A „nemfővárosi” pozíciók erősítése
2011. november 21-én megalakult a Magyar Írószövetség Csongrád megyei Írócsoportja. Bene Zoltánnal, a „kihelyezett tagozat” titkárával beszélgettünk.
A „nemfővárosi” pozíciók erősítése
Miért gondoltátok, hogy szükség van a Magyar Írószövetség Csongrád megyei Írócsoportjára?
Az ötlet nem tőlünk származik. Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség egy esztendeje megválasztott elnöke már a programjában nagy hangsúlyt fektetett a vidékre, az irodalom nemfővárosi pozícióinak erősítésére. János úgy véli, az Írószövetség fontos céljainak egyike a vidéki tagság aktivizálása, ennek pedig kiváló eszköze lehet az Írószövetség szerves részeként, ám a helyi viszonyoknak megfelelően működő írócsoportok kialakítása, amelyek a szövetség ernyőszervezet-jellegét tovább erősítik. Ő szorgalmazta a mi csoportunk létrejöttét is. Korábban egyébként az ország számos régiójában működtek ilyenek, mára azonban mindösszesen négy maradt belőlük (dél-dunántúli, közép-dunántúli, észak-magyarországi és délvidéki, azaz vajdasági szervezet) Hajdan létezett az Írószövetség délmagyarországi szervezeti egysége is, ám a rendszerváltozás körül ez elhalt. November 21. óta azonban újra él.
Mi lesz a „kihelyezett tagozat” feladata?
Leginkább megkíséreljük élővé tenni az irodalmat. Rendezvényekkel, eseményekkel, egyáltalán: jelenléttel. Igyekszünk beszivárogni a köztudatba. Feladatunknak tekintjük továbbá az Írószövetség „népszerűsítését”, ami a bővítést is magában foglalja. A megyében nincs éppen túlreprezentálva a Magyar Írószövetség – és akkor még nagyon finoman fogalmaztam.
A Magyar Írószövetség székháza Budapesten
Egész évben azt tapasztalhattuk, hogy kevés a pénz a különböző írószervezetek működésére. Miből tudjátok finanszírozni a tevékenységeteket?
Egyelőre főként reménykedünk. A reménykedésen túl viszont egyfelől bízunk abban, hogy a finanszírozás lassan csak-csak helyreáll országos szinten, másfelől helyi szervezetként hiszünk a helyi források megnyílásában, megnyithatóságában. Ennek érdekében a tervek szerint az írócsoport együtt fog működni egy szegedi székhelyű egyesülettel.
Hány tagja lesz a csongrádi írószervezetnek?
Kilenc taggal alakultunk: Hász Róbert, Ilia Mihály, Simai Mihály, Veszelka Attila, Tarnai László, Jámborné Balog Tünde, Fejér Dénes, Horváth Dezső és jómagam. Egyelőre ennyi a létszám.
Kik és milyen funkciót töltenek be a szegedi csoportban?
A többi írócsoport felépítése és múltbéli emlékek alapján határoztuk meg a szervezeti felépítést, ami azt eredményezte, hogy az elnök és a titkár intézi majd az ügyeket. Elnökké az alakuló ülésen Simai Mihály József Attila-díjas írót, költőt választottuk, a titkári feladatok elvégzésével pedig engem bíztak meg.
Miért rájuk esett a választás?
Elnöknek mindenképpen tekintélyesebb írót kívántunk választani – míg a titkári feladatkör betöltésére az én személyem már csak azért is adta magát, mert Szentmártoni János ősszel engem bízott meg (először egy magánbeszélgetésen, majd hivatalosan is) az írócsoport megszervezésével, s én vagyok az, aki rendszeresen tartom vele a kapcsolatot.
Szentmártoni János
Hogyan képzelitek el az együttműködést a szegedi írókkal és más írószervezetekkel?
Ez az együttműködés már most is él, legfeljebb nincs nevesítve. Az egyéni kapcsolatok jól funkcionálnak. Hogy egy példával éljek: Kollár Árpival úgy is együtt tudunk gondolkodni, mint Kollár és Bene, de ha kell, olyan módon is, mint a FISZ és a Magyar Írószövetség helyi szervezete…
Boldog Zoltán
Kapcsolódó anyag:
