Komor az égbolt, de nem üres – Hegedűs János Csodavárás című kötetéről
Az elsőkötetes fiatal szerző nagy fába vágja a fejszét. Szociális érzékenységről tanúskodó lírája képviseletinek is nevezhető. – Kántás Balázs írásából kiderül, hogy „két konzerv között olykor felragyog a Ráma”
Kapcsolódó: Hegedűs János versei
Komor az égbolt, de nem üres
– Hegedűs János Csodavárás című kötetéről
Hegedűs János első kötete, a Csodavárás szokatlan terméke a kortárs magyar irodalomnak. Szokatlan, mert a szerző egy olyan lírai beszédmódot szólaltat meg, mely sokak szerint avíttasan, elavultan szólhat – ez pedig nem más, mint a képviseleti költészet.
A kötet elsődleges témája ugyanis a kilátástalanság, a szegénység, a se előre, se hátra élethelyzetek. Olyan témák, melyekről manapság nem szokás lírában nyilatkozni, ám a nyilvánvalóan önéletrajzi ihletésű kötet versei bátran fordulnak szembe napjaink költészeti trendjeivel. A Csodavárás ennek ellenére nem nevezhető hagyománytörő műnek, sokkal inkább folytatni látszik egy olyan tradíciót, melynek képviselői voltak többek között József Attila, Ladányi Mihály vagy Baranyi Ferenc.
Az egyes szám első személyben megszólaló, a költővel lényegében azonosítható beszélő a realitásba kalauzolja olvasóját – az elmúlt húsz év vidéki Magyarországára, a „kétszobás árokszélekre”, ahol „két konzerv között olykor felragyog a Ráma”, és ahol megállás nélkül kattog a Dezorient Expressz, e sehová, csupán még abszurdabb élethelyzetekbe vivő képzeletbeli vonat. A három ciklusra tagolódó kötet a társadalom peremére szorított fiatal értelmiségi perspektívájából reflektál mindennapi élethelyzetekre – szegénységre, viszonzatlan szerelemre, a jövőkép bizonytalanságára vagy egyenesen hiányára, az ellenállás értelmére vagy értelmetlenségére, hol véres komolysággal, hol játékos-keserédes iróniával és öniróniával. Eközben néhol, habár nem direkt intertextusok révén, megidézi Berzsenyit, Pilinszkyt, József Attilát, Arthur Rimbaud-t, de még Payer Imrét, a kortárs magyar költészet egyik ismert alkotóját is.
Ami Hegedűs János nyelvi magatartásformáit illeti, a kötet versei széles skálán mozognak a profán, sőt szleng elemekkel tűzdelt nyelvhasználat és a szakrális regiszter között. Megszólalásmódja olyan merészen mindennapi, öngúnytól sem mentes kijelentésekkel átszínezett, mint például „Még két konzervem van a hétre. / Ma hétfő van. Nem panaszkodom” sor (Levél a perifériákról). De olyan kinyilatkoztatásszerű, hermetizmusba hajló mondatokkal is találkozhatunk, mint a Kifosztva címet viselő, mindössze egysoros vers: „Hozd utánam azt a maréknyi csöndet.”
Hegedűs elsősorban nem szigorúan kötött formákban nyilatkozik meg, sokkal inkább hosszabb, helyenként prózaversbe nyúló, ám valamiképp természetesen lüktető szabadversekben. Első olvasásra akár úgy is tűnhet, a Csodavárás szövegei nélkülözik a tudatos, mesterséges megszerkesztettséget, azt az illúziót keltve, hogy általuk a nyelv egyfajta ősibb, kontrolltalanabb formája nyilatkozik meg.
Versei komor ég alatt szólnak meg, s képviseletiségük éppen abban áll, hogy nem csupán a beszélő benyomásait közvetítik, hanem szólni kívánnak mindenkihez és mindenkiért, talán mindenki nevében is. A Csodavárás által közvetített tapasztalatok a hétköznapok világából táplálkoznak. E sok helyen profán, már-már félelmetesen pesszimista költői világ azonban nem zárja ki magából a transzcendenst, a megváltás lehetőségét sem. Miként azt a kötet címadó verse is sugallja, a költő folyamatosan csodát vár. Csodát, annak ellenére, hogy egy földöntúlit befogadni képtelennek látszó, kilátástalannak tűnő világban él. A megváltás, akár valamilyen formában még az ember földi életében, mindig ott rejlik, mint lehetőség. A költő pedig csupán addig képes alkotni, míg fel nem adta a csodában való hitét. A szövegek olvastatják magukat, hogy nem kell erőlködve figyelni rájuk, irodalomtudományos jártasság sem szükséges a befogadásukhoz. Az olvasó könnyen elindulhat Hegedűs költészetén keresztül egy úton, a Csodavárás útján, s a kötet végére érve, a versek kínálta esztétikai élményt és önmegismerést átélve talán már a csodára sem kell annyit várnia, mint eleinte gondolná.
(Hegedűs János: Csodavárás, Budapest, 2010, Napkút Kiadó, 60 oldal, 990 Ft)
Kántás Balázs
Kapcsolódó: Hegedűs János versei
