Együtt.járás - JAKATICS-SZABÓ VERONIKA, MAYER ÉVA - ZALÁN TIBOR

Embertelen üres város
- a szenvedésen innen –
lelkem az és a halálom.

Ott a lelkemben halálom
- szenvedésen még innen -
embertelen, üres város.

(Zalán Tibor: Történet, tükörben)

JAKATICS-SZABÓ VERONIKA - ZALÁN TIBOR:

SENKI FÖLDJE

Senki földje
 
holdsütésben álmodik a lány
álmodja hogy eljön egy király
de a király soha nem jön el
és a lányra sötétség zuhan
itt egy út a semmibe vezet
ott egy másik az is sehová
Istenem akkor hová megyek
fölöttem a csillagkép törött
jó vagyok s a jóság megvisel
akkor is ha ezt csak én tudom
érzem ott fent valaki figyel
megölne de nincs még hozzá kész
mintha vonat vinne suhanás
hátrafelé világ elrohan
nézlek ahogy elmaradsz te is
szólnék de már jég tömi a szám
milyen színház ki a főszerep
konnektorban felizzik a drót
szomjamat nem oltja csók se sör
ne töröld a testedet belém
eső hull a lelkem csupa sár
tócsában giliszta tekereg
otthonom más helyre költözött
értelmezhetetlen szó csupán
emlékeznék nem tudom mire
talán én voltam az a király
mindegy most már minek menjek el
elvette a menedzsment a lányt
nincs már ott az sem aki figyelt
így megölni ő nem már soha
hiányozni fog a törődés
valakié lennék néha én
végtelen vers kettős szélinél
elfáradt létem a pár akkord
idekönyöklök a semmihez
senki nem jön az arcomba néz
a földemen te mit keresel
nem vár választ és ezt jól teszi
így maradunk arcba meredünk
egymáséba mindkettő kié

MAYER ÉVA - ZALÁN TIBOR:

TÖRTÉNET, TÜKÖRBEN

Történet, tükörben

Kis piros takaró, bársony,
átölel, mint kisgyerek volna,
asztalon pohár, széle csorba,
megszédülök, ahogy játszom
 
törött madárként az ágon,
hogy a szerelem mások dolga.
Fütyörészek, s halkan dalolva
dióba záródni vágyom.

Mert eljátszható minden,
az is, mi néha halálos,
de a játék nincs ingyen.
 

Embertelen üres város
- a szenvedésen innen –
lelkem az és a halálom.

Ott a lelkemben halálom
- szenvedésen még innen -
embertelen, üres város.

Ez a játék sincs ingyen,
van úgy, hogy néha halálos.
Bár eljátszható minden.

Dióként zárulni vágyom,
fütyörészek halkan, dúdolva,
hogy a szerelem mások dolga.
Torz madár ül törött ágon.
 
Belehalok, hogyha játszom,
aszfalt szélén a pohár csorba,
kuporog, olyan gyermekforma,
szaros kis bársonytakarón.