Erdély Veszprémben
Veszprémben 2014. március 31. és április 5. között tartották – a Pannon Egyetem szervezésében – az Erdélyi Napokat, immár a negyedik tavaszon invitálva a határon túli magyar kultúra képviselőit a Királynék Városába.
Erdély Veszprémben
Folyóirat-arcok, verses séta
A Veszprémi Pannon Egyetem Erdélyi Napok elnevezésű nagyszabású rendezvénysorozata március 31-én, hétfőn kezdődött az Ácsolt fatornyok – védelmező templomok – erdélyi műveltség című kiállítás megnyitásával, amelyen beszédet mondott többek között Márfi Gyula érsek és Lackovits Emőke néprajzkutató. Az ezt követő hivatalos megnyitón Veszprém polgármestere, Porga Gyula, illetve az egyetem rektora, dr. Friedler Ferenc és a Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kar dékánja, dr. Horváth Géza köszöntötte a vendégeket, majd megnyílt Kopacz Attila fotóművész kiállítása is. Az elmúlt években megrendezett Vajdasági, Kárpátaljai, illetve Felvidéki Napok plakátja mellé felsorakozott a negyedik, Erdélyi Napok-plakát is.
A programsorozat első jelentős rendezvénye a Folyóirat, arculat, vizualitás elnevezésű tanácskozás volt a Sziveri Intézet szervezésében. György Péter kezdő előadásában a tipográfiai horizont szimbolikája került előtérbe, illetve ennek a szimbolikának a működése az egyes folyóiratoknál. „A tipográfia-kritika a legjobb ideológiakritika” – hangzott el többször, ahogy változik a folyóirat szemlélete, úgy változik a tipográfia is. Ehhez kapcsolódóan Szombathy Bálint Magyar Műhely-prezentációja is elsősorban azt vázolta, hogyan mutatható be egy folyóirat története csupán tipográfiájának változásán keresztül. Ehhez a problematikához kapcsolódott „hétsoros” előadásával Sirbik Attila is, aki a 2007 óta szerkesztett Symposion vizuális hagyományai mellett a folyóirat újabb terveiről is beszélt, többek között a térbe helyezett tipográfiáról. Dánél Mónika az intermedialitás és interkulturalitás felől vizsgálta a több nemzet szövegeit magába olvasztó Ex Symposiont. Sándor Katalin a Nappali ház című folyóiratról beszélt, szintén a festmény, fotó és szöveg egymást erősítő és értelmező kontextusát elemezve.
A nap következő programja nemcsak a szellemet, hanem a testet is megmozgatta, ugyanis Sziveri János verseit hallgathatta meg a közönség egy séta keretében. Többek között a Vár utca börtönében és az érseki palota erkélyéről is elhangoztak versek, s a hang terjedését a szél is nagyban segítette… Sziveri János hatvan évvel ezelőtt született, a száz évvel ezelőtt kitört első világháború emlékére viszont „1914” címmel nyílt mail-art kiállítás a Dubniczay-palotában. Az Egyesült Államokból, Németországból és Japánból is érkezett képeslap, ugyanazzal a céllal: felmutatni a sorsdöntő eseményre való emlékezés nemzeteket összefogó erejét. Ehhez kapcsolódott az Ex Symposion I. világháborús tematikus számának bemutatása is. A délután további részében Sziveri János megzenésített verseit adta elő Bakos Árpád, Miroslav Jovančić és Vladimir Rusić. A napot a Sziveri-díj átadása koronázta meg, idén Bencsik Orsolya kapta.
Tokos Bianka
„Sándor bácsi” költeményei és anekdotái
Kedden folytatódott a Sziveri János Intézetben a nemzetközi folyóirat-tanácskozás, közben pedig a Hangvillában erdélyi könyveket vásárolhattak az érdeklődők.
Délben került sor a Korunk és a Látó bemutatkozására, ahol Balázs Imre József és Láng Zsolt elmondták, hogy az egyetemistákat is be szeretnék kapcsolni a két folyóirat vérkeringésébe (pl. kritikákon keresztül). Az erdélyi magyar irodalom kapcsán szóba került az emlékezet és a interdiszciplinaritás kérdése is.
Erdélyi gyermekirodalom címmel Balázs Imre József és Egyed Emese előadásán vehettek részt az érdeklődő kicsik és nagyok. Balázs Imre József mesélt két kötetéről (Hanna-hinta, Blanka birodalma) és gyermekei reakcióiról a kötettel kapcsolatban. Kiemelte, hogy a meseolvasásnál lényeges az „összefészkelődés” és a képi illusztráció. Egyed Emese eközben kivonult a gyermekek egy részével, és önálló könyvet írtak, mely egy repülőgép-szerencsétlenségről szólt és az angyalokba vetett hiten keresztül tanulságos mondanivalóval szolgált kicsiknek és nagyoknak egyaránt.
A délután folyamán is több program közül válogathatott a közönség. A Hangvilla konferenciatermében a kolozsvári Előretolt Helyőrség és a Fiatal Írók Szövetsége közös kiadásában megjelenő könyveket mutatta be a kötetek szerkesztője, Gáll Attila. Vendégek voltak Papp Attila Zsolt, Serestély Zalán és Varga Edgár.
Ezt követte a Pannon Egyetem beszélgetéssorozata, a Trialógusok. Állandó beszélgetőpartnerként most is jelen volt Bozsik Péter és Ladányi István. A beszélgetésen ezúttal Láng Zsoltot látták vendégül.
A film kedvelői ugyanakkor egy filmbemutatóval egybekötött beszélgetésen vehettek részt a Szaléziánum Érsekségi Turisztikai Központban. Petényi Katalin és Kabay Barna Szigorúan ellenőrzött életek című dokumentumfilmjének vetítése után az alkotókkal Erhardt Ágoston, a Duna TV vezető szerkesztője beszélgetett.
A veszprémi várban található Művészetek Háza adott otthont Szőcs Géza és Orbán János Dénes beszélgetésének. A téma Szőcs Géza Ha polip szuszog Kolozsvárott című kötete volt, a délután házigazdája pedig Hegyeshalmi László. Ezzel párhuzamosan egy másik beszélgetés is folyt az Utas és Holdvilág Antikváriumban. György Péter ezúttal saját, Állatkert Kolozsváron című esszékötetéről mesélt. Beszélgetőtársa Szávai Dorottya volt.
A program a Petőfi Sándor Színházban folytatódott, ahol Kádár Tibor festőművész kiállítását Géczi János, az Erdélyi Napok egyik kurátora nyitotta meg. A színház előterében lévő tárlat megtekintése után kezdetét vette az irodalmi est, melyen Kányádi Sándor Kossuth-díjas költővel beszélgetett Tarján Tamás. A közel másfél órás program telt házas közönsége élvezettel hallgatta „Sándor bácsi”remek anekdotáit többek között arról, hogyan ajándékozta meg Ferenc pápát a Dél keresztje alatt című kötetével (melyet angolra és spanyolra is lefordítottak); hogyan indult és ért véget színészi karrierje; hogyan építtetett kutat a gyermekek segítségével Magyarország több nagyvárosában. Az elragadó mesék mellett néhány verset is felolvasott, sőt, némelyiket fejből szavalta el.
Az irodalmi esttel párhuzamosan vette kezdetét a Hangvillában egy másik program, a Dumaszínház. Műsoron az Akciós medve szerepelt, a Szomszédnéni Produkciós Iroda és Felméri Péter humorista előadásában.
Az este a Hangvilla Expresszó Klub részében zárult, ahol Kondics Gergely vezetésével rendeztek erdélyi táncházat. A talpalávalót a Kőris Zenekar biztosította, közreműködtek a Pannon Egyetem Néptáncköre és a Veszprém Táncegyüttes táncosai.
Guttmann Ráchel
Dsida, az életköltő
Az Irodalmi Jelen folyóirat történetéről, jelenéről és Dsida Jenő költészetéről beszélt Mányoki Endre a veszprémi Petőfi Színházban az Erdélyi Napok résztvevőinek 2014. április 2-án.
Mányoki Endre 1978 és 1983 között volt a Mozgó Világ szerkesztője, az Irodalmi Jelennél pedig már több éve gondozza a vers- és prózarovatot. A három formátumban – online, folyóirat, újságmelléklet – megjelenő lap a szépirodalom mellett a képzőművészettel is kiemelten foglalkozik.
Dsida Jenő Összegyűjtött versei című, az Irodalmi Jelen gondozásában megjelent kötetéről Mányoki elmondta, hogy az eddigi Dsida-kötetek áttekintésével készült. Kiemelte Láng Gusztáv és Urbán László filológiai munkáját, megjegyezve, hogy lappanghatnak még Dsida-kéziratok. Ezután a színház igazgatója, Óberfrank Pál olvasott fel Dsida-verseket, többek között a Tekintet nélkül, Hulló hajszálak elégiája című költeményeket.
A beszélgetés második részében a szerkesztő a költőről beszélt, akiről megtudhattuk, hogy korai halála miatt egész nagy költészete mintegy 10 évbe sűrűsödött. Dsida Jenőt „életköltőnek” nevezte Mányoki, olyan alkotónak, aki folyamatosan közel kerül az élethez. Jellemző, hogy teljesen hétköznapi jelenetből, triviális képből bontja ki gondolatait.
Fontos még kiemelni Dsida költészetével kapcsolatban az intertextualitás szerepét, a költőnél gyakoriak a vendégszövegek, ami a hagyományba való beágyazódást fejezi ki nála.
Zárásként Óberfrank Pál előadásában hallgatták meg a részvevők a Psalmus Hungaricus című verset, majd az Irodalmi Jelen egy-egy számát magukhoz véve indulhattak az Erdélyi Napok további programjaira.
Heizinger Anita
Kultúrkocsma
Április 2-án este fél 10-kor került sor Farkas Wellmann Endre költői estjére a veszprémi Expresszó Klubban, ahol Szávai Dorottya és Géczi János kérdezték a költőt művészetéről, írói felfogásáról.
A beszélgetés középpontjában a 2012-ben megjelent kötet, az L. D. hagyatéka állt, melynek merészsége több ponton is szembetűnő.
A szerző könyvében olyan gyökereket tépked és gondol újra, melyek alapvetően Néró császár, vagyis Lucius Domitius költői hagyatékának rekonstrukciójából indulnak ki, ahol a vers elbeszélője is a császár szemén keresztül kívánja szemlélni a világot. Prológus helyett című darabjában így csendül fel mindez:
„Néró városa örök közhely
örök valóság, kétségek tartománya
vízválasztó tudat s öntudat közt
örök kérdés: istenek adománya
a hely, hová most visszaírni Nérót
akárha csak még egy délutánra
több mint imperatívusz
jó, hogy él még az istenarcú bajtárs
ki az üszökre a lángot visszahozta
mert nem volt őrült s eszelős
Néró nem beteg, de ő a diagnoszta
s nem biztos mára az sem
hogy ő vagy Pál apostol
volt hivatva üdvözülni itten
ha gondolkodom, azt mondom, Néró.
Ha hiszek, azt mondom: Isten.”
Hit, tudás, hatalom és költészet feszül egymásnak Farkas Wellmann Endre művészetében, ki a Pál apostoli értelmezés, azaz a szeretet tartalmatlan jelentése és jelentősége helyett Jézus tanítását hangsúlyozza verseiben.
„Mi lett volna, ha Néró másképp cselekszik korában, s ha a keresztény világ is valóban a Krisztus-követő úton haladt volna?” – teszi fel a kérdést költőnk, megadva a választ is: „Néró nem császár akart lenni, hanem költő, erre azonban nem volt elég tehetsége”.
A versekbe belekóstolva kiderült, hogy a császárral ellentétben Farkas Wellmann Endrének ösztönös tehetségből szerencsére bőven jutott, éppen ezért nem lehet szövegeit semmiféle minta mellé odailleszteni. „Nem tudok előképet, referenciát megnevezni a verseim kapcsán. Példaképem sem volt igazán soha” – vallja magáról Endre.
Szintén április 2-án este fél 11-kor került sor a veszprémi odaLÖKött KÖLtészet slam poetry estjére, melyre a városi fiatalok ez alkalomból a műfaj legkiválóbb erdélyi művelőivel álltak össze: az estén Győrfi Kata, Bartha Loránd és André Ferenc diktálták a hallgatóságnak az ütemet, megmutatva a nyelv élő ezerarcúságát. A szövegekből kiderült, hogy e kortárs műfaj követői számára mennyire fontos, hogy közéleti témákon keresztül mutassanak példát másoknak, hiszen úgy vélik, a közösségért – melyben élnek – ők maguk is felelősséggel tartoznak. Az erdélyi slammerek úgy érzik, hogy a világ történéseire, az ország aktuális problémáira és a politikára is egyaránt reflektálni kell, különös hangsúlyt fektetve a határon túli problémák megjelenítésére.
A késő esti Slam Poetry minden jelenlevő számára érdekes tanulsággal szolgált: miközben összekötötte a fiatal nemzedék és a magyar irodalom néha áthidalhatatlannak tűnő szakadékát, bebizonyította azt is, hogy mai generációnkból talán mégsem veszett ki a kultúra és az irodalom iránti igény. A nyelvet szinte átreformáló új nemzedék nyíltan és közvetlenül tálalta fel a kortárs művészetek asztalán a szavakkal való végtelen játékot – a közönség nemcsak az est végén, de közben is füttyel, tapssal dicsérte a pillanat poétáinak szófelforgató művészetét.
Éltető Erzsébet
Rendhagyó irodalomórák
Az Erdélyi Napok szerdai, csütörtöki és pénteki délelőttjén különleges élményben lehetett részük a veszprémi és Veszprém környéki iskolásoknak: tizenkét erdélyi költő, író tartott rendhagyó irodalomórákat egy-egy általános és középiskolában. A program célja az volt, hogy a fiatalok megismerkedhessenek az élő erdélyi irodalommal, úgymond testközelből láthassanak költőket, kérdezhessenek tőlük. Előadást tartott többek között Kányádi Sándor, az Előretolt Helyőrség néhány fiatal költője, Láng Zsolt prózaíró, Selyem Zsuzsa irodalomtörténész és Visky András dramaturg.
Április 4-én a Veszprémi Ipari Szakközépiskola és Gimnázium Muszka Sándor kézdivásárhelyi származású költőt látta vendégül. Több évfolyam diákjai hallgatták végig érdeklődéssel az órát. A rövid bemutatás után a költő maga is köszöntötte a nézőközönséget, majd felolvasott néhány novellát és egypercest Sanyi bá című kötetéből. Minden történet előtt elmondta a keletkezési körülményeket, nem kevés poénnal fűszerezve az egyébként is izgalmas előadást. Később a kortárs irodalom került szóba, s természetesen a slam poetry sem maradhatott ki napjaink költészetének tárgyalásából. Az előadás után a diákok kérdéseket tehettek fel a költőnek, műhelytitkokat tudhattak meg a versírás mikéntjéről. A végszó utáni heves taps igazolta, hogy a rendhagyó irodalomórák sikerrel teremtettek párbeszédet a kortárs erdélyi irodalom és a veszprémi, balatonalmádi, balatonfüredi és zirci diákok között.
Bagladi Orsolya és Keresztes Adrienn
Államtest és Bodor Ádám-est
Április 4-én, pénteken került sor az Antropológia és Etika Tanszék szervezésében A test mint antropológiai tér című nemzetközi konferenciára a Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Karán.
A programot négy plenáris előadás nyitotta meg, melynek levezető elnöke Géczi János tanszékvezető volt. Elsőként Keszeg Vilmos, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem tanára beszélt az erdélyi sírfeliratok miszticizmusáról, s főként arra a kérdésre kereste a választ, hogy a sírfelirat mit örökít meg a személyes sorsból. A. Gergely András egyetemi oktató, kulturális antropológus a test és politika viszonyával foglalkozott, Bán András, a Miskolci Egyetem tanára a test társadalomi meghatározottságát taglalta, Csányi Vilmos akadémikus pedig a különböző antropológiai terek összevetésével azt vizsgálta, hogy az emberi test genetikailag vagy kulturálisan van-e szabályozva.
A plenáris előadásokat követő nyolc szekció résztvevői nemcsak Magyarországról, hanem a határon túlról, Erdélyből és Felvidékről is érkeztek. A témák igen széles területet öleltek fel, volt szó irodalomról, filozófiáról, antropológiáról, illetve nyelvészetről. Érdekesség, hogy nemcsak az iskolaépületekben folytak az előadások, hanem a veszprémi érseki palota kapui is megnyíltak két szekció számára.
Az antropológiai konferencia előadásai, valamint Felméri Cecília és Lakatos Róbert beszélgetéssel egybekötött filmvetítése után a pénteki nap záróprogramjaként Bodor Ádám Kossuth-díjas erdélyi magyar író, a DIA alapító tagja irodalmi estjére látogathattak el az érdeklődők. Bodor Ádámot, valamint beszélgetőtársát, Józsa Márta író- és szerkesztőnőt házigazdaként Ladányi István köszöntötte a Hangvilla kamaratermében.
Bodor Ádám elmondta, hogy Erdély csodás tájai, ambivalens társadalmi viszonyai soha el nem múló inspirációt jelentenek számára. Ugyanakkor nem ragadt le a múltban, mindig arra törekedett, hogy megértse a jelen állandóan változó környezetét. A Verhovina madarai kapcsán Bodor arról is beszélt, hogy bár írásai sok ponton kapcsolódnak a valóságos világhoz, konkrét értelemben mégsem valós élmények lenyomatai. „Verhovina nincs sehol, mégis ott van valahol a Verhovina tájegységben” – jelentette ki. Ez lehet az oka annak, hogy noha a bodori világot finoman átszövi valamiféle miszticizmus, mégis kísértetiesen közel esik a mi világunkhoz, és valahogy ott van körülöttünk.
Bodor Ádám életének egy részét diktatúrában töltötte, így autentikus képet tud festeni a határok közé zárt ember érzéseiről. Fontos meglátásnak tartja, hogy demokrácia a maga tiszta értelmében csak ott lehetséges, ahol van történelmi emlékezet. Ahol azonban nem történt meg a múlttal való szembenézés, ott demokráciáról nem beszélhetünk. Bodor mindazonáltal kiemelte, hogy ő történeteket ír, s nem irodalomba ágyazott ideológiát, vagy kritikát, bár tagadhatatlan, hogy saját véleménye ott bujkál a sorok között. Számára az irodalom nem lehet más, mint belülről jövő késztetés, vagyis olyan művészet, melynek az elsődleges feladata nem a politika, s nem is bármiféle ideológia, hanem önmaga, azaz a művészet megvalósítása.
Szalai Renáta, Tibold Liliána
Fotók: Szücs Kitti
