HELTAI GÁSPÁR: AZ OROSZLEÁNYRÓL MEG A MAJMOKRÓL

Igazán csak az emberről mondatik, lám, ravaszkodik, ökörködik, tehénkedik, megszarvasodik, kutyálkodik, gyesznólkodik, és amiképpen e fabulával int az bölcs, a maga elméjének kárára is majomkodik.

      Egyszer egy igen vérmes oroszleány elindula ragadományt szörezni, müvelhogy igen nagy kévánatja támadnék. Ezokaért az oktalan állatok mind megbújának, hogy a buja oroszleány hozzájok ne férkőzhetnék, tudván, mely feneketlen és kielégíthetlen az ő kévánatja. Midőn az oroszleány keres-kerül tekéngetett volna, megláta egyníhány csimpánzkodó hímet a forrásnak mellette, és oda indula, hogy kedve szörént cseleködnék vélek. Ottan mondák a kipécézett csimpánzkodók egymásnak: Bizony majomkodjunk, hogy az ondok oroszleány jobb kedvre derülnék, és másfele ragadoznék! Felele kedig mindgyárást neki a másik lelkes állat: Jaj, nem tudod, hogy csak a csupasz majomnak az ő szokása a majomkodás? Így történe, hogy az oroszleány kévánatja kielégülvén megelégedve elhevere, és reménséggel tekinte a jövőnek elejbe. 

     Értelme: E fabulának summája kedig az, hogy amiképpen az oroszleánynak kévánsága kielégíttetik az forrásnak mellette, azonképpen az asszonyi állatnak is ellen állhatni nem bírván az ember is mind ő kévánataikat bétölti, lévén avagy sem eleve akaratja erre neki.
     Annakutánna megjegyezzed a fabulának intésiből, hogy bár az Úr Isten a lelkes állatot azokaért teremté a hatodik napon, müvel hogy akarta vólna, hogy ebben minden terömtett állatnak állatságai sükerrel egybe vegyülhessenek. Annakokaért vagyon, hogy, hogy igazán csak az emberről mondatik, lám, ravaszkodik, ökörködik, tehénkedik, megszarvasodik, kutyálkodik, gyesznólkodik, és amiképpen e fabulával int az bölcs, a maga elméjének kárára is majomkodik.

Bárdos József