Jelige: Csillagvirag – Féregjárat

Jelige: Csillagvirag

Féregjárat

                                                                                                            Lakner Antalnak ajánlom

Már nincsenek évszakok. A napfény olyan erős, hogy szinte késként hasít a szembe. A növények sem bírják. Naponta pusztul fa, bokor, virág. Mintha lángszóróval pásztáznák a földet. Felix alig emlékszik azokra az időkre, amikor kézen fogva sétálgathatott kedvesével a szabadban. Most szobafogság van. Nem csak neki. Az utcák néptelenek, gyerekek nem fociznak a parkban, kismamák nem sétálnak ott gyerekkocsival, parkok sincsenek. Galambokat sem látni. A villamosok csak éjszaka járnak, nappal felpúposodnak a sínek. A szabadban este is elviselhetetlen a hőség. A földekbe már nem vetnek semmit, mert azonnal kisül a mag, elhal a csíra, csak fedett területeken lehetséges a termesztés. A folyók vize gyorsan apad, gyakran meder mélységig kiszáradnak, száraz lábbal lehet a túlpartra jutni. A strandokat is bezárták.

Felix fekszik az ágyában, napok óta nem csinál semmit, nem jár be a munkahelyére. Géntechnológus, elismert szakember, de legutolsó találmánya nem járt sikerrel. Sokat akar a szarka, nem bírja a farka, szóltak rá a kollegák. Meg akarod menteni az emberiséget az éhhaláltól, a nevetésbe halunk bele. Felix egy új növényt fejlesztett ki, a Herbadermát, amely az emberi bőr felszínen képes élni, de nem parazita. Kölcsönösen előnyös intercellurális szimbiózisban él a gazdatesttel, az emberrel. Mikroszkopikus tapadókorongokkal rögzül az emberi bőrhöz, úgy, hogy azon semmilyen sérülést nem okoz.  Felveszi az emberi bőr légzési széndioxidját és a mirigyekből távozó salakanyagait, miközben a saját fotószintéziséből származó oxigént és szerves anyagokat juttat vissza gázcsere nyílásain keresztül. Csak az emberi bőr felszínén és csak emberi hőmérsékleten képes élni minimum 35, maximum. 40 Celsius fokon. Alacsony növése zavartalanná teszi viselését a legkülönbözőbb testrészeken. Az emberi és növényi élettér drasztikus csökkenésének idején ez a szimbiózis egy új túlélési lehetőség mindkét faj számára, hangoztatta Félix az új növény bemutatásakor.

Félix kézhátán néhány hete még Herbaderma ültetvény virított. Az ízletes és tápláló növény felső rétegét fakéssel lehetett leválasztani és fogyasztani. Szinte pillanatok alatt újra visszanőtt, kellemetlen érzést nem okozva a bőrön. Csak a szabadba nem mehettek ki az ültetvényesek. Ültetvek, így csúfolták őket. Volt, aki egész testét beboríttatta, nem is kellett ruhát vennie, élő bokorként mászkált az utcán, míg az erős napfénytől pillanatok alatt ki nem száradt a növény és ott állt, a korábbi zöld ember, meztelenül és éhesen. Félix felesége nem akarta kipróbálni. Legalább egy kis és láthatatlan helyen, győzködte férje, de az asszony nem állt kötélnek. Úgy érezném, mintha majommá válnék, szőrösödnék, borzongott meg az asszony a puszta gondolattól is. Férje kézfejét se merte megérinteni, legszívesebben kesztyűt húzatott volna rá. Nem kellett sokáig várnia, férje halálsápadtan tért haza a munkából, egész este nagyítóval nézegette a fehér, csupasz bőrfelületet, a kiszáradt növénynek már nyoma sem volt látható. Talán csak álmodtam, szólt halkan Félix, mire felesége felkapta a fejét. Igen, te mindig csak álmodsz. Ideje lenne felébredni! Ez meg is történt, amikor az asszony egy nap váratlanul elköltözött, csak egy bőröndöt vitt magával és egy cédulát hagyott a konyhaasztalon. Elvittem a génjeimet. A filodendront néha öntözd.

Félix utálta a filodendront. Amikor az asszony egy nap beállított a hatalmas növénnyel, férje egyáltalán nem lelkesedett, így is kicsi a lakásunk, csak ez hiányzott. Tisztítja a levegőt, jó a száraz levegő ellen is. Persze, könnyező pálma, mondta Félix. Hetek múltán, amint a növény szépen fejlődött, úgy érezte, a filodendron szerteágazó, szaporodó léggyökerei megfojtják. Most itt maradt a növénnyel. Kidobom, gondolta, de hogyan. Inkább lassú halálra ítélte. Segítség nélkül lépcsőről lépcsőre tologatva vitte le a pincébe. Majd ott kisenyved. Kis hely még maradt a pár hete beindított gombatenyészet mellett, letette a virágcserepet a földre. Élvezettel nézte a gombák növekedését, legalább ezekben nem csalódott.

Visszament a lakásba és folytatta a semmittevést. Most legalább nem vegzálja az asszony, hogy szedje össze magát. Kikapcsolta a telefonját és két napig csak aludt. Benézett a hűtőbe, de ott semmit sem talált. Leballagott a pincébe, nem nézett a filodendron irányába. Szedett néhány gombafejet és elkészítette a konyhában. Délután megint aludt, mintha altatót vett volna be. Napokig így ment. Kollegái, miután nem engedte be őket a hosszas csengetés után sem, cédulát nyomtak be az ajtó alatt, Félix levelet rajzolt rá és visszalökte a papírlapot.

Elmaradtak a zaklatások. Félixnek feltűnt, hogy a pincében a gombák már nem szaporodnak, mintha a föld nyelné el a kifejlett gombafejeket, talán túl sokat fogyasztok belőle, tűnődött. Letérdelt a földre, hogy szemügyre vegye a tenyészetet és akaratlanul a filodendron felé nézett. A növény nem volt ott, a cserép széttörve. Gomba alig néhány, az is csámpásan sápadozott, mintha nem akarna nőni. Csak két ép fejet sikerült találnia, felment a lakásba, ellenőrizte a bejárati ajtót, a kulcsot belülről a zárban hagyta, felesége ne tudjon váratlanul rátörni, megvizsgálta az ablakokat. Minden zárva, és érintetlen.

Ez már hallucináció, lehet, hogy az egyoldalú táplálkozás, mozgáshiány miatt, morfondírozott. Evett és újra lefeküdt. Dél körül arra ébredt, valaki veri az ablakot, méghozzá a kert felöl, ez csak az asszony lehet, persze, már visszakullogna. Az ablakkertben a szomszéd alakját ismerte fel. Mi baj?, szólt ki az üvegen keresztül. Beomlott a pincém, gyere át. Együtt mentek le a rozoga lépcsőn, lent, mintha földrengés lett volna, a padló feltúrva, tárgyak félig földdel fedve. Félix kézzel seperte félre a földtúrást, talán vakond invázió van, szólt. Az más halmokat rak, hallotta a szomszéd válaszát. Félix keze a föld alatt valami kötélszerű anyagba ütközött, kihúzta. A filodendron léggyökerét tartotta a kezében, rajta pici gombaszerű képződményekkel. A szomszédnak rémült arccal mutatta, aki értetlenül állt, Félix felszaladt a lépcsőn és a lakása pincéjébe rohant. Ott gombának nyoma sem volt, a pince padlója láthatóan lesüllyedt, és ahogy rálépett a hepe-hupás földre, lába mélyen besüppedt. Egy deszkát fektetett le és ásni kezdett. Földalatti kert tárult szeme elé, ismeretlen növény zöldellt, sőt termés is mutatkozott a száron, fürtökben. Leszakított néhányat, a levelekből is, és felvitte a lakásba.

Kellemes illata volt a növénynek, akárcsak a termésnek, de ez nem tévesztette meg, nem merte megkóstolni. A leveleket vízbe tette, amikor csengetés zavarta meg. Jaj, ez a szomszéd, ott hagytam a pincében, gondolta, Az ajtó előtt a felesége állt. Félix be akarta csapni az ajtót az orra előtt, de az asszony a küszöbre tette a bőröndöt:nagy a hőség, muszáj bemennem, csorgott az izzadtság az arcán, haja csapzottan lógott. Az asszony lerogyott az asztal melletti székre, törölgette a homlokát, arcát, az izzadságot és talán könnyeit is. Az asztalon álló fürtös termést kézbe vette, milyen jó illatú, mondta és mielőtt Félix megakadályozhatta volna, bekapott néhány szemet. Férje rémülten nézett rá. Ezt is sajnálod tőlem, tört ki az asszonyból a sírás, alig eszünk valami vitamindúsat, te meg itt dőzsölsz titokban. És milyen finom! Gyorsan és mohón szájába tömte a következőt. Félix felugrott és hozott egy nagy pohár vizet, ezt idd meg. Mi van, mérges bogyókat tartasz az asztalon? Férje most sem szólt, csak figyelte az asszonyt, aki megnyugodva bőröndjét kezdte kicsomagolni. Félix nem ellenkezett, és bárhova lépett az asszony, követte, figyelte. Hát ennyire hiányoztam? Félix magához ölelte. Felesége még kért a gyümölcsből, de férje felkapta a maradékot, néhány zöld levéllel együtt, és kiment a lakásból.

A kutatóintézetben minden ablak sötét, a portás mosolyogva üdvözölte a rég nem látott munkatársat. Félix hajnalig dolgozott a laborban. Az analízist többféle módon is elvégezte, az eredmény minden esetben ugyanaz volt. Megállapította, ez egy hibrid, ami valószínű auto-géntranszplantációval jött létre, fellelhető benne a filodendron és gombatörzs génállománya egyaránt. Egy új, transzgén megléte vált bizonyossá.

Hajnalban kilopózott a laborból és hazarohant. Felesége mélyen aludt. Félix bekapta az utolsó megmaradt gyümölcsöt, ízlelte, szagolgatta, mint egy drága parfümöt. Mintha szőlő, narancs, paradicsom íze keveredett volna, élvezettel rágta. A zöld levelek azonban hiába álltak vízben, a légkondi 22 Celsius fokra állítva, teljesen elszíneződtek, rothadásnak indultak, és bűzlöttek. A tönkrement, szagos leveleket kivitte a kukához, csak egy kis darabkát hagyott meg a további vizsgálatokhoz.

A kuka mellett Mariska néni, a másik szomszéd állt, ujjából folyt a vér, kezében széttört üveglapot szorongatott könnyes szemmel, szegény Karcsim, szegény, mondogatta. Félix tudta, hogy szegény Karcsi már öt éve halott. Mariska néni síró hangon mondta, földrengés volt az éjszaka. Félix nem szólt, talán a laborban történtek miatt nem vette észre, hogy enyhe rengés volt, bár Mariska néni szavára, szegény Karcsi halála óta nem lehetett hagyatkozni. Jöjjön át és nézze meg, kérte az öregasszony, és maga után húzta a férfit.

A hálószoba falán hatalmas repedés, a konyhában is. Itt volt a fényképe az ágyammal szemben, hogy mindig lássam, aztán, durr, leesett. Istenem, szegény Karcsi, még most sincs nyugta. Félix nyugtatta az öregasszonyt, kihívja a biztosítót, rendbe hoznak mindent, a fénykép szerencsére épen maradt, lesz új üveg. Otthon körülnézett, ott is kisebb repedéseket fedezett fel a falon. Lement a pincébe, a padló még hepehupásabb volt, és mélyebbre süllyedt. Újra ásott. Még több zöld növényt talált, és termést is, felhozott ezekből egy nagy adagot. A levelek most is hamar sárgulni kezdtek. Akkor ez csak a föld alatt nő, nem kell neki napfény, mesterséges fény sem, a föld alatt terjeszkedik, lefele nő, mormolta magában. Várta az estét, hogy besurranhasson a laboratóriumba.

Feleségét mintha kicserélték volna, jókedvűen rendezgetett a lakásban, nem panaszkodott, mint ahogyan szokott, hogy nem lehet járni az utcán az elviselhetetlen hőség miatt, az ételhiányt, az egyoldalú táplálkozást sem emlegette, evett néhány szemet az ismeretlen termésből és elismerően nézett a férjére. Meg fogsz gazdagodni. Mit érünk a pénzzel?, szólt Félix. Most már értem, min törted annyit a fejed, ez megfizethetetlen, csak el ne szúrd, és nehogy ellopják a kollegák. Ezt most nem én találtam ki! Ne szerénykedj, azt a bőrültetvényt is te okoskodtad ki, és látom, most állandóan a pincébe rohansz, miközben egy darab gomba sincs a házban. Ez sokkal jobb annál, mielőbb jegyeztesd be a neveden. Ja, és név is kell. Azt én már tudom. Mul-ti-fi-lo-trop. Kicsit hosszú név, és erről jut eszembe, hol a filodendron? Most ne erre gondolj, nem tanultál latint, a filosz szó van benne. Na, rohanok a laborba, hagyok egy kis ennivalót, de ne vidd túlzásba a fogyasztását, nem ismerjük a hosszú távú hatását. Azt én már érzem, kiáltott az asszony férje után, aki már a kocsija felé tartott.

Félix egész éjjel dolgozott, jegyzetelt. Megállapította, a termés teljes értékű élelmiszer, állati és emberi fogyasztásra alkalmas, magas a vitamintartalma, nyomelem, sőt, fehérjetartalma is megfelelő mennyiségű, hangulatjavító hatását mellékhatások nem kísérik, mérgező anyagokat nem tartalmaz. És még afrodiziákum is. Ellenálló vegyszerekkel és kártevőkkel szemben, nem szükséges trágyázni. Kitűnően bírja a földalatti extrém hőmérsékleti viszonyokat, az egyre erősödő felszíni hőség nem pusztíthatja el, kizárólag a föld alatt nő. Homok alatt is megél, termesztése nem igényel gondoskodást. Önbeporzó.

Napokig dolgozott a dokumentáción, majd bejelentette az intézetben, hogy bemutatja legújabb fejlesztését, ami megoldja, most már véglegesen, az emberiség élelmezési problémáit. A Multifilotropról szóló előadáson a kollegák eleinte csak mosolyogtak, hiába vázolta fel az analízisek eredményét. Csak akkor lett mély csend a teremben, amikor Félix behozott egy nagy kosár termést és szétosztotta a kutatók között. Kezdetben senki se merte megkóstolni, de finom illata, meg, ahogyan Félix élvezettel fogyasztott belőle, ki lopva, ki tüntetően, mutatva, hogy nem fél az újdonságtól, beleharapott a finomságba. A nagy kavarodásban nem vették észre, hogy néhány újságíró is belopakodott a terembe, ők is kaptak a gyümölcsből.

Másnap az újságok és főleg az internet részletesen beszámolt a történtekről. A kutatóintézetet megrohanták, a tömeg követelte, hogy kaphassanak termesztés céljából magokat, de ott már nem maradt egy szem se. A szemfüles újságírók és egyes korrupt kutatók megőrizték a termék magjait és busás áron értékesítették.

A földalatti csodanövény óriási gyorsasággal terjedt. Már Afrikában is, néhány ügyes csempésznek köszönhetően, felütötte, illetve inkább leütötte jó mélyen a fejét a Multifilotrop. Különösen a sivatagos vidéken harcoltak érte, minden eszközzel, a gyors meggazdagodáson túl egyesek abban is reménykedve, végre megakadályozhatják az egyre terjedő éhhalált, alultápláltságot.

A Multifilotrop ipari kitermelése gondot okozott, mivel a növény nem csak széltében, hanem lefele, a föld belseje felé is egyre terjedt, e miatt új bányászati eljárásokat kellett alkalmazni. A lakott területeken naponta csőrepedések, gázszivárgások alakultak ki. Mind gyakrabban hívták a katasztrófavédelmet a gázrobbanásokhoz, a házak alapjai megrendültek, épületek omlottak össze teljesen váratlanul. A termés betakarításához egyre több, és mélyebb alagutat kellett fúrni. A járatok pókhálószerűen hálózták be a föld felszínét.

Bányaomlások követték egymást, tudósok megállapították, hogy ezek nem a vulkanikus működések következtében keletkeznek, hanem kizárólag az új növény terjedéséhez kötődnek. A földfelszín fokozatosan erodálódott. Városok süllyedtek el, illetve elnéptelenedtek. Modern népvándorlás kezdődött. Mindenki az új növény magját vitte magával, képesek voltak gyilkolni is érte.

Lehetetlennek látszott a növény térnyerésének megállítása. Meg kell állítani a Multifilotropot, hirdette a tv és rádió, különben kihal az emberiség, a növény termesztése ekkor már bűncselekménynek számított. És a növény csak terjedt, földalatti munkát végzett. Az emberek továbbra is fogyasztották, és ettől jól érezték magukat. Még mindig hittek abban, hogy a növény magjának birtoklása életüket menti meg.

Félixet kirúgták az intézetből. Háza nem omlott össze, a tönkrement, lesüllyedt pincében újra gombát termesztett, ami egyre nagyobb nehézségekbe ütközött. Felesége újra eltűnt a lakásból, bőröndöstől, most még egy cédulát sem hagyott. Félix az Űrkutatási Intézetbe kérte felvételét. Mikor életrajzából megtudták, ő a Multifilotrop feltalálója, magas beosztást kínáltak neki. Feladata az lenne, hogy a következő űrutazásra dolgozzon ki egy olyan megoldást, ami lehetővé teszi, hogy a Földön betiltott növény az űrben, akár gravitáció hiányában is fejlődhessen.

Félix gondolkodási időt kért. Tudta, hogy meg kellene akadályoznia ezt a tervet. Álmában, nem csak az emberek fennmaradása került veszélybe, hanem a föld védőrétege oly mértékben erodálódott, hogy megszűnt teljesen a szilárd talaj, a föld tömege csökkent, a mágneses pólusok kihunytak, a gravitációs hatások is ellentétükbe fordultak, és varható volt, hogy a föld letérhet az addigi pályájáról, ezzel a naprendszer többi bolygóját is veszélybe sodorva.

Csengetésre ébredt. Mariska néni állt az ajtóban, kezében egy cserepes kaktuszt tartott. Csak ez a növényem maradt meg, fogadja el tőlem, itt jó helye lesz, sajnos el kell költöznöm. Az öregasszony a férfi kezébe nyomta a virágcserepet és sarkon fordult. Félix sokáig állt mozdulatlanul az ajtóban, feje zúgott. A szobában le fel sétálgatott kezében a virágcseréppel, aztán leült a fotelbe és ölébe vette a kaktuszt. Kis idő után felugrott, lement a pincébe és a gombaültetvény közepébe helyezte a virágcserepet. Fejben már fogalmazta az Űrkutatási Intézetnek írandó lemondó levelét.