Onagy Zoltán

Puskin

2011. június. 06. - 04:45

(1799. június 6.–1837. február 10.)

Halálra sebezve a mezőn: Puskin

Felfoghatatlanul régen születik (1799). Nincs mit tagadni, Puskin nélkül egészen jól. Hogy úgy mondjam, könnyedén. Egyetlen álmatlan éjszakám se volt egészen Szilágyi Zsófia Puskin-tanulmánya olvastáig, hogy mi történik, ha nem kezelem súlyán az Anyegint (Anyégint?), nem érzékelem az ő világirodalmi jelentőségét. Aztán kiderül, a jóba elég belekóstolni, ha az ember kap kanalat hozzá. Gyorsan rászokik. Tegyük hozzá, Anyegin azóta se reggeli szellemi táplálék a kávé mellé. Bár lehetne. Az ember egyszer esne bele a korakortárs (pl. Jókai) féle reprezentációba, aligha keveredne elő rövid úton. Vagy Krúdyéba. Vagy Baka Istvánéba, aki igen otthonosan mozgott az orosz kultúra irdatlan sztyeppéjén.

Ehrenburg adja egyik szereplője szájába: "Az orosz költészet története két véres hullával kezdődött, és két véres hullával ért véget." Az első két véres hulla a párbajban megölt Puskin és Lermontov. A második páros két öngyilkos: Jeszenyin és Majakovszkij. A dolog persze közel sem ilyen egyszerű. Az orosz irodalmat nem Sztálin kezdi gyomlálni, a cárok sem rajongtak a költőkért, ugyan miért rajongana egy cár a költészetér, amely költészet nem érte dalol. I. Miklós szétpofozza a dekabrista felkelést (1825), később a magyar szabadságharcot is. Ebbe az ívbe könnyen elfér, hogy Puskin személyes cenzora legyen. I. Miklós két akkora költőt kigyomlál, mint Puskin (1837), és Petőfi (1849), őt amúgy mellékesen. A két "népies"-t. Puskint mifelénk főleg az Anyeginhez kötik. Pedig akad ott más csemege is.

"A Carszkoje Szelo-i Líceum deviáns növendékéről, a pornográfiához közelítő (amúgy zseniális) kamaszdisznóságok szerzőjéről, akinek tizenévesen volt mersze az udvari méltóságokat, sőt, magát a cárt, I. Sándort gúnyoló epigrammákat írni, s ezért hosszú száműzetéssel fizetett (de legalább kimaradt az 1825. évi – a diáktársai által szervezett, tragikus kimenetelű dekabrista felkelésből), a még alakulóban levő orosz "világi" irodalom valamennyi fontos műfaja számára példaértékű darabokat teremtő irodalomszervezőről, aki nemzeti kultúrájának egyszerre volt Goethéje, Schillere, Byrona, de Kazinczyja, Petőfije és Jókaija is, inkább csak azok tudnak, akik "hivatalból" – orosz szakos diákként – foglalkoztak vele." – írja Baka István.

Anyegin és a párbaj. Ennyi Puskin. Hogy a cári udvar terhére volt, és az eszköz a holland követ ágyasa, a homoszexuális francia emigráns: d'Antés, aki a látszat miatt, hogy fedje a valóságot, rámozdult a gyönyörű asszonyra, Puskin kénytelen kihívni párbajra. Aztán vagy így volt, vagy nem. Ismerősei szerint az utolsó éveiben fáradt, elkínzott, csüggedt Puskin remek céllövő. "Rajongói máig sem értik, miért nem ellenfele maradt halálra sebezve a mezőn. Elmélet is született: d'Antés páncélmellényt hordott, ezért pattant le róla a golyó – még a ballisztikai próbát is elvégezték. Meghalni a szeretett nő becsületéért egy buzi keze által – milyen méltatlan vég! (Lermontovot legalább tiszttársa lőtte agyon évekkel később.)" – írja B. I.. Valóban méltatlan.

Alekszandr Szergejevics Puskin (Moszkva, 1799. június 6. – Szentpétervár, 1837. február 10.) orosz költő, író, drámaíró.

Költeményei:

Óda a szabadsághoz
Csaadajevhez: a nemesek szabadságtörekvéseiről szól.
1818
A nap tüzét
A tőr
A fogoly
Madárka
A magvető
A könyvárus beszélgetése a költővel
A tengerhez, xxx-hoz(1825)
Téli este
A próféta: a műben magára veszi a látnokköltő szerepét.
Téli utazás
Üzenet Szibériába: a dekabrista felkelés üldözöttjeinek üzen buzdítva őket, hogy nemsokára eljön a szabadság.
A költő és a tömeg
Téli reggel: szerelmi költemény.
Szerettem önt
Az emlékmű

Prózai és verses prózai művei:

Nagy Péter szerecsene (1826) elbeszélés, első prózában írt epikus munkája. I. Péter kora felé fordul s onnan merít történelmi példát.
Ruszlán és Ludmilla (Руслан и Людмила) (1820) verses mese, első nagyszabású elbeszélő költeménye.
A kaukázusi fogoly (Кавказский пленник) (1822) poéma
A bahcsiszeráji szökőkút (Бахчисарайский фонтан) (1824) poéma
Cigányok (Цыганы) (1827) poéma, drámai költemény, melynek alaptétele, hogy az emberi szabadság a természetességben keresendő. Ám ezt megcáfolja Epilógusában, melyben arról olvashatunk, hogy a világból a szabadság teljesen kiveszett.
Poltava (Полтава) (1829) témája Nagy Péter cár győzelme XII. Károly svéd király felett a poltavai ütközetben, 1709-ben.
Néhai Ivan Petrovics Belkin elbeszélései (Повести покойного Ивана Петровича Белкина) (1831) elbeszélésciklus, az orosz novella megújítása öt történettel, melyekben az egyszerű kisemberek sorsa felé fordul.
A lövés (Выстрел)
A hóvihar (Метель)
A postamester (Гробовщик)
A koporsókészítő (Станционный смотритель)
A parasztruhás kisasszony (Барышня-крестьянка)
Dubrovszkij (Дубровский) (1832-33, megj. 1841) regény, mely valódi történet alapján született.
A bronzlovas (1833) poéma, témája Péter cár hősiessége.
Anyegin (Евгений Онегин) (1833) verses regény, Puskin legismertebb műve, életének főműve, "az orosz élet enciklopédiája" (Belinszkij).
A kapitány lánya (1836) regény, a Pugacsov-felkelés feldolgozása, a romantika és realizmus elemei keverednek a műben.
A pikk dáma (Пиковая дама) (1833) elbeszélés

Meséi

Mese Szaltán cárról meg a fiáról, a dicső és hatalmas Gvidon hercegről, meg Lebegyről, a gyönyörű cárlányról (Сказка о Царе Салтане) (1831)
Mese a halászról meg a kis halról (Сказка о рыбаке и рыбке) (1835)
Mese a pópáról meg Baldáról, a szolgájáról (Сказка о попе и о работнике его Балде) (1830)
Mese a halott cárkisasszonyról és a hét vitézről (Сказка о мертвой царевне и семи богатырях) (1833)
Mese az aranykakasról

Drámai művei

Borisz Godunov (Борис Годунов) (1830) történelmi dráma, színmű, a shakespeare-i dráma felelevenítése és az orosz dráma megújítása, a tömeg történelemalakító szerepéről szól.
Mozart és Salieri (Моцарт и Сальери) (1832) dráma
Lakoma pestis idején (Пир во время чумы) (1833) dráma
A fukar lovag (1836) dráma
A kővendég (Каменный гость) (1839 megj.) dráma
A sellő verses dráma, befejezetlen
Egyiptomi éjszakák (Скупой рыцарь)

Tanulmányok, értekezések: