Márai Sándor: A nagyság átka – publicisztika 1937–1939

Nincs a mozgalmas világpolitikának egyetlen olyan epizódja, amelynek megítélésében tévedett volna. Ahogy feltűnése pillanatában átlátott Hitleren, nem tévesztik meg a szovjet kirakatperek sem.

„Gyufaszálnyi világosságot gyújtani napról napra, tömegek eszméletének homályában, szemmel tartani ízlést és ízléstelenséget, kézmozdulattal utat mutatni, megfélemlíteni fondorkodó és lappangó kalandorokat, s közben néha felkiáltani, emberek vagyunk, ne feledjétek! Ez az újságírás. Az igazi. Amiért talán érdemes lemondani az írói kolostorok gőgjéről és magányáról is” – Márai Sándor 1937-ben megfogalmazott újságírói hitvallását hosszú pályája során, befutott szépíróként is szem előtt tartotta. Talán ezért hatnak ma is frissnek, elevennek több mint hetven évvel ezelőtt, 1937-ben, 38-ban és 39-ben írt cikkei. Nincs a mozgalmas világpolitikának egyetlen olyan epizódja, amelynek megítélésében tévedett volna. Ahogy feltűnése pillanatában átlátott Hitleren, nem tévesztik meg a szovjet kirakatperek sem. Az emberi értelem, az európai kultúra nevében utasítja vissza, teszi nevetségessé mind a náci, mind a bolsevik propagandát. Persze nemcsak a politikai kalandorok foglalkoztatják, hanem a hétköznapok jelenségei, éttermek, könyvek, színházak, filmek, hamar kipukkadó szenzációk. És mindenekelőtt az ember, aki olykor megfeledkezik ember voltáról.