Emigránsok, gyökerek, árulások

Dušan Šimko Gubbio. Besúgók könyve című kötete az emigráció aspektusából beszél Közép-Európa és a Balkán történelmi problémáiról, különös tekintettel megfigyelőkre és megfigyeltekre. 

Emigránsok, gyökerek, árulások

Ha Dušan Šimko írói munkássága kimerült volna az Esterházy lakája című regényének (Kalligram Kiadó, 2002) megírásában, máris joggal érdemelte volna ki, hogy minden, a közép-európaiság és a Duna menti köztársaság gondolata iránt érdeklődő olvasó ismerje a nevét. Ezzel szemben viszonylag ismeretlen (például a Wikipédiában sem található róla önálló szócikk). Legalább annyit tudni kell azonban róla, hogy 1945-ben, Kassán született, és a hatvannyolcas események után Svájcba emigrált. Újságíróként és rádiós szakértőként dolgozott, a Neue Zürcher Zeitung, a Frankfurter Rundschau, a Tages-Anzeiger és a Weltwoche rendszeres írója, a Szabad Európa Rádió egykori hírszakértője. Számos regény szerzője, magyarul eddig a fentieken kívül a Kassai maraton (Kalligram, 2004) és a Japán díván (Kalligram, 2006) című regényeit adták ki.

2011-ben jelent meg a Svájcban élő író Gubbio című, meglehetősen impozáns, kemény borítós kötete. A fedőlapokat teljes egészében kitölti Louis Soutter svájci képzőművész (1879-1942) Volagie című alkotásának részlete, mely a maga nyers, dinamikus módján jóval többet tesz hozzá a kötethez, mint a semmitmondó könyvajánló. Utóbbiból ugyanis annyit tudhatunk meg, hogy a kötet besúgókról és besúgottakról szól, valamint akár külön novellaként is felfogható fejezetekből áll.

A Gubbio szlovák, osztrák, magyar, szerb, bolgár, horvát, bosnyák, észak-olasz és német regényalakjai egyaránt európai emigránsok. Mindent hátrahagyó, de a hazájuktól lélekben soha el nem váló számkivetettek. Olyan emberek, akik magukban hordozzák hovatartozásuk emlékét. Az egyes fejezetekben (Az osztálytárs, Az orvos, A vaskereskedés tulajdonosa, A diák, Az ügynök, Az író) a többé-kevésbé hiteles főszereplő szemszögéből ismerhetjük meg a „besúgott” és a „besúgó” helyzetét. Háttérként hol jó érzékkel ábrázolt, életteli, hol eléggé sablonos történelmi díszletet rajzol az író.

Milyen sorsokat mutat be a Besúgók könyve?

A bársonyos forradalom, Csehszlovákia, 1968

Peter Gonda ’68-as emigráns, a nežná revolúcia (bársonyos forradalom) után indul haza Kassára. Félbehagyott élete és családja történetét Bécsből Zürichig tartó hazaútján meséli el Angeline Borromininek, aki cserébe egy egészen más jellegű emigráció történetébe avatja be a férfit.

Polgár Antal, a prágai tavasz eseményei után távozott külföldre. Amerikai lett, amennyire csak egy közép-európai azzá válhat. Neve alapján joggal feltételezhetjük, hogy magyar, aki talán nem is annyira a kommunizmus szorítása, mint inkább a Dubček helyére kinevezett, nyíltan magyarellenes Husák pártfőtitkár Csehszlovákiája elől menekült külföldre. Unokahúgával, Ninával keresik közös gyökereiket az eperjesi zsidó temetőben.

Alexander Basevic újvidéki szerb, a NATO-bombázások idején tér vissza Svájcból, hogy diákjából lett szeretőjével megismertesse óhazáját. Személyes „besúgottja”, Maxa apó, az 1942-ben Feketehalmy-Czeydner Ferenc-féle csendőrrazzia során (pontosabban közvetlenül a vérengzés után) meggyilkolt nagyapa. Igazi tragédiája azonban a gyermekkora világát leromboló délszláv háború, a széthulló Jugoszlávia, a NATO-bombázásban megsemmisülő otthon elvesztése.

Archív fotó az 1942-es csendőrrazziáról

A Petr Sedivy jegyzőről és Václav Malina mérnökről szóló fejezet a második világháború előestéjén Svájcban összegyűlő internacionális értelmiség életébe nyújt betekintést. Malina mérnök úr imitált emlékirataiból egy széthulló világ rajzolódik ki, amelyben a humanista embertípus még csak gyengélkedett, de nem halt ki teljesen. Memoárjában emléket állít a Berthold Jacob újságíróval, két bolgár diákkal, Borisszal és Damjannal, és az amerikai Alice Morgennel szövődő barátságának, melyeknek a második világháború, és egy különösen fájó árulás vet véget.

Az ügynök című fejezetben, 1873-ig visszaugorva az időben, Stephan Groždanović (született Szergej Gennagyijevics Nyecsajev) orosz emigráns, nihilista forradalmár és a rá vadászó Ivan Boriszovics Pravgyin cári titkosügynök párharcával ismerkedhetünk meg. Nyecsajvev orgyilkos és veszélyes anarchista. Felforgató nézeteivel komoly veszélyt jelent a cári Oroszország államrendjére. Svájcba menekül, hogy az alpesi állam politikai menekültek iránti toleranciája mögé rejtőzzön a felelősségre vonás elől. Balszerencséje, hogy besúgók mindenütt élnek.

„Számtalan oka lehetett annak, hogy valaki a szolgálatukba állt. Kezdve a legbanálisabbtól, mint a pénzhiány, vagy valamiféle gyengeség, vagy aberráció, például a különleges szolgáltatásokat nyújtó bordélyok rendszeres látogatása, egészen a politikailag motivált besúgók veszélyes csoportjáig.” Karel Sabina író – Az eladott menyasszony librettójának szerzője, hazafi, férj, szerető, titkosszolgálati besúgó – alakját a pályafutása egy-egy aspektusában főszerepet játszó személy nézőpontjából, még inkább az általuk elmondott monológok egymásra vetítéséből kollázsként állíthatja össze az olvasó.

A bársonyos forradalom, Csehszlovákia, 1968

A fiatal generációnak a regény sokkal inkább kötelező érvényű és mára talán bepótolhatatlan, a szülőkkel, nagyszülőkkel elmulasztott beszélgetésnek tűnik, akik átélték azt, amivel máig sem sikerült számot vetni a Kárpát-medence népeinek. Közös huszadik századunkkal, melyet együtt kezdtünk, de a mozgalmas évtizedek végül kiengesztelhetetlen ellenségeskedésbe sodorták az egymáshoz ezernyi kibogozhatatlan szállal kötődő népeket. Ebben az egy emberéletnél alig hosszabb időszakban évezredes természetes egymás mellett élés vált semmivé, mert erőszakkal meghúzott határok, áttelepítések, területcserék, faji és vallási üldöztetések tettek tönkre szoros szimbiózisban élő közösségeket, mikor a politikai radikalizmus lépett a józan ész helyébe. Ebből a nagyrészt mesterségesen generált ellenségeskedésből, bizalmatlanságból, számkivetettség-érzésből és kimondatlanságból felépült tudat-börtönben az európaiság eszményének mindössze egy lehetősége maradt: emigrációba vonulni.

Dušan Šimko regényének számos üzenete lehet. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy kutassuk fel, fogadjuk el, és álljunk ki személyes és nemzeti történelmünkért, mivel, ha nem tudunk eligazodni saját múltunkban, nem találhatjuk meg a jövőnkbe vezető tiszta utat sem. Ez alapján a regény bátran ajánlható azoknak, akik készek a besúgó-rendszer mechanizmusának megismerésére, valamint arra, hogy az emigrációba kényszerültek motivációit is megértsék. Alapos, hiánypótló munka, amely élvezetes nyelven beszél súlyos, magyar viszonylatban is fontos kérdésekről.

Dušan Šimko Gubbio. Besúgók könyve. Napkút Kiadó, Budapest. 2011

Tóth Mihály