eS Kiss Judit: Tervezés
A pincér mellé áll, nem hallom mit kér, de tudom, hogy egy deci száraz vörösbort iszik. Most én jöttem előbb, ő ül mellém, mindig egymás melletti asztalt választunk. Megkapja a bort, belekortyol, nézi a járókelőket. Jó így a közelében ülni. Amikor megérkezik, hátradőlök a székemen, félbeszakítom az olvasást, és én is figyelem az embereket az utcán. Pontosan ugyanazt látjuk mind a ketten, osztozunk a látványban.
eS Kiss Judit
Tervezés
A terv
Minden évben előveszem azt a papírt, amire a korábbi terveimet írtam. Ha sikerült valamit elérni, kihúzom a listáról. Néha egy-egy dolgot átírok, mert megváltozik róla a véleményem. A papírt addig tartogatom, amíg marad rajta olyan terv, amit nem valósítottam meg, vagy nem írtam át. Az üzleti terv segítségével összehasonlíthatjuk jelenlegi helyzetünket, azzal, hogy hová szeretnénk eljutni, részletezi a végső célkitűzéseinket, és az ezekhez szükséges lépéseket.
Azzal kezdem az évet, hogy veszek egy bélelt csizmát féláron. Ilyenkor szoktam vásárolni, amikor az üzletek leértékelik a megmaradt árut, az akció elején még többféléből is lehet választani. Egy évben legalább egyszer mindent végigtakarítok. Kimosom a függönyöket, megpucolom az ablakokat, az ágy alatt is felmosok, letörlöm a szekrény tetejét. A férfiakkal kapcsolatban pedig úgy lesz, hogy az egyik barátomtól hallok róla először. Nem képzelem el valamilyennek, inkább várok. Aztán beállít, rögtön szimpatikus, csak később jövök rá, azért, mert mosolyog. Hűvös a viselkedése, hivatalosan fogalmaz, kérdezget, röviden válaszol a kérdéseimre. Tetszik a hozzáállása egy idegenhez. Visszamosolygok. Ahogy megismer, egyre többször kifejti a véleményét, és meghallgat.
Aztán veszek egy márkás digitális fényképezőt, most leárazták, úgyis megyek Olaszba, böngészem az ajánlatokat a neten. Közeledik az utazás tervezett dátuma, a szállás egyre olcsóbb, a repülőjegy pedig egyre drágább. Azt a pillanatot várom, amikor pont annyi lesz az ár, amit hajlandó vagyok kifizetni egy nyaralásért. Ma csak futólag találkozunk, de én arra is készülök. Legyen a fekete nadrág, az takarja a csípőmet, hozzá mélyen dekoltált színes póló. A nyakamat szabadon hagyom, nem teszek láncot. Nem sminkelek, csak a szempillámat festem feketére. Megérkezik. Amíg beszélget, megnézem a testtartását, a kézfejét, az ujjait, a kócos haját, és a következő találkozásig sokszor gondolok ezekre a részletekre.
Veszek egy kétrészes fürdőruhát. Nézem magam a tükörben, a csípőmnél és a fenekemnél egy kicsit bevág, kiemeli a párnákat. Tetszik, ha egy nő kellő eleganciával viseli a domborulatait. Füzeteket is veszek, iskolakezdéskor háromszoros a kínálat. A keményfedeleset szeretem, képpel az elején, belül legyen sima, nem kellenek a vonalak, én döntöm el, hova írok. Megjegyzem a pasi autójának típusát, de aztán mindenhol ilyet látok, ezért pontosítok. Fejből tudom a számomra fontos rendszámokat. Akárhol járok, figyelem, nehogy egyszer is elmulasszam észrevenni. Ha barna hajú, akkor fehér inget és világoskék farmert vegyen fel. Ha szőke, akkor csak az ing legyen fehér, a nadrág és az álló nyakú bőrdzseki fekete. Ez áll neki a legjobban, szerintem. Úgy helyezkedem, hogy érezzem az illatát. Ha kimegy a helyiségből, beállok a helyére, teszek-veszek, mintha pont ott lenne dolgom. Nagyot szippantok a levegőből és bent tartom.
Veszek egy sapka-sál-kesztyű garnitúrát. A csíkos a kedvencem, találtam hozzáillő lábszárvédőt is. Átrendezem a cipős szekrényt, alulra teszem a papucsokat, szandálokat, félcipőket, felülre a magas szárú bélelt bakancs és az új csizma kerül. Kitisztíttatom a télikabátokat, van egy vajszínű és egy fekete, váltogatom őket. Ha bonyolult neve van, akkor különlegesnek, ha egyszerű, akkor azt természetesnek gondolom. A tudatomba vésem ezt a szót, de ha vele álmodom, és közben beszélek, nem mondom ki. Lelassítom a pillanatot, ha véletlenül hozzám ér, kinagyítom a részleteket, utána megborzongok. Amikor megismertem a szokásait, megtervezem, mit kell tennem, hogy többet legyen velem. Mindent részletet kitalálok, már csak fogadnom kell a közeledését, de még mielőtt az első lépést megtenné, türelmetlen leszek, megharagszom, és többet nem foglalkozom vele. Aztán valakiről hallok egy történetet, de nem képzelem el valamilyennek, inkább várok.B terv
Keresem a kávézó nevét a házakon, már biztosan elmentem mellette, az egész utcát végigjártam, de nem találom a helyet. Miután meghatároztuk az alapvető céljainkat és feladatainkat, rendszeresen újra kell értékelnünk őket. Állítólag ide jár évek óta, néha leül az emberekhez és beszélget velük. Andor utca 51. Megvan a házszám, keskeny bejárat, az utcán néhány asztal kitéve, bent félhomály. Körülnézek, még nincs itt, hamar érkeztem, kiülök a teraszra, vörösboros kólát rendelek.
Ritkán iszom alkoholt, az egy deci bortól bizsereg a lábam, a kólától émelyeg a gyomrom. Előveszem az újságot a táskámból, látom a szerző nevét, felmérem a sorok hosszúságát, ezt most nem fogom megérteni, túl hosszú szöveg. Lapozok, egy rövidebbet választok, de csak a betűket látom, nem tudom összeolvasni. Erőltetem, újra elkezdem, szerző neve, első sor, második sor, hiába. Szívószállal kortyolgatom az italt, állítólag úgy jobban hat. Kényelmetlen a szék, fölállok, megigazítom, hogy jobban elférjen a lábam az asztal alatt. A hosszú lábaimmal mindig csak a probléma van, akárhogy teszem, folyton beleakadok az asztal lábába. Ha megismerem, biztosan mond valamit, ami fontos nekem, ami megváltoztat.
Az utolsó cseppeket szürcsölöm a pohárból, amikor meglátom a kávézó bejáratánál. Tétován áll, egyik lábáról a másikra nehezedik, aztán vissza, kotorászik a táskájában, elővesz egy szál cigarettát, végigsimítja és rágyújt. Feszülten figyelem, biztos vagyok benne, hogy észreveszi, ha valaki bámulja.
Oldalról látom, aztán hátat fordít nekem, visszanézek az újságomba, szerző, első sor, második. Úgy tűnik, mintha ezt a részt még nem olvastam volna, pedig az előbb is ezt kezdtem el, azóta nem lapoztam, erre határozottan emlékszem. Visszanézek a bejárathoz, a pincér egy tálcával lendületesen halad a teraszról befelé, nem állja útját senki. Keresem a szememmel, melyik asztalhoz ült, de csupa ismeretlen arc. Kétségbeesetten nézek körül, felállok, a bejárathoz megyek, bent is körülnézek. Elment.
Összeszedem a cuccaimat, a pénzt az asztalra teszem, elindulok. A járdát nézem, azt nem, hova vezet. Bolyongok az utcákon, néha elfordulok jobbra, aztán balra. Megállok, a kirakat üvegében egy összegörnyedt alak néz rám, arcán a szája lefelé görbül. Hirtelen eszembe jut, holnapra nem terveztem semmit, eljövök megint. Az alak az üvegben kiegyenesedik és felderül az arca.
Az is előfordulhat, hogy egyszerűen hibásak voltak a számításaink, ilyenkor lehet, hogy a terv újraértékelése jelenti a megoldást. Megérkeztem, Andor utca 51. Már nem figyelem a házszámot, megszokásból fordulok el a bejáratnál. Több mint egy éve minden nap munka után jövök, és a jelenlétemmel rendelek. A bejárathoz lépek, megkeresem a szememmel, köszönök, ő mosolyog, hozhatom a láttét, kérdezi, bólintok. Szeretem ezt a viszonyt kettőnk között, én rendelek, ő kiszolgál, kettőötvenet fizetek a kávéért, ötvenet a viszonyért. Húsz percnyire ismerjük egymást, tudja, hogy szoktam meginni a kávét. Először a kiskanállal leeszem a habot a tetejéről, csak egy picit hagyok meg, azt belekeverem a kávéba.
Előveszem az újságot, átkapcsolásnak használom az olvasást, átmenet a munkahelyiből a magánéletbe. Egy pillanatra felnézek, akkor veszem észre, ma is eljött, megáll a bejáratnál, előveszi a táskájából a cigarettát. Mindig rágyújt, mielőtt belépne valahova, néhány percnyi időt nyer vele, addig még gondolkodhat, dönthet úgy, hogy mégis továbbmegy.
Elnyomja a csikket, elindul felém, a mellettem lévő asztalra teszi az öngyújtóját és a doboz cigit. A pincér mellé áll, nem hallom mit kér, de tudom, hogy egy deci száraz vörösbort iszik. Most én jöttem előbb, ő ül mellém, mindig egymás melletti asztalt választunk. Megkapja a bort, belekortyol, nézi a járókelőket. Jó így a közelében ülni. Amikor megérkezik, hátradőlök a székemen, félbeszakítom az olvasást, és én is figyelem az embereket az utcán. Pontosan ugyanazt látjuk mind a ketten, osztozunk a látványban.
Elfogyott a kávé, összehajtom az újságot, visszadugom a táskámba, a pénzt az asztalra teszem, elhaladok mögötte. Ilyenkor vagyok hozzá a legközelebb, elérném, ha akarnám, de ő nem akarja. Aki előbb jött, az megy hamarabb, ezt a szabályt mindketten betartjuk. Elindulok hazafelé, majd holnap is beülök munka után.
Kapcsolódó:
