Április
Április
Mindent ír, elbeszélést, novellát, tárcát, humoreszkeket, útleírásokat a maga szarkasztikus, szatirikus módján, mindent, ami könnyen, gyorsan megírható, gyors koronát terem. Prága tele lapokkal, a szerkesztők fogadják az alkoholista, vagy ekkor még csak félalkoholista (apja alkoholista tanár) Hašek írásait, politikai pamfletjeit, ő pedig lohol következő kocsmája felé.
Azt hihetnénk, hatvanas író már kényszerből is író marad, és ha új helyzetbe kerül, új helyzetet ismer meg, az új helyzetet nyitja ki olvasói előtt. Azt hisszük, nyilatkozata ellenére meggondolja magát. A Lehet Más a Politika nevű párttal a háta mögött éppen azt várnánk, hogy Kukorelly másként képviselő, mint a Mikszáth utáni és a Kukorelly előtti száz év irodalmár-értelmiségi (író, költő, MSZMP) képviselői.
Most nem fújja ki, a nagyobbik fakanállal körbekerget az ebédlőasztal körül. Túlélem, mint annyi mindent. Viszont eljutok az első hetek összegzéséig, és a minta, ami alább következik, évekig, de lehet, évtizedekig mintát ad, hogyan kötelező számot vetni krízishelyzetekben:
Eddigre megírja a Pártos éneket (1950), de a költők, írók közt mindenki számára természetes, hogy Zelk Zoltán a kommunista táborba tartozik. Olyan ő, mint „a cigány, aki nem a bandában húzza", de szinte ugyanazt a nótát. A kötetben olvasható kétsorosa: „Szélfutta levél a világ / De hol az ág? de KI az ág?"
Hát ha nem lesz többet színház igazgató én szívesen támogatnám. (közbeszólás: kitűnő író) Egy érdemes, becsületes ember és a magatartása stb. és az indokolás jó, az tetszik nekem, azért a bizonyos könyvéért, nagyszerű könyv. /Kádár elvtárs: Az anyja szentségét ennek a Kossuth díjnak is. Jó napot!
Újságírásból megél, hozza a nevet, a dollárt. 1860-ban áttelepül San Franciscóba, és meglódul a szekér. 1870-ben nősül. Az asszony – mint az asszonyok rendszerint – keményen átfaragja Twaint. Tiltja az italtól, mint Csinszka Adyt, kezeli a pénzt (Twainnek fogalma nincs a dollár természetéről).
Arra gondolok, Bella jó ember. Szervác eddigre valójában elvész, kipofozza magát az aktuális irodalmi tájból, terhére szinte minden korábbi barátjának, beledermedve a piros (kannás) nagyfröccsökbe, a kilátástalanságba, reménytelenségbe, beteges gyanakvásba. Hazakeveredve Bellát olvasok.
Fleming és a belőle születő Faulks-Bond krimipari tömegtermék a jobbak közül. Koherens nyelvi egység, kompakt cselekményrendszert mozgató struktúra: bűn, politika, szex. Fleming kitalálta a vonalat, Faulks megírta, a kiadó kiadta, az olvasó kézbe veszi. Most majd kiderül, mire mennek ők négyen. Az olvasó dönt: iszik, vagy olvas.
De azért azt gondolom, Németh több darabját is lehetne játszani kor-szerű dramaturgiával, rengeteg élő gondolat van bennük – kétségtelen, erőteljes, teremtő színházi rendező kellene hozzá.
Szegény "K. J." hazautazik Kecskemétre, és várja, várja a sorsdöntő választ: a rózsaszín vagy fekete szalagot = élet vagy halál. Hiába vár. Hiába remél. Széppataki Róza Déry István felesége már. Nem válaszol a szerelmes drámaíró üzenetére.
Szép lehetne ennyi erő és izom, ha nem jutna eszembe akárhány szépirodalomnak nevezett publicisztikai kötetéről, hogy Veres Péter nem szenvedő, nem csendes, nem semleges, hanem "az első évek" igen hangos, jellemzően rafinált és aktív alakítója.
Berzsenyi tizenkilenc Judit születésekor, mindent ismerő harmincnyolc, amikor Judit tizenkilenc. A legjobb felállás. 1817 nyarán jelenik meg Kölcsey ledorongoló recenziója, ettől kezdve Berzsenyi a boldogságot nem az irodalomban, és nem is az asszonynál keresi.
Hülye kor, annyi bizonyos. Bonyolult. Nem könnyű ismerni. A történészek is csak mostanában kerülgetik közelebbről, mit tehet egy mezei érdeklődő, aki pletykák és szájhagyomány útján értesül az hatalomhoz-hatalmakhoz fűződő kapcsolatáról, viszonyáról, vacsorákról? Illyéssel nem tudnak mit kezdeni az is bizonyos. Nem könnyű.
A levél végén mellékesen megemlíti, hogy békeidőben festészettel és szobrászattal foglalkozik, és tudja, hogyan kell bronz lovasszobrot önteni, amit a herceg apja, Francesco emlékére akar felállíttatni. Ügyes.
Musil belefekszik a NAGY regénybe. Azt is, hogy elszegényedik, mást se csinál, minthogy írja a NAGY regényt. És mint Hasek, ő sem fejezi be, ebéd után kezet most a fürdőszobában, közben meghal.
József Attilával való összetűzése nem a Nincsen apám megjelentére datálható, hanem a sokadik alkalomra, amikor a kellemes küllemű JA szívtelenül elugrott a rágerjedő professzor elől.
Privatizálta tizennégy Kádár-év éledező televíziójának valamennyi fontos pillanatát, és meghalt. Övé maradt az Ez-Az, a Pocsék Áruk Fóruma, az Ablak, A Nulladik Típusú, és a többi. Azt hisszük, képes lett volna megküzdeni a szakma húsevő természetével. De csak azért hisszük, mert szerettük. Fenntartás nélkül.
Ha olyan nőt választunk - márpedig időről időre keményen beválasztunk, hogy cifrázzuk az amúgy egyszerű és szürke életünket (Palócföldön úgy mondják: belógattad a darázsfészekbe, hehe) -, akit válságok izzítanak, és ez tényszerűen bebizonyosodik, fussunk az ellenkező irányba. Lehetőleg nyolcvannal.
Következő útlevélkérelmét – loholna Párizsba a szeretett nőhöz kuncsorogni kicsit – de az ekkor már sztálini rendszer szerint működő hivatal altatja, aztán elutasítja. Majakovszkij kiborul. 1930. április 14-én Moszkvában öngyilkos. Ha.
Öregember volna. Talán mára megfontoltan választana, és pontosan tudná, hova lép, mibe lép (be). Hogy mibe lépne, honnan ki, és azt milyen szorgalommal tenné, biztosan nem tudható, de megfontolt volna, óvatos, messze túl a mozgalmon, a mozgalmakon, a lobogó hiteken, a dühödt kirohanásokon, az ideológiai csatározásokon. Talán.
A vers ritmusos szövegforma. Alapeleme a szótag. A versritmust kísérő jelenség lehet a rím, ez a hangsúlyos és az időmértékes versben is megjelenhet. A versszakok sajátos eleme némely versekben a refrén. A költő egyéb eljárásai: a versritmus és az értelmi ritmus viszonya (megfelelésük vagy ellenjátékuk), a verssor és a versmondat viszonya (egybeesésük, illetve az áthajlás). A versritmus járulékos tényezője a szünet.
Messiás kellene a cigányoknak, akit követhetnek tűzön-vízen át. Vagy inkább egy gazdag ország, ahol mindenki maga dönti el, dolgozik, tanul és eszik, vagy leül mogyoróvesszőből vágott horgászbotjával az Ipoly-partra, ahol nap mindig süt, a szellő mindig leng, a halacska maga ugrik a parázsra, és szép az élet. De ez az ország nem Magyarország. Magyarországon cigánynak születni, cigányként élni, minimum nem szerencsés alapállapot.
Az ember, furcsa mód, ilyenkor hajlik rá, hogy azt gondolja, valamire mégis jó volt a rettenetes kétosztatú világ, amikor a nagyhatalmak egymás mogyoróiba kapaszkodva koncentráltak, nehogy a másik lépéselőnyre tegyen szert. És béke volt.
Nem asszonyaimnak, lányaimnak vagy nővéreimnek írtam ezt a könyvet; nem is a szomszédom asszonyainak, lányainak vagy nővéreinek. Azokra hagyom ezt a föladatot, akiknek érdekük: összetéveszteni a jó tetteket a szép szavakkal.
A mai gyerek pofát vág. A mai gyerek nem kérdez. Unja. Rá van írva a képére, mi a szar ez már megint, mit akarnak lenyomni a torkán, egyáltalán mi köze hozzá? Őt ez nem érdekli, haladjunk. Na hát, ezek az ifjak, leesett állal hallgatták Hegedűs Gézát, aki mosolygott, akiből gomolygott a füst, talán egy percet bírt ki füstje nélkül.
A költő az irodalmi élet központi figurája. Gyengéd, bánatos verseit országszerte ismerik. Nagyon beteg, Jászai Mari lecseréli a kölyökkorú Szomory Dezsőre. Ennek ismeretében hal meg. Harmincnégy éves. Nem sok jutott neki a jóból.
Életveszélyesen lendületes fickó. Én legalábbis életveszélyesnek érzékeltem minden pillanatban. Szó sincs még a "Ruszkik haza"-ról, ő már nyomja. Szó sincs arról, hogy Kádár monnyon le, de ő nyomja.
Volt gond rendesen: Méray vagy Márai. Tibor vagy Sándor. Az obsitos kommunista, netán polgári polgár az Egy polgár vallomásaiból, a kassai polgár és rádiós szerkesztő? Melyik melyik, melyik írta a Füveskönyvet, a Tisztító vihart, a Csonkig érő gyertyákat?
Alig hiszem, hogy egy valódi hús-vér költőköltő ne adná fél karját azért, hogy annyi fejben rezonáljanak sorai, strófái, mint Bródy versei. Nem vagyok kifejezetten verstanuló, soha nem is voltam, mégis helyből el tudnék dúdolni tucatnyi Bródy-verset.
De az olló az irodalomban is nyílik (hol meg zárul), a szocreál regényeknek bealkonyul (az avatott szocialista-realista írók, akik nem tudtak mást, csak szocreált és úgy maradtak, őszinte bánatára). A politikai-irodalmi drill után lassan előbújik a ma ismert fintorgó, ironizáló Örkény.
Általában az a benyomásom, hogy buddhizmusában keveredik a metafizikai kifinomultság és a köznapi célszerűség. Meg is mondom ezt neki. A „cél” szó hallatára felkapja a fejét. A cél, miféle cél? És ha nincs cél? Vagyok a világban, miért kell még egy cél is?
Író, szociográfus, és mi is még. Aki nem tudja, mi még, ne tőlem tudja meg. Ne tudja meg egyáltalán. Olvasson, ha jót akar. Mostanában újraolvasom a régi Tarokat. Hátha elnyomja a "mi még"-et.
Bénító méretek, bénító technikai tudás, irdatlan filológiai háttér, ugyanakkor a magyar regényirodalom megtermékenyítő pillanata. Két nap, két éjszaka felfaltam, aztán öt évig jártam rá vissza, mint az ínyenc a francia parfümre a női csípőcsonton.
Először egy Balogh Lajos nevű százados pofozza meg, rugdossa le a városháza lépcsőjén 1919. májusában, amikor egy tanárgyűlésen közbeszólásával védelmébe vesz valakit, akit nem kellene. Másodszor a Tisza-parton sétáló szakállas, feketébe öltözött papos költőt fajvédő diákok zsidónak nézik és megtámadják.
"Az életemnek nincs története. Nincs élettörténetem. Középpontja se volt soha. Nincs út, nincs vonal. Csak tágas terek vannak, ezek azt sugallják, hogy ott volt valaki, de nem igaz. Ott soha nem volt senki."
A csendes amerikai frissen diplomázott fiatalember, komoly elméleti fölkészültséggel, titkos diverzáns feladattal. Feladata szerint merényletek sorozatát szervezi meg ürügyül az amerikai beavatkozáshoz. A nemes cél érdekében.
Elmondom a regény szüzséjét is, az öngyilkos szülők, az életben maradt kisgyerek és a hivatalok történetét, mert nem ismeri senki. Akárhány asztal, akárhányféle irodalmár, irodalomközeli pofa, A látogatót nem olvasta senki.
Andersent olvasott Sztálin, Hitler, Rákosi, Kádár (Ceauşescu nemigen, úgy tudom, ő hadilábon állt a betűkkel, de neki talán felolvastak Andersent), mégis az történt az elmúlt században, ami. Vér, halál, mocsok ideológiák mentén, sötétlő ezredvéggel, sehol A rút kiskacsa optimista végkicsengése. Érthetetlen. A világ nem tanul. Semmiből.
A fickó életútjától elszédülünk. Tempó és rohanás. Rá nem vonatkozik a mondás, hogy a langyosat Isten is kiköpi. Papnak szánják, nem lesz az. Apja meghal, Casanova nyolc éves ekkor, színésznő anyja feltámad, kiemeli az apai szelíd szürkéből a családot.
De az igazság mögött egy másik is ott áll, nemigen voltam kíváncsi a naturalizmus atyjára, sem az értő szemű műítészre, aki felfedezi és csoportba tereli a francia impresszionistákat, nem voltam kíváncsi a "J'accuse!" (Vádolok) néven elhíresült mozgalomra, a Dreyfus-perre sem, a koraberli francia társadalomra sem, leginkább Nana érdekelt, hogyan csinálja, miképpen, hányszor, hogyan működik a nő, amikor működik.
Ugyanaz a technika, lábjegyzetelt, bár inkább utójegyzetelt, két szövegtestre osztva íródik a két könyv. Az öreg író, akit nyom a Hideg napok sikere, és a fiatal író, aki "ide nekem az oroszlánt is!". Cseresnél a Parázna szobrok a vég kezdete. Esterházynál a kezdet. Érdekes rejtvény az irodalom.
Nem vártam, hogy bárki is engedélyezze, hogy innéttől lehetek egy kicsit eredeti is. Nem így léptem az irodalomba. Be se léptem, mert ez a belépés-ügy is elég ellenszenves volt nekem.
2008 őszén méltatlan vita bontakozott ki személye körül: azzal vádolták, hogy 1950-ben besúgó volt, s miatta tartóztatták le egy kollégiumi lakótársnője barátját. Az író tagadta a vádakat, s világszerte Nobel-díjas és más neves írók álltak ki Kundera ártatlansága mellett.
Nem tudtunk a vagány Liliomról, arról sem, hogy világfi, és persze arról sem, hogy hihetetlen érzékkel lép meg Hitler és Szálasi elől, húz ki Amerikába.
TOVÁBB:
