Képregényes szövegújjászületésnap - A Symposion Tolnai-számáról

Az újvidéki Symposion folyóirat Sirbik Attila szerkesztői irányításával készült, Tolnai szövegeire hangolt „képregényes” száma a legendás Új Symposion igényes vizuális víziói nyomában jár.  – Kovács Krisztina írása

Képregényes szövegújjászületésnap

- A Symposion Tolnai-számáról

   A hetvenedik születésnapját ünneplő Tolnai Ottót a Magyarországon megjelenő irodalmi lapok tematikus darabokkal köszöntötték. A Forrás, a Jelenkor, a Tiszatáj, az újvidéki Híd az évforduló táján megjelenő nyári számaikat részben vagy egészében a vajdasági magyar irodalom ismert alakjának szentelték. A folyóiratok elemző tanulmányokat és személyes visszaemlékezéseket egyaránt közöltek, így tett többek között az Irodalmi Jelen is.

    A Tolnai-életművet középpontba állító folyóiratszámok közül mégis kiemelkedik egy, amely jellegét tekintve a leginkább figyelemre méltó, a műfajok közötti átjárás, nyitottság megvalósulása miatt talán a köszöntött számára is különösen kedves vállalkozás. Az újvidéki Symposion folyóirat Sirbik Attila szerkesztői irányításával készült, Tolnai szövegeire hangolt „képregényes” száma a legendás Új Symposion igényes vizuális víziói nyomában jár, amikor annak egyik karakteres hagyományát éleszti fel. A születésnapi számban a Tolnai-univerzum elemei inspirálnak kortárs, főként szerbiai és magyarországi képzőművészeket, képregényrajzolókat, dizájnereket, illusztrátorokat.

   Életmű és közvetítő médiuma szerencsés keretek közt találkoznak, hiszen a Tolnai-oeuvre darabjait sokszor jellemzi az átmenetiség, a műfajok kombinálása, a kísérletezés, a műfaji keretek melletti könnyed elsiklás képessége. A képzőművészeti elkötelezettség Tolnai irodalmi gondolkodásába erősen szervesülő irány (l. A meztelen bohóc, a Rothadt márvány vagy a Feljegyzések a vég tónusához című esszéit). Az író szövegei a filmnyelvi gondolkodást is kiemelt problémájukként kezelik. Az új Sympo-szám a kép és a film határán mozgó műfajok keveredését megvalósítva újfent a nyitottság hangsúlyozásával jellemezhető legjobban.

   A folyóiratban közzétett kép-szöveg megoldások a képregény, a graffiti, a kollázs vagy éppen az ikon jegyeinek találkozását megvalósítva jutnak izgalmas eredményre. Ezt az átjárást, ezt az áttetszőséget hangsúlyozza a vizuális műfajok darabjait ihlető Tolnai-szövegek kétnyelvű (sorrendben magyar és szerb) közlése. A Virág Zoltán kifejezését kölcsönvéve „többnyelvűségből adódó többgyökerűségként” megnevezhető karakter, amely a jugoszláv, posztjugoszláv, szerbiai folyóiratokat, köztük a magyar nyelvűeket is találóan jellemezte, és jellemzi néhányukat ma is, hatásos eszköznek bizonyul a Tolnai-életmű továbbgondolásához. Mivel a folyóiratszámban szereplő alkotók egy része maga is ilyen többnyelvű és többgyökerű háttérrel bír, a helyszínek és szituációk nyelvi leleményeit, poénjait gyakran és könnyedén használják. Stark Attila Gastarbeiter story-hoz készített szerb, magyar és német nyelvű szövegdarabokat használó alkotása például az idegen környezetbe kerülő iskolás rontott, kevert nyelvi regiszterét gondolja újra.

   A képregények formai jegyeiről szólva hagyományosnak vagy gyakorinak tekintett szóbuborékos megoldást csak néhány alkotó használja. Utcai Dávid az Ómamá-hoz rajzolt munkájával a rotterdami kikötői szcénákat megjelenítő, a popkulturális elemeket kiválóan használó (Jackie Brown alakját a Tolnai-szöveghez hasonlóan ikonjává tevő) magatartásával a pikareszk képregény hagyományait gondolja újra.

   Az előbbiek mellett felbukkan néhány, a szóbuborékos képregény keretezését újragondoló trendeket figyelemmel kísérő darab. Aleksandar Zograf rajzoló háborús tematikájú munkái a magyarországi képregényolvasók előtt is ismertek, hiszen Pszichonauta. Látomások a Balkánról címmel 2006 óta magyarul is olvasható az a kötet, amely a kilencvenes évek jugoszláv és ex-jugoszláv történéseiről szóló munkáiból válogat. A képregény hagyományait progresszívan kezelő irányhoz sorolható Vidák Zsolt megoldása, aki a Szög a nadírban egyik részletét álmodta újra.

   A klasszikus, persze elsősorban az európai minták alapján hagyományosnak mondható képregénytér a Symposion Tolnai-számában kevesebb helyet kap. Ricz Gézának a Prózák könyve részletéhez készített munkája a graffiti betűtípusaival, a festékszórós és a filctollas feliratokat imitáló tipográfiájával, figurális ábrázolásainak szögletességével az utcai művészet vonásait idézi. Hozzá hasonlóan a streetart toleráns, demokratikus műfajegyesítő látásmódját képviseli az árvacsáthoz készített „illusztrációjával” Fodor Tibor.

   A szétszedés és összerakás dimenziójában mozgó művek között érdemes megemlíteni Antal László montázstechnikára épülő elgondolását, amelyet A kisinyovi rózsá-hoz formált. Sagmeister Peity Laura a Végel(ő)adás-hoz társuló ötletét egy vasúti térkép darabjaival jellegzetessé tett kollázs uralja, a térkép motívuma Zabos Csaba utazásról szóló képregényének is hangsúlyos eleme (Első utazásom rövid története). A térképezés Tolnai számára is fontos kategóriái a határsávban születő irodalom és képzőművészet kihagyhatatlan csúcspontjai. Tijana Luković elgondolása a térképezés változatait és műfajait eredeti módon átformáló alkotás. Az újvidéki Telep felülnézeti rajzából, az Újvidéki Áruházat lokalizáló négyzethálós rendszerből, valamint Újvidék hatósugarának Sanghajt is tartalmazó térképéből szellemes kombináció készült a Prózák könyve egyik szövegéhez (Három emelet víz alatt).

   A test lecsupaszítása, a hús lehántása, a csontvázig hatoló pillantások fókusza a legújabb Symposion-számot jegyző képzőművészek fontos látomása. Ez persze harmóniában van Tolnai kedves motívumával, hiszen a csontok megtisztítása, a csontváz, vagy csontdarabok mint a kulturális emlékezet eszközei, a szerző kedvelt motívumai. Ahogy Damir Pavić a Költő disznózsírból részletének képregényesítője a csontig meztelenítést választja eszközéül, úgy Szöllősi Géza az árvacsáth egyik „illusztrálója” a test megalkothatóságának, problémáit teszi vizsgálódása tárgyává. Szöllősi, a Taxidermiát is jegyző dizájner a viaszból vagy emberbőrből készített, újraformált maszk motívumával a Tolnai világában nagyon fontos, álnevek mögé rejtőző, változatos megoldásokat megvalósító alteregók reprezentálásának új lehetőségére érez rá.

   A Symposion Tolnai-számának alkotói láthatóan nem szenvednek a műfaji korlátok közé szorítottságtól. Biztos ízléssel, bátran és kreatívan válogatnak a rendelkezésre álló vizuális eszközökből. Így tesz Damir Rijovic Originalov, aki zseniálisan használja fel a Balkántól elválaszthatatlan emblémák sorába könnyen illeszkedő ikonografikus megszólalásmódot. A Rovarház szövegéhez született ikonjában a narrátor intim titkát, jelesül a lábtörlő alatt tartott kulcsot őrző Jézus alakja jelenik meg.

   A kötet doayen-je, a kiváló Szajkó István a Miquel Barceló árnyékát már inkább képsorozatként, mint képregényként képzeli el. Bruno Tolićnak a Szent Sebestyén szövegéhez írt illusztrációja a vegytiszta képi humor reprezentánsa. Míg Miroslav Lazendić Költő disznózsírból-verziója a tragikomikus ábrázolás szép példája.

   Az igényes kidolgozású, átgondoltan szerkesztett, egytől egyig eredeti víziókat felvonultató kötet egyetlen nehézsége az adatok visszakereshetőségének problémája. Bár a kötet végére vissza-visszatérő lapozgatási mód fáradságosabb, az eligazodást segítő, vagy olykor éppen azt nehezítő kódrendszer megfejtése, feltehetően tudatos szerkesztői szándéknak megfelelően, izgalmas eredményre vezethet. A lassú olvasást előidéző keresgélés során könnyebben feltárulhatnak a kép-szöveg kompozíciók részletei, bár a Symposion korábbi számait és kódjait már biztonsággal kezelő olvasók így is előnyben vannak.

Kovács Krisztina

További képeink: