Irodalmi Jelen

„Ott kezdődsz el igazán”

2013. május. 10. - 18:14

Felavatták a VII. kerületi Damjanich utca 54. szám alatt a ház egykori lakója, Faludy György emléktábláját. Az ünnepségen az író özvegye, Faludy Fanni és Vattamány Zsolt erzsébetvárosi polgármester rántották le a hófehér leplet a márványtábláról.

Szikrázó napsütésben gyülekeztünk a budapesti Damjanich utca Dózsa György út felőli végénél, s ha Faludy örökké fiatal szelleme a zöldbe borult májusi lombok fölül figyelemmel kísérte az eseményeket, biztosan elégedetten nyugtázta az egykori otthona bejárata körül növekvő kis csoportosulást. Faludy György, az Irodalmi Jelen örökös munkatársa több évtizedes emigráció után, 1989 májusában telepedett le ismét Magyarországon. A megemlékezést és az emléktábla-avatást ennek jegyében szervezte Faludy Fanni, akit 2002-ben vett feleségül az író, és a költő-író haláláig kitartottak egymás mellett.

Faludy Fanni a megemlékezés előtti pillanatokban

Amíg a közreműködők megérkezésére várakoztunk, és a jelenlévők halk diskurzussal idézték fel az író emlékét, pontban a 13 órára meghirdetett kezdés pillanatában a Városliget felől erősebb fuvallat söpört végig a Damjanich utcán, és felkapva a hófehér selyemlepel jobb szélét, mint egy színházi függönyt libbentette félre azt a márványtábláról. „Faludy szereti a pontosságot!” – jegyezte meg a közönségből hangosan Börcsök Mária pedagógus és irodalomtörténész, és ekkor már csakugyan úgy érezhettük, az író-költő szelleme vitathatatlanul köztünk van. Míg a leplet egy létráról visszaigazgatták a helyére, a mikrofonhoz lépett Tóth Ágnes középiskolai tanár, az esemény háziasszonya, aki évente megrendezi Tabon a Rudnay Gyula Középiskola diákjai számár a Faludy-szavalóversenyt.

Tóth Ágnes

A műsorvezető köszöntötte a hallgatóságot, majd egy verssel kezdetét vette az ünnepség: a költő Pintyőkék című műve a hazatelepülés eufóriájának egyik legszebb megörökítője. „Szobámban pintyőkéim a tájképen / csak a festett fa ágaira szállnak. / Már réges-rég nem hittem, hogy megérem, / bár erre vágytam. Láthatom hazámat” – indul a költemény, amelyet Györgydeákné Takács Hajnalka művészetpártoló könyvtáros előadásában hallgathattunk meg. Az ő balatonfelvidéki családi házában Faludy rendszeresen vendégeskedett, de nem Hajnalka volt az egyetlen, aki ezen a délutánon személyes barátként emlékezett az alkotóra.

Györgydeákné Takács Hajnalka

A meghirdetett programmal ellentétben sajnos sem Szőcs Géza költő, sem Puzsér Róbert kritikus nem tudtak megjelenni az ünnepségen, így a műsor hivatalos szónokaként Erzsébetváros polgármestere, Vattamány Zsolt üdvözölte a jelenlévőket, és köszönte meg a szervezőknek, hogy a megemlékezés megvalósult. Emlékeztetett arra, hogy Faludy nemcsak a Damjanich utca lakójaként, de a fasori Evangélikus Gimnázium tanulójaként is erős szálakkal kötődött a hetedik kerülethez. Sőt, a New York kávéházat tartotta a legfontosabb irodalmi központnak. Ennek ellenére ez az első alkalom, hogy emlékművet avatnak a kerületben a költő-író tiszteletére – hangsúlyozta a polgármester a pillanat jelentőségét, és emlékeztetett arra is, hány egykori jeles művész – mint Rejtő Jenő, Seress Rezső, Karinthy Frigyes vagy Eötvös Gábor – szelleme teszi patinássá a főváros e részét.

Vattamány Zsolt, Erzsébetváros polgármestere

Faludy mindvégig állhatatosan ragaszkodott magyarságához és az anyanyelvéhez – emelte ki Vattamány, de a legszenvedélyesebben a szabadság vonzotta. Ezért is választotta az emigrációt, hiszen évtizedekig csak ez a létforma biztosította számára, hogy szabadon élhessen és alkothasson. Magyarországra is akkor tért vissza, amikor ezt már kompromisszumok nélkül megtehette. A polgármester az 1946-os Kétségbeesés Szirmán című versből idézte annak legmélyebb sorait: „az a szabadság, amikor az ember / erkölcsi ítéletéhez híven, / s tekintet nélkül érdekeire, / választ elv s elv, rendszer s rendszer között, / s magáévá teszi az egyiket, / avagy elfogadja a másikat, / vagy visszautasítja mind a kettőt”.

Faludy Fanni és Vattamány Zsolt az ünnepség előtt

„Dr. Ujhelyi István, az országgyűlés alelnöke éppen egyidős Faludy Fannival; az író valószínűleg kedvelte a ’75-ös évjáratot” – mutatta be félig tréfásan Tóth Ágnes a műsor következő szónokát, a Szegedről érkezett irodalmárt és politikust, aki szintén személyesen ismerte a költőt. Ujhelyi úgy fogalmazott: mindegy, hogy valaki 75-ös évjáratú, vagy 75 éves, Faludy életkedve követendő példa mindannyiunknak. „Az életet üdvözlöm itt és a 96 évet” – hangsúlyozta Ujhelyi, és azon tűnődött beszédében, bámulatos, hogy lehetett ezt a 96 évet így végigcsinálni. Gondoljuk át, biztatott a szónok: a 38 éves életkort betöltő költő már túl volt a frontszolgálaton, a nyilasokról kapott tragikus híreken, az ország első elhagyásán, és még előtte volt több évtized, az élete java. Szintén csodálatra méltó, mennyit kapott a városoktól világszerte, és ő is mennyit adott azoknak, ahogyan rengeteget kaptak tőle és adtak is neki: Valéria, Zsuzsa, Eric és Fanni. „Ez az az élet, amit most üdvözölni jöttem” – fogalmazott Ujhelyi István, aki külön megköszönte Fanninak, hogy meghívta őt, valamint a szintén jelen lévő Farkasházy Tivadarnak, „Teddynek”, hogy annak idején személyesen bemutatta a költőnek.

Dr. Ujhelyi István

„Ott kezdődsz el igazán, amikor túl vagy magadon” – idézte Ujhelyi a Börtönversekből, hozzátéve: nem tudjuk elégszer ismételgetni e sort, hogy megértsük jelentését és megértsük belőle magát Faludyt.

Amíg Faludy Fanni és Vattamány Zsolt felkészültek, hogy végre hivatalosan, a szél önkényétől függetlenül is lerántsák a leplet, Tihanyi László előadóművész lépett a mikrofonhoz. Vele sokszor adott közös műsort Faludy – mutatta be a művészt Tóth Ágnes –, melyeknek többnyire jókedvű borozgatás lett a vége. Tihanyi ezúttal gitár nélkül, prózában mondta el a költő egyik legkedveltebb Villon-átköltését, a halálra ítélt csavargó költő négysorosát.

Tihanyi László, most gitár nélkül

A műsor zárásaképp végül megláthattuk a házfalon a napfényben megcsillanó, márvány mozaikkal díszített emléktáblát, melyre a felirat fölé Faludy képmását rávéste az alkotó, Zámbó Kornél. A szervezők búcsúzóul egy koccintásra látták vendégül a meghívottakat a közeli Piroska Vendéglőben.