„A hit élet”
Csepcsányi Évával, az idei Junior Prima Díj kitüntetettjével beszélgettünk az elismerésről, a keresztény attitűdről, az onlájn irodalomról és terveiről.
„A hit élet”
2011-ben „Magyar népművészet és közművelődés” kategóriában Te kaptad a Junior Prima Díjat. Hogyan szólt az indoklás? Minek tulajdonítod ezt az elismerést?
Kortárs irodalmár – ezt a megnevezést adták nekem. Az egri Eszterházy Károly Főiskola, alma materem, és csodavárosom, Eger nagy szerepet játszott ebben. Egyik nap felhívtak volt tanáraim, hogy engem jelölnének erre a díjra. Jónás Zoltán tanár úr kért tőlem egy szakmai önéletrajzot, amit másnap reggelre sürgősen el kellett küldenem. Pár hét múlva pedig hívtak a Junior Primától, hogy gratulálnak, díjazott lettem. Magam részéről meggyőződésem, hogy semmi sincs Isten akarata nélkül. Valahogy ezt is belevette a forgatókönyvbe, remélem, az Ő akaratát teljesíthetem ezáltal is.
Csepcsányi Éva (középen) a Junior Prima Díj átadóján
Hogyan történt a jelölés? Mennyiben járulhatott hozzá első regényed, a Mistica profana, hogy felkeltetted a kuratórium érdeklődését?
Találgatni tudok csak. Természetesen egy kötettel rendelkező fiatal jobban fölkelti a kuratórium érdeklődését. Kedves költő- és íróismerőseim, barátaim szakmailag helytálló, kiváló kritikákat, recenziókat írtak a regényről, ezeket – kérésre – mind továbbítottam a kuratóriumnak. A regény megjelenése is váratlan volt már számomra. A budai hegyek nyári idilljében elmélkedtem, amikor hívott Böszörményi Zoltán, hogy az Irodalmi Jelen kiadná a könyvemet. Pár hónappal később Szőcs Tekla, a lap fotósa egy gyönyörű borítótervet küldött át nekem.
Írásaid egy részén érezhető egyfajta keresztény attitűd. Fontos-e neked, hogy ennek a szellemiségnek a jegyében szülessenek a műveid?
Pilinszky – aki teljesen egyéni véleményem szerint – egy misztikus, szemlélődő lélek volt egyszer s mindenkorra megmondta a lényeget, amikor kérdezték tőle, hogy ő katolikus költő-e. A válasza ez volt: „költő vagyok és katolikus”. Mit tehetnék még ehhez? A hit élet. Persze, ne engem vegyenek mércének, hanem, például, Böjte Csabát, Barsi Balázst, Eperjes Károlyt, Jelenits Istvánt. Azt hiszem, rajtuk keresztül lehet látni a lényeget. Én még csak az út elején vagyok, és igen, ezeket a vergődéseket, kudarcokat, szakadékokat és pokoli mélységeket igyekszem megírni a műveimben.
Van-e benned keresztény tanítói szándék?
Halálra ítélt minden direkt didaktizmus. Az embereket megérteni és szeretni kell, nem szónokolni nekik. Azzal tele van a padlás. Igen, a mi padlásunk is.
Miért tartod, tartottad fontosnak, hogy az Új Emberben publikálj?
Jelenleg egyéb elfoglaltságaim miatt nincs szerencsém az Új Emberben publikálni. Viszont elismerésnek érzem, hogy egy országos szinten terjesztett, több évtizedes múltra visszatekintő polgári keresztény lapban publikálhattam hosszú hónapokig. Szakmailag jól felkészült, lelkiismeretes szerkesztők kezében van az újság, elég csak Zsille Gábort, kiváló lengyel műfordítónkat és költőnket említeni, vagy Szigeti Lászlót.
Prózaíróként az Irodalmi Jelenben tűntél fel, itt jelentek meg készülő regényed részletei. Mi volt az oka annak, hogy a digitális prózai debüt mellett döntöttél?
A digitális korszak gyermekeként ez természetes és kézenfekvő útnak tűnt. Ez nem rossz, gyors és egyszerű kapocs az emberek között.
Csepcsányi Éva a Mistica profana című könyv bemutatóján az Írók Boltjában
Hogyan találod meg a helyed a kortárs irodalomban, a budapesti kulturális életben?
A „kevesebb néha több” alapon élek. Vannak közeli, jó barátok írók és költők közül is, és van sok ismerős, akikkel szívesen találkozom időnként. Szemlélődő alkat vagyok, tehát társasági összejöveteleken is inkább figyelek, és szívesen hallgatok meg másokat. Vannak emberek, akiknek nagyon örülök. Őszinte kapcsolatok mentén igyekszem mozogni a kulturális életben is.
Milyen kortárs írók, költők műveit forgatod gyakran? Milyen olvasnivalót ajánlanál karácsonyra, télire?
Jelenleg Hegyi Botos Attiláét (rögnyi Ég), de szívesen olvasom Berka Attilát, Szappanos Gábor novelláit, Jónás Tamás verseit, egyik kedvencem viszont Lanczkor Gábornak A mindennapit ma című regénye, zseniálisnak találom. Karácsonyra, télire ezt a regényt ajánlom, a „régiek” közül pedig Krúdy novelláit és Gárdonyi Isten rabjai című regényét.
Milyen terveid vannak az irodalom és a „közművelődés” területén?
Vannak készülő művek: regények, novellák, mesék, verseskötet. Terveim? Elővenni a palettát, színezni egy kicsit a világot. Derűs-sárgát, advent-lilát, nevetésrózsaszínt és meghallgatás-zöldet festeni erre a nagy vászonra, melyen messziről nézve igazán nem is látszom, esetleg a színek ...
Boldog Zoltán
Kapcsolódó anyagok:
