„Le a magas lóról!” – KULTOK III. második nap

A konferencia második napja a populáris irodalom kérdéseinek taglalásával telt. Első körben Závada Péter mint a KRE Színháztudományi Tanszékének MA-hallgatója adott elő slam témában. Először az irodalom felől közelítette meg a műfajt. Rövid történeti áttekintést adott: a performatív költészet végigkíséri az európai kultúrát Homérosztól napjainkig, a slam viszont amerikai import, első művelőjeként Vachel Lindsayt nevezte meg az előadó. Bár elmondása szerint slamszöveg gyakorlatilag bármi lehet, mégis vannak sajátosságai: kiemelt szerepet kap a ritmus és a rím, jellemző rá a köznapi stílus, a fragmentált mondatok, az ismétlések és a kritikus hangnem, főleg, ami az aktuálpolitikát illeti. A slam poetry azonban nemcsak szöveg: fontos dimenziója az előadás, a testi jelenlét. Mivel utóbbi nem fordítható le egészében nyelvre, Závada Péter a színháztudományi megközelítést javasolta, különbséget téve a valós test és a szereptest között.

Závada Péter a slam poetryről beszél

Braun Barna, az ELTE Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet MA-hallgatója, a FÉLonline főszerkesztője Győzött-e a slam poetry? – A posztirodalmi szövegek médiakultúrája című előadásával folytatódott a délelőtt. A főszerkesztő egy lényeges dologra világított rá: az internet, a szociális média nemcsak közvetítő, de a kultúra előállításban is fontos szerepe van. Nyáry Krisztián és Oravecz Nóra ismert munkássága Facebook-posztok formájában kezdődött. A Facebook-poszt esetében máshogy kell értelmezni szöveget, írót és olvasót, ezért Braun Barna a jelenségeket játékosan „posztirodalom”-nak nevezte. Bár számos fontos alapfogalmat tisztázott, például kifejtette, mi a különbség „néma betű” és „ordító pixel”, archívum és adatbázis között, mégsem volt tiszta, hogyan kerül ide a testi jelenlétet igénylő slam poetry – az előadás után a közönség egy tagja hangot is adott kifogásának.

Lapis József, Braun Barna és a slambe szél

Pataki Viktor, a KRE Modern Magyar Irodalmi, Összehasonlító Irodalomtudományi és Irodalomelméleti Tanszék MA-hallgatója a rap értelmezési lehetőségeit problematizálta. Bár a közgondolkodásban a rap öncélú, obszcén szövegezésű műfaj, számos alkotás komoly retorikai teljesítmény. Pataki Viktor az USA keleti partján kialakult rapet vetette össze a nyugati-partival: míg az előbbi megőrizte szubkulturális funkcióját és tartalmait, addig az utóbbi közeledett a mainstream zenéhez, így a rap ma már a mainstream zene része. Éppen ezért erősen hatott rá a média, például mesterségesen kialakította a rapper mint gengszter figuráját. „A rap eredeti funkciójában használhatatlanná vált” – állította az előadó. A közönség egy tagja a queer rapet (LMBT rapperek munkássága) hozta fel ellenpéldaként, amely még képes szubkulturális tartalmak hiteles közlésére.

A kávészünet után Paár Tamás, a CEU Filozófiai Intézetének MA-hallgatója a populáris és a magas kultúra kölcsönhatásáról beszélt Philip K. Dick sci-fi író művei alapján, a KULTer.hu-n megjelent kritikájában megfogalmazott gondolatokat fejtve ki.

Zelei Dávid, az ELTE Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék doktorandusza a Bullshitből várat, avagy: van-e dolga a kritikának a bestsellerrel és a trash-sel? című prae.hu-s cikkének hozzászólásaira reagált előadásában. Kapott hideget is, meleget is – számos bírálója vele ellentétben nem látja problematikusnak a hazai bestseller-kritikát. Álláspontját A szürke ötven árnyalata című könyv hazai recepciójából vezette le. Bár számos lap és blog írt a könyvről, többségük csak moralizált. (Egy feminista honlapon megjelent cikk nem is tudott mit kezdeni az alkotással, szerzője nem értette, miért ír egy nő nőknek olyan könyvet, amelyben nőket vernek.) A „naiv olvasó” emlegetése sznobériára vall, az igénytelen nyelvezet miatt viszont egyáltalán nem kritizálták a műfordítót, pedig javarészt ő volt a ludas. (Ahogy egy indexes cikkből kiderül, az „Enemy at 12 o'clock, do you copy?” mondatot így fordította: „Az ellenség átjön ebédre, fénymásolsz?”.) A doktorandusz szerint két típusú bestseller-kritikus van: egyrészt az újságíró, akit erre felkértek, másrészt a magas irodalomra szakosodott kritikus. „Le a magas lóról!” – indítványozta Zelei Dávid, és megoldási javaslatokat sorolt fel. Véleménye szerint a bestsellereket társadalmi kontextusban és műfajtörténeti keretben, a magas és populáris irodalom közötti korlátok lebontásával kell vizsgálni.

Makkai Júlia, az első Ugron Zsolna-kutató

Makkai Júlia, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem doktorandusza Ugron Zsolna Úrilányok Erdélyben című regényéről beszélt. A kötet a chicklit, azaz a sikkes, nőknek szóló, könnyed humorú populáris regény kategóriájába sorolható. Az előadó elgondolása szerint a chicklit felhasználóbarát feminizmus, hiszen feminista értékeket (például a saját sors feletti rendelkezés) közvetít szórakoztató formában. A regény azonban több ponton eltér a zsánertől: az elbeszélés egyes szám harmadik személyű, a kimértebb, elegáns főhős pedig nagyban különbözik Britget Jonestól. Az író a műfaj sajátosságai alapján létrehoz egy rózsaszín Erdély-mítoszt a magyarországi olvasóközönség számára, amelynek viszonylag kevés tudása van a tájékról. A könyv főhőse Erdélyben talál önmagára, így az emigráció problematikájára is reflektál a szöveg.

A komáromi Selye János Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékéről két előadó is érkezett: Keserű József tanszékvezető adjunktus és Hegedűs Norbert doktorandusz. Mindketten azt vizsgálták, hogy hogyan van jelen a mitológia a populáris irodalomban. Keserű József David és Stella Gemmell Trója-trilógiájában elemezte a mitikus hagyományt. A Gemmellek reflektálnak Homéroszra, így Odüsszeusznak, a hazugság fejedelmének alakjára is, aki a regényben továbbszövi a mítoszt. Keserű József szerint a Trója ugyanúgy mítoszmesélés, mint az Iliász, de a ma embere számára a prózai forma hitelesebb. Hegedűs Norbert Nail Gaiman Amerikai istenek című művét vette górcső alá, melyben az istenek köztünk élnek (pontosabban az amerikaiak között). A regényre a darwinista mítoszfelfogás jellemző (ami nem fogja meg a közönséget, elvész): háború dúl a régi és az új istenek közt. A regény a mitológia posztmodern átírása, Odint például Szerdának hívják (a svéd onsdag szó jelentése: Odin napja, azaz szerda), aki egy kisstílű szélhámos. Árnyalt karakter, de ennek vannak előzményei: a mítoszokban Odin nemcsak harcos, hanem furfangos varázsló is, ez a mitológiában szétválik, Gaimannél nem.

Az előadások után Kukla Krisztián, a MODEM igazgatója megnyitotta a KULTarcok – Művészi selfie fotópályázat anyagából válogatott kiállítást. Első helyen végzett Monhor Viktória, második lett Bezeczky Csilla, Bartha-Tóth Alexandra pedig a harmadik. Különdíjat kapott Fehér Áron és Pólya Zsombor közösen, valamint Elliot Parker és Tófalvi Kata.

A megnyitó után kezdetét vette az első kerekasztal-beszélgetés Film és irodalom, avagy az adaptációk népszerűség-generáló szerepe címmel. Hazai filmművészeti folyóiratok szerkesztőivel, Milián Orsolyával (Apertúra) és Sepsi Lászlóval (Prizma) beszélgetett Szirák Péter, a DE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék docense. A moderátor rövid bevezetőjében elmondta, hogy mivel az adaptáció népszerűséget generál, körbe kell járni a témát. Miután a film jelnyelvvé vált, sorra követték egymást az irodalmi adaptációk. Milyen az adaptáció klasszikus diskurzusa, milyen elemzései módszerei vannak? – tette fel a kérdést.

Milián Orsolya elmondása szerint 1991 és 1998 között csak Hollywoodban kétezer filmadaptáció készült. Nemcsak a szigorúan vett adaptációról van szó, hanem allúziókról, inspirációkról is. Számos megközelítés van, egyesek a két médiumot akarják összehasonlítani – ez szerinte nem túl szerencsés. A mai napig tartja magát az elitista felfogás, hogy nem szabadna irodalomhoz nyúlni, mert az adaptáció „elrontja” a művet. Ez esélyt ad mindenféle „brutális” tipizálásra, mint amilyen a hűségelv (mennyire adja vissza az eredetit?). De az adaptáció a nézőben van, tőle függ, hogy jó-e a filmváltozat.

Sepsi László, Szirák Péter és Milián Orsolya

Szirák Péter az Esti Kornél- és Szindbád-filmek kapcsán vetette fel, hogy a hűségelv érvényesíthető-e egyáltalán – szerinte az igazán jó regény nem filmesíthető meg. Sepsi László a young adult fiction (pl. Harry Potter, Twilight) esetében fontosnak látja, hogy a filmváltozat hű legyen az eredetihez, mert a rajongói bázisnak készül, akik a könyv cselekményét akarják viszontlátni. Számos alkalommal, pl. a Harry Potter esetében a regényírót is bevonják a forgatókönyvírásba. A filmkészítőknek fel kell venniük a rajongó szerepét, de csak akkor, ha számolhatunk komoly rajongói bázissal: az Ördögűző vagy a Cápa laza adaptációk, mégsem ütötték ki a biztosítékot. „Jellemző ez a magas irodalomból vett adaptációkra is?” – kérdezte Szirák Péter, példaként felhozva a Sorstalanságot. Milián Orsolya szerint ilyen szempontból nincs különbség magas és populáris alkotás között. A rendezők szokták nyilatkozni, mennyire elmélyültek egy adott műben. A filmváltozat meglovagolja a szerző sikerét, de nem lesz akkora „lázadás” vagy kasszasiker, mint a Gyűrűk Ura. A nézőket két csoportra osztotta: az egyik típus, ha nem a saját interpretációját látja, rossznak tartja az adaptációt. A másik típus, a nyitott néző pont azért tartja jónak, mert az olvasmányélményéhez képest valami mást kap. A beszélgetők ezután kivesézték, miért rossz film a Sorstalanság: a hollywoodi holokauszt-melodráma konvencióit követi, de a szereposztás és a forgatókönyv sem megfelelő. Végül a fandomokról, fanfictionről esett szó, hogy mennyire számít (jó) adaptációnak a történetek rajongói továbbszövése. Szirák Péter szerint jobb, ha ezt a rajongók döntik el.

A KULTOK III. utolsó programpontjaként került sor egy második kerekasztal-beszélgetésre Angyalosy Eszterrel (Libri Kiadó), Érsek Nándorral (Scolar Kiadó), Nemes Istvánnal (Cherubion, Delta Vision) és Varga Beátával (Könyvmolyképző). A populáris irodalom nemzetközi trendjei és a hazai fogadtatásuk volt a téma, Lapis József, a DE Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet munkatársa moderált. „Hogyan közelítetek a populáris kultúrához, van e különbség stratégiában a magas és a populáris irodalom között?” – kérdezte. Érsek Nándor elmondása szerint a Scolar Kiadónál nincs különbség a munkafolyamatban, de az eladásban igen: a magas irodalomhoz támogatás kell, a gyerekkönyvek eladásából folyik be a legtöbb pénz, ebből tudják finanszírozni. Angyalosy Eszter szerint a szépirodalom fókusza a szerző és a nyelvi kidolgozottság, az ismeretterjesztő könyvek esetében a hitelesség a legfontosabb, a szórakoztató irodalomnak pedig a közönség elvárásainak kell megfelelnie. Náluk a példányszám és a marketing nem különbözik: a legeladottabb könyvük Simon Márton Polaroidok című műve, amely a magas irodalom kategóriájába sorolható. Varga Beáta ismertette, hogy a Könyvmolyképző évente 180-200 könyvet ad ki, főleg sorozatok formájában. Legnépszerűbbek a Percy Jackson-könyvek és a Vörös pöttyös sorozat, amelybe olykor szépirodalmat (klasszikusokat, pl. Rómeó és Júlia, Üvöltő szelek) is belecsempésznek. Ezeket a fiatalok márkaként veszik meg, és népszerűek a körükben. Nemes István saját kiadójának történetéről és írói karrierjének indulásáról anekdotázott, például kiderült, hogy (havonta!) hány romantikus regényt írt, meglovagolva a brazil szappanoperák hazai sikerét, így adva okot a konferencia végére már hullafáradt közönségnek a nevetésre.

Horváth Imre Olivér