KÖNYVESPOLC

Minden fordítás egyben újrateremtés is. Kabdebó Tamás a kortárs ír költészet egyik legtehetségesebb tagjának bemutatásával missziót vállalt a magyar és az ír kultúrában is.

A végtelen víz csöndje

Joseph Woods kötetének címadó versében az óceán nem csupán térben, hanem időben is kitágítja a költő világát: az óceán „végtelen” és egyben „időtlen” is. Ugyanakkor a versekben a „végtelen” és az „időtlen” nagyon is véges és időhöz kötött formákban jelenik meg, kezdve egy rangooni könyvesbolttól, ahol az utazó Ovidius Szerelmek című kötetét hagyja hátra, egészen egy jugoszláviai faluig vagy kisvárosig (Hedviga Golik), ahol a modern kor elidegenedésének metaforájaként egy asszony 42 évig marad a halálba dermedve a TV-je előtt ülve anélkül, hogy rányitná valaki az ajtót. Az óceán utazásra hív egy harmadik dimenzióba is: a szellemi-intellektuális örökségünkébe. A Kemény valuta utolsó sorai – „... fényképezőgépek célozzák a folyópartot, mint kézifegyverek” Joseph Conradot és az Utazás a sötétség mélyére afrikai képeit idézik emlékezetünkbe, míg a Könyvüzletek Rangoonban címlistája mintha Stefan Zweig A tegnap világát sűrítené néhány sorba. A költő rezignáltan regisztrálja a modern kor kiüresedését és a nyugati civilizáció talán megállíthatatlan hanyatlását. A szellemi pilléreit jelentő könyvek már a múlt relikviái, amelyeket csak eldugott antikváriusoknál találni, míg anyagi és társadalmi jelképe, a város is az aztékok, inkák és más egykor virágzó civilizációk településeinek a sorsára jut: „Ki megy el utolsónak, amikor kiürül a város?” (A város krónikája). De nem robbanással ér véget, hanem csönddel: „... az utolsó ütést pangás követi, a labda csöndbe hull” (Kézilabda betonpályás). A világ története teljes kört ír le: az óceánból keletkezett életet elönti a végtelen víz és elfojtja „az elözönlött völgyben elsüllyedt templom harangszavát” (A ködjelek elcsöndesednek). Ugyanakkor azonban az életten tárgyak élettel való megtöltése reményt adhat arra, hogy a humánum felülkerekedik a rideg matérián.
Minden fordítás egyben újrateremtés is. Kabdebó Tamás a kortárs ír költészet egyik legtehetségesebb tagjának bemutatásával missziót vállalt a magyar és az ír kultúrában is. Az angol és magyar nyelv egymástól élesen elütő szerkezetéből adódó nehézségeket elegánsan és kifinomult érzékkel hidalja át, melynek eredményeként egy kötetben két versciklus is szerepel: az ír mellett a magyar költészet is gazdagodott a magyar versfordítás legjobb hagyományait idéző ópuszokkal.

Dr. Magyarics Tamás, Magyarország dublini nagykövete

Joseph Woods Óceán levelek – Kabdebó Tamás fordításában, Irodalmi Jelen Könyvek, 2012

Joseph Woods

Óceán levelek
(Ocean Letters)

Nyolcéves lehettem mikor saját szobám lett
a konyhával szemben, a földszinten, keskeny
volt a zugom és ablaktalan, de szerettem,
mivel a dolgok közepén volt. A hátsó
ajtónk előrenézett, így hát az ágyban

hallottam minden beszélgetést, testvéreim
suttogását, a szomszéd vacak autójának
sebesség-váltását és utolsó éji zúgását,
elképzeltem, hogy egy hajó gyomrában vagyok

és a konyhából morzejeleket kapok,
bátyám a rezgéskeltő kulcsát rezegteti
tititi-tátátákat képezve üzen Ő
titkos és egyszerű kódokkal, segélykérő szövegekkel
és óceán levelekkel, melyekkel vizsgázna
és még így sem jut el a tengerig.

Éjjeliszekrény
(Bedside Locker)

Zsuzsi a kezdet, Sally a vég
hét rekesznyi színes pilula
naponta egy-egy pilula jár
szín – rendben elmúlhatatlanul.

Mind ott van a saját helyén
igen gyakran beközelítjük
az éjjeliszekrény
túlsó felületét.

Connemara márvány
rózsafüzér, gyöngyök,
egy tojástartó, menta
Jagermeister üvegben,

egy Kéztörölköző Sziget,
ezüst serleg csendélet,
Szenteltvízzel; könyv,
színes előzékekkel és tele

jóravaló idézetekkel;
nem igazán olvasmány
mint más éjjeliszekrény
könyvek. Bús és nemes

az apró dolgok tartozéka
ez, nem beszélve a szekrényről,
melynek tartalma
az adományboltokból való.

Ezüstpapír kunyhó
(Tinsel Hut)

Inkább egy rumlihely, mint gyermekjátszótér:
a tejcsarnok mögötti mezők már régen
lakótelepek és mielőtt beépítették
volna őket egy süppedt tavacska
állt ott, mely romlott tejtől bűzlött.
Ezüstszél omladékok vezettek
a vízhez, melyeket tejesüvegek
tetejeként használtak. Gombolyagok,
más-más színűek, más-más
idényre. Karácsonyra zöld
és krisztustövis piros. A tóparton
kunyhót építettünk. Legombolyítottuk
a gombolyagokat és ezüst függönnyel
befedtük a fabrikált ajtót.
Ha egy idegen meglátta volna
gyermekkori művünket, nem hitte
volna, hogy egy sámánkunyhót lát
vagy egy zarándokhelyes szent kutat.

Joseph Woods Droghedában született 1966-ban. Költőtől szokatlan módon először természettudományi diplomát szerzett Dublinban, kémiából és biológiából. Ezután Angliába ment, és a Lancaster Egyetemen MA képesítést ért el a Szépírói Program keretében. Ezek után Joe Woods tért ölelő és európai utakra szánta el magát. Járt Ázsia számos országában, léggyökeret vert Japánban, keresztülpásztázva Dél- és Észak-Amerikát. Ausztriai és olaszországi kirándulásai verseinek ottani bemutatását, rádióelőadásait eredményezték. Három verseskötete, a Bearings (Magatartás), Sailing to Hokkaido (Utazás Hokkaidóba) és az Ocean Letters (Óceán levelek) tanulságot tesz elsősorban két irányban: felöleli a tárgyak szeretetét, SUNT LACRIMAE RERUM, mondanák erre a latin klasszikusok. Joe Woods megénekel egy zöld-utat, egy éjjeliszekrényt, egy könyvesboltot úgy, hogy leírásai nyomán nosztalgia támad bennünk, az olvasókban. A költemények elegánsak, mint testi mivoltában önmaga. Költőnk másik erőssége az utazás tényének, céljának és lírájának bemutatása. A lefordított versek közül e téren a legtipikusabb a Kyoto Revisited (Újból Kyotóban) és a Bookshop in Shimla (Könyvüzlet Shimlában). Az évezred végén, 2000-ben a költő megkapta a Patrick Kavanagh költői díjat. 2001-ben
kinevezték a Poetry Ireland (az Ír Költők Társaságának) igazgatójává. Népszerű, sikeres, színvonalas költői esteket rendez az Unitárius Templom dublini helyiségében, hol 2009-ben a Hundred Irish Poems (Száz ír vers) kötet is bemutatásra került. (Az első kétnyelvű magyar–angol versbemutató Írországban.)