Ugrás a tartalomra

Jelige: Telep – Terra firma

Jelige: Telep

 

 

Terra firma                                                       

 

                                                                             "Ne aggodalmaskodjatok a ti életetek felől!"

                                                                                                                              (Máté 6,25)

 

Hidegszik a lábam, gondolta Jolán, és zoknit húzott. Az enyém is, szótlanodott el Gaia, közel voltak egymáshoz, nagyon közel, közelebb, mint hitték, de nincs olyan zokni, amely lábamra férne, tette még hozzá a Földanya, és fázósan összehúzódott, melegednem kell. Bolond férfiak mondják, hány éves vagyok, de ilyenkor csak mosolygok, egy nőnek nem illik a korát emlegetni. Jolán helyeselt magában, mintha értené a ki nem mondott szavakat. Jolán egy szeméttelepen lakik, ahol nem kell az ablakot elsötétíteni, mert sehol nincs ablak, ha lenne is, a füst akkor is homályossá tenné, miként az eget sem lehet látni napokig. A szeméttelep több emelet magas, egyes helyeken lift működik, hogy könnyebben tudjanak mozogni az ott lakók. Iránytaxiként sárkányrepülőt használnak. Jolán a hatóságok szemében nem létezik, sem adószáma, sem betegbiztosítása nincs. Bejelentett lakcíme állandóan változik, attól függően, hogy esténként lefekvéskor a terra firma (a szeméttelep általuk használt neve) mely részén hajtja le fejét. Sohasem tartózkodik az igazolványában szereplő lakcím alatt. Elérhetetlen, de szemétpostája mindig utoléri. Gaia szeretne aludni, de nem tud, a markoló- és kotrógépek szünet nélkül dolgoznak, és időnként, ezt már Jolán is megtapasztalta, zeng az ég, zuhog az eső, kisebb földrengések hangját is hallani.

Jolán két gyermeket szült, egy ikerpárt, akik rongyok, összelapított konzerves dobozok és műanyag flakonok, üvegcserepek, papír fecnik, állati belsőségek, rohadt zöldségek és gyümölcsök között nőttek fel, együtt a patkányokkal. Két lélek lakik a szívemben, mondta először Pastor, miután megtanult beszélni, majd félév múlva Cellux is ugyanezzel a mondattal ébredt, anélkül, hogy összebeszélt volna bátyjával. A két testvér nagyon ragaszkodott egymáshoz. Jolán nem beszélt róla, miként is fogantak gyermekei, de biztosította őket, hogy apjukat szívből szerette, és eljön az az idő, amikor megismerhetik felmenőjüket. Jolán azt sem árulta el, hogy a két testvér közül ki a halandó és ki a halhatatlan, nem akarta, hogy a két testvér közötti versenyszellemnek vége legyen. Gaia bölcsen hallgatott, nem kívánt mások családi életébe beleszólni.

Pastor katona lett, és lóidomár, így vált híressé, falován kiskora óta nyargalászott a szeméthegyeken, fakardjával vívott, üldözte a patkányokat, az egereket, varjakat és rókákat. Cellux ökölvívásban jeleskedett, tompa, leragasztott orra elárulta, mi a foglalkozása. Mindenkit megvédett, aki védelemre szorult, néha még Pastort is orrba nyomta, ha testvére erőszakoskodni próbált a fiatal lányokkal, vagy öregedő matrónákkal, akik emberemlékezet óta a szeméttelepen éltek és haltak, időnként reinkarnálódtak. A testvérektől Zöld Erik is rettegett, talán ezért támadt csak tíz évenként a szeméttelepre. A testvérpár néha a csillagok közé vágyott, orrukban érezték a bűzt, amit soha nem szoktak meg, bár életük java részét a szeméttelepen töltötték. Egy napot az alvilágban, egy napot az égben szerettek volna tölteni. Gaia mosolygott az ilyesfajta vágyakon, valamikor egy volt az éggel, így benne is ébredtek hasonló gondolatok, megértette a két fivért. A szeméttelepen az a hír járta, hogy az égen látható Ikrek csillagkép Pastort és Celluxt jelképezi. Hogy egyesek miből jutottak erre a következtetésre, nem tudni, de a tudósok, akik a szeméttelep múltját és jövőjét kutatták, egyszerű választ adtak: Cellux arcán látszottak az ökölvívás nyomai.

A szeméttelep olyan világ, amelyet lakói népesítik be és általuk lesz lakhatóvá a kietlen táj, a mindig gőzölgő-füstölgő talaj. Jolán olyan ékesszólóan mesélt gyermekkoráról fiainak, hogy azok még álmodni sem tudtak maguknak szeméttelepet, amit jobban, mélyebben és erősebben tudnának szeretni. Beszélt Zöld Erikről, nagy ellenlábasáról, aki világlátott férfi hírében állt, és a világban új szeméttelepeket fedezett fel, állítólag még az űrbe is kijutott, onnan látta Gaiat. Zöld Erik – katasztrófát emlegetve – fel akarta számolni a szeméttelepeket, legyenek azok bárhol, és rendre támadta Jolánt, ideje az ő uralta szemétvárat is megszűntetni. Katonáival tíz évenként marsjáró ruhában jelent meg, szörnyű pusztításokat végzett, de a szeméttelep maradt, hála Jolánnak, aki még Gaia szimpátiáját is kivívta, Zöld Erik katonáit hol az áradás nyelte el, hol a földrengés miatt kerültek a szeméthegy mélyébe. Jolán nem volt vallásos asszony, egyszerű kofának tűnt, akin áru sohasem marad, képes a szeméttelepen lakók nyelvén beszélni. Nagyobb ünnepeken, amikor Gaiat dicsérve a tömeg virágokat öntözött, Jolán szavait egyszerre skandálták, ha álmodnának, csakis az ő szeméttelepüket álmodnák.

Ha Pastor és Cellux, vagy bárki a terra firmán lakók közül, behunyta a szemét, a szeméttelepet látta. Ha kinyitotta, akkor sem láttak mást, mint a szemétvárat. Tilos volt a kuka és kukázó, kukázni, a szemétláda, szemétgyűjtő, a hajléktalan szavakat kiejteni, még gondolni is rájuk. A városlakók gyilkos halomnak nevezték a szemétvárat, de tisztelték az itt lakókat annyira, hogy jelenlétükben a gyilkos halom kifejezést nem használták. A lakók mintha maguk is szemétből volnának, szürkék voltak, nyirkosak, szinte málladoztak. A füstös alkonyatban úgy tűnt, hogy árnyak és marionettfigurák mozognak. A szeméttelepet rendszeresen miazmás ködök lepik el, és az enyészet szaga terjeng. Hogy a lakókba lelket verjen, Jolán esténként járta a szemétdombokat és szeméthegyeket, és azt mondta mindenkinek, akivel találkozott, ha elalszol, a dolináddal álmodj. Nincs jobb és vonzóbb és ismerősebb, mint a te otthonod, a szemétvár. Nem cserélnéd el. Még akkor sem, ha az a másik szemétlerakó szebb és gazdagabb, mint a te szemétvárad. A dolinád nem adnád oda egy másik szeméthalomért, mert ez a szeméthegyed, a legkedvesebb a világ összes szeméthegye között. Minden szemétdomb idegen - a tiéd ismerős. Akkor is ismerős, ha nem látod, csak érzed a füstjét, a bűzét. Akkor is, ha nem vagy ott, csak rá gondolsz. Mert nem a szemeddel látod, hanem a szíveddel. Egy tudós író, aki a szemétvár apokrif tekercseit megtalálta, jelentette ki, hogy az igazság az, hogy nem azzal a szemükkel néznek a szeméttelepre az itt lakók, mint mások, tőlük idegenek. Kinyílt a másik szemük. A szívük szeme. A szeméttelepet druzsinának kezdték hívni.

A tandorai szeméttelepen Jolán jósnő és tanácsadó is volt.  Hitt abban, hogy az egész világot valamiféle titkos életerő, lélek hatja át, trollok, tündérek lakoznak a szeméttelepen csordogáló bűzös és kénes forrásokban, korhadt fákban, sárguló ligetekben, kopár szeméthegyekben. Ezeket tisztelni illik, s aki megszentségteleníti őket, arra hetedíziglen ható átok száll. Zöld Erikre is átok szállhatott, mert csak tíz évenként volt ereje marsjáró ruhában a tandorai szeméttelepre támadni. Gaia testének kisugárzása egyes helyeken olyan erős volt, hogy ott kőből halmokat, később templomokat emeltek. Gaia úgy érezte, hogy a szeméttelepen lakók tisztelik erejét, és rászolgáltak támogatására. Ilyenkor minden porcikájából, sejtjéből sugárzó meleg, forróság áradt, ölhője mindent beborít és mindenkit megnyugtat. Az itt lakók Gaiaban meglátták a nőt és felfedezték benne a szépséget. Nem akartak máshol élni, csak a terra firmán. Itt nem volt madárinfluenza, AIDS, szivacsos agylágyulás, parlagfű, ózonlyuk sugárzás. Ilyen szörnyűséget a druzsina lakói nem ismertek. A hattyúk is ideszoktak a vízpartról, talán nem véletlenül. Egész hattyúnemzet jött létre, bizonyítva, az élet itt is lehetséges. És ahogy kecsesen repültek a miazmás ködben, a füstös levegő szétnyílt előttük.

A szeméttelep volt az itt lakók megélhetési forrása, itt találtak munkahelyet, élelmet, sőt lakóhelyet. Az asszonyok itt szültek, és a holtakat is itt temették el. Az itt lakók magukat gilisztának nevezték, szakszerűbben újrahasznosítóknak. A Tandora egykor egy nagy mélyedés, árok volt, de mára egy szemétből épült hegy lett belőle. A telep fölött az ég gyakran sötét a rendszeres szeméttelep-részek lángjaitól és azok füstjétől. Az itt élők nap mint nap kapcsolatba kerülnek a termelődő gázokkal, metánnal, a kidobott anyagokkal. Már a hajnali órákban elkezdenek kutatni a fémek, elektronikai alkatrészek, műanyagok és gumi után, és eladják őket. Egyesek annyira kiokosodtak, hogy a szeméttelepen való sokévi tartózkodásuk során a testükben lerakódott cink, réz, króm, kadmium, higany, ólom, nikkel anyagot adják el. A szeméttelepi kórházban korszerű eljárással vonják ki a szeméttelepes lakók csontjába került fémeket. Az itt lakók túlélők, ha nem is halhatatlanok, de tovább élnek, mint a városlakók. Ennek is tudható be, hogy a fűvel benőtt szeméttelepen nagy a nyüzsgés, szaporodnak a facsemetékkel teli sorok. Erdőnek akácot és szürkenyárt ültetetnek vegyesen, körbe gledícsia (lepényfa) kerül, a laposabb részre pedig nemesnyár. A városlakók közül egyre többen itt lelnek menedéket a zaj és szmog elől, és itt frissülnek fel.

Jolán, aki a legidősebb a szeméttelepen, mindenki öreg matriarchának tekinti, tőle elfogadják, amit mond: A szeméttelepen élők intelligens paraziták, szimbiózisban élnek Gaiaval. A kölcsönös egymásrautaltság kikerülhetetlen. Jolán szerint a szeméttelep egy család. A szemét nem csak hasznos dolog vagy tárgy, mint például a fa, amely a városi lakóknál házépítésre, vagy bútorkészítésre való, hanem a szemét, a hulladék életünk fenntartója. A fa is, a szemét meg a hulladék is a családunk egy tagja. Ha nem lennénk újrahasznosítók, giliszták, nem tudnánk élni, beszélni, állni. A szeméttelep eleget nyújt az ott lakónak, állatnak, madárnak, és elég olyasmit is nyújt, ami visszatér a mélybe, héjat, szalmát, hullott gyümölcsöt, bőrt. Jolán az összetartás jelképe volt a szeméttelepen. Az élőknek szolidárisnak kell lenniük egymással, és megtiltotta Pastornak és Celluxnak, hogy a patkányokat üldözzék, nyársra húzva megsüssék és megegyék. Nekik is joguk van élni, mint nektek, hirdette a matriarcha.

Egy napon váratlanul, talán Gaia sugallatára, ez sohasem derült ki később, Jolán százszorszépekkel telepítette be a szeméttelep egyik szegletét. Kezdetben a sötét színű virágok szaporodtak, s ezek visszatartották a hőt, így kedvezőbb életfeltételeket teremtve. Ahogy a meleg növekedett, egyre inkább a fehér társaik vették át helyüket, akik a hő egy részét visszasugározták a világűrbe. Így hosszú időre sikerült Jolánéknak környezetük hőmérsékletét stabilizálni. Jolán úgy érezte, a bűzt el kell oszlatni, és százszorszépek között járni és élni egy kicsit más, mint az egyre növekvő szeméthegyeken kurkászni és vándorolni. Szűk körben Jolán gyakran emlegette, hogy erősen kötve vagyunk Gaiahoz, hogy az ő betegsége a mienk is. A szemétvárban lakóknak meg kell tanulnia egységben élni a környező világgal, még a városlakókkal is. Különben megtörténhet, hogy a Gaia a szeméttelepen lakók számára nem biztosít megfelelő életfeltételeket. Megnyílik a szeméttelep alatti talaj, minden elsüllyed, cunami fog pusztítani. Nem beszélve Zöld Erikről, aki egyre erősebbnek látja és tudja magát. Félő, hogy előbb-utóbb olyan erős lesz, hogy csapataival marsjáró ruhában felszámolja a szeméttelepet, ha Jolánék időben nem vigyáznak. Mindig résen kell lenniük, az újrahasznosítás új és újabb módjait kell kitalálniuk. Eggyé kell válnia Gaiaval. Pastornak és Celluxnak is azt mondta: Édesanyádat meg nem számolhatod, mert ő mindig ugyan Ő. Gaia mindig is Gaia marad.

Jolán egy villanykörtét nézegetett, nem adott több világot, szála elszakadt. Egész dobozzal gyűjtött össze belőlük. Mit kezdjen velük? Mind gyakrabban cserélik le őket, ha kiégett, ha nem. A led hódít, régi körtét már nem is gyártanak. Legnagyobb újrahasznosítóként megtalálta a megoldást. Lyukas zokniját, volt belőle több tucat is, egyenként ráhúzta a villanykörtékre, és stoppolni kezdett. Átélt már egy-két nehéz periódust, a mostani is nehéz. Amíg meg nem találják a közös megoldást, addig is kell tenni valamit. Például lyukas zoknit stoppolni. Időnként Jolánt halálfélelem fogta el. Félt, ha meghal, még jobban fog fázni.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.