Tasnádi-Sáhy Péter: Megérkeztem
Bár a falujában még mindig dívik a gyerekházasság (a családok már 5-6 éves korban elbizniszelik egymással a gyerekeket) ő mégis szerelmi házasságot kötött. Kérdeztem tőle, hogy miként jött ez össze, de nem okozott sok meglepetést, pontosan úgy, mint a világ bármely más táján: „először szerelmet csináltunk, aztán így már engedték a házasságot is”-nevetett. Ez azért még mindig ritkaság számba megy errefelé(bizonyos környékeken az ilyen turbékoló galambocskákat még manapság is felkoncolja a család), bár a mostani huszonévesek körében robbanásszerűen terjed.
Bár a falujában még mindig dívik a gyerekházasság (a családok már 5-6 éves korban elbizniszelik egymással a gyerekeket) ő mégis szerelmi házasságot kötött. Kérdeztem tőle, hogy miként jött ez össze, de nem okozott sok meglepetést, pontosan úgy, mint a világ bármely más táján: „először szerelmet csináltunk, aztán így már engedték a házasságot is”-nevetett. Ez azért még mindig ritkaság számba megy errefelé(bizonyos környékeken az ilyen turbékoló galambocskákat még manapság is felkoncolja a család), bár a mostani huszonévesek körében
Megérkeztem
Három és fél óra időeltolódás nem sok, de úgy látszik ez is tudja kellemetlenül érinteni az embert. Itt most mindjárt hét óra, otthon fél négy. Éppen csak néhány órát tudtam aludni, most meg már fel is adtam. Két óra múlva jön Kancsan, Mr. Prashant jobbkeze, és kezdődik az őrület. Ha már pihenni nem tudok, gondoltam legalább az első benyomásokat képernyőre vetem.
Hát, a repülőtér nagy meglepetés. Két évvel ezelőtt egy ócska, füstös hangárban szálltunk ki a gépből, most pedig 
egy hipermodern, vadonatúj, hatalmas üvegépület fogadott mozgójárdával, és márkás cuccokat kínáló vámmentes boltokkal. Az Európában is elhíresült Nemzetközösségi Játékokra csinálták, bár addigra persze nem készültek el vele, mint ahogy a sportolóknak szánt szállodakomplexummal sem, szerencsétleneket félkész szobák és kobrák várták a fürdőben. Hiába a robbanásszerű fejlődés, India azért India marad. Még a bukéja is a régi: szmog, nehéz fűszerek, égett műanyag, és még ötezer kibogozhatatlan tényező. Mennyei.
egy hipermodern, vadonatúj, hatalmas üvegépület fogadott mozgójárdával, és márkás cuccokat kínáló vámmentes boltokkal. Az Európában is elhíresült Nemzetközösségi Játékokra csinálták, bár addigra persze nem készültek el vele, mint ahogy a sportolóknak szánt szállodakomplexummal sem, szerencsétleneket félkész szobák és kobrák várták a fürdőben. Hiába a robbanásszerű fejlődés, India azért India marad. Még a bukéja is a régi: szmog, nehéz fűszerek, égett műanyag, és még ötezer kibogozhatatlan tényező. Mennyei.Most az útlevélvizsgálatnál sem akadt sok problémám, el voltak foglalva a tisztviselők azzal, hogy a fehér fiú beszélni hindi, nem sokat piszkálódtak.
Meg voltam győződve róla, hogy a beígért kísérő, Krisna nem vár a megbeszélt helyen, hanem majd órák hosszat kajtathatok utána, de vigyorogva nézelődött a kijáratnál kezében egy „Kalyanam Foundation Mr. Peter” feliratú táblácskával. Szimpatikus srác, és hál’ Istennek eddig még a legtöbb értelmes emberből mosott agyú zombit faragó helyi felsőoktatást is sikeresen elkerülte. 23 éves, és éppen tegnap volt a kislánya születésnapja. Bár a falujában még mindig dívik a gyerekházasság (a családok már 5-6 éves korban elbizniszelik egymással a gyerekeket) ő mégis szerelmi házasságot kötött. Kérdeztem tőle, hogy miként jött ez össze, de nem okozott sok meglepetést, pontosan úgy, mint a világ bármely más táján: „először szerelmet csináltunk, aztán így már engedték a házasságot is”-nevetett. Ez azért még mindig ritkaság számba megy errefelé (bizonyos környékeken az ilyen turbékoló galambocskákat még manapság is felkoncolja a család), bár a mostani huszonévesek körében robbanásszerűen terjed. „Development, Peter Sir, development! India is changing!” (Fejlődés Peter Sir, fejlődés! India változik!) mondta, és igaza van. Ahogy autóztunk át a városon, láttam, hogy ha lehet, még több helyen építkeznek, mint pár éve. Szinte hihetetlen. Egy évtized, és rá sem lehet ismerni Delhire, vagy az országra. Hiába indultak szinte a nullából, azért az évi 7-9%-os növekedés egy idő után elkezd látszani.
Az éjszakát Madangírban töltöttük, az alapítvány főhadiszállásán. Jártam itt korábban is. Mr. Prashant – ígéretéhez híven az emeleten kialakított egy kis lakosztályt a leendő önkéntesek számára. Nekem kifejezetten tetszik. Nem éppen luxus, de látszik, hogy igyekeztek otthonossá tenni, és ami a legfontosabb, és errefelé azért nem igazán jellemző, tiszta.
Egyetlen hibája, hogy éppen csak ötven méterre van a főúttól, úgyhogy az éjszaka sem szünetelő forgalom 
kihagyhatatlan velejárója a motorzúgás és folyamatos dudálás telibe behallatszik. Ez, a ventillátor zúgásával kombinálva (éjjel is vagy 30 fok van) egészen érdekes elegyet alkot ami semmihez sem hasonlítható, legfőképpen altatódalhoz nem.
kihagyhatatlan velejárója a motorzúgás és folyamatos dudálás telibe behallatszik. Ez, a ventillátor zúgásával kombinálva (éjjel is vagy 30 fok van) egészen érdekes elegyet alkot ami semmihez sem hasonlítható, legfőképpen altatódalhoz nem.Hajnal fele be is sokalltam vele egy picit, arra ébredtem, hogy remegek, mint a kocsonya, fáj a gyomrom és egyébként is, nagy általánosságban elegem van az egészből. Szerencsére csak öt percig tartott, és most már minden rendben, főleg, ha a délután kezdődő 10 órás vonatúton még aludnom is sikerül valamit, akkor kijelenthetem, hogy az idegrendszerem viszonylag gyorsan betöltötte az India-szoftver átmeneti verzióját.
Kapcsolódó:
