Jelige: 21. század – 21. század, avagy krónikák az emberiség egyetemi éveiből

Jelige: 21. század

21. század, avagy krónikák az emberiség egyetemi éveiből

Ma 50 éve született meg az Antarktiszi-egyezmény, melyen a világ legfőbb vezetői vettek részt azzal a céllal, hogy hivatalosan is beismerjék egymásnak, amit a legtöbb állatfaj már rég tudott, hogy nem vagyunk normálisak. Ezen neves nap alkalmából, mint minden online folyóirat, így a Nelej Imladori által megalapított Nelej Imladori és Pennái is csak ezzel az eseménnyel foglalkozik egész álló nap. Jelen cikk az emberiség elmúlt 200 évét foglalja össze, melyben figyelemmel kísérhetjük, hogy miképpen játszotta az ember újra el az egyedfejlődést, hogyan lettünk ostoba egyetemistákból felelősségtudó felnőttek.

1, Beiratkozás és az első hetek

Miután neves fajunk úgy döntött, hogy birtokba veszi Afrikán kívül a többi kontinenst is, és mindenhonnan szemügyre veszi az égboltot, ez által bekerülve a Világ Egyetemre, egyszer csak rádöbbent, hogy ahol ő maga van, az bizony a világ közepe.  Arroganciája megszégyenítette azon egyetemista diplomahordó-jelölteket, akik a nála fiatalabbakat lenézték, mondván, hogy ők már felnőtt emberek, kik (esetleg) más várost is meghódítva függetlenül másoktól azt csinálnak, mi jól esik nekik. Abszolút egybeesés, hogy mindez nagyon hasonlít az emberiség mentalitására is. A magát az élővilág ékkoronájának gondoló, hiperintelligens faj, mely egyébként önmaga alatt vágja a fát és ezt nyíltan tagadja is, egyszer csak lenézvén többi élőlénytársát arra a következtetésre jutott, hogy neki bizony joga van egy elsöprő globalizációs folyamatot elindítani, még akkor is, ha mások élőhelye és élete kerül ez által veszélybe. Hasonló párhuzamot megfigyelhetünk a helyi kocsmákban is, ahová betelepedve az egyetemista hallgatók a helyet elfoglalják fiatalabb társaik elől.

Az emberiség eszét már nem csak arra használta, hogy mindennapjait túlélhesse, hanem elkényelmesedett és ráért arra, hogy díszpárnaként heverésszen a modern civilizáció franciaágyában. Ezzel nincsen gond, hiszen a felsőoktatás kollégiumainak lakói is előszeretettel hörögnek egy-egy átmulatott éjszaka után a szobájukban található asztal, illetve jó esetben egy ágy alatt. Mindez ártalmatlan tevékenységkör, mint az olvasás, filmforgatás, zenélés, festés, vagy művészetek. De mi történik, amikor az egyetemista megkapja első ösztöndíjrészletét? Jobb esetben hasznos dologra költi el jövedelmét, például fizeti a kollégiumi lakbért. Rosszabb esetben pedig a pénzből vett alkohol, ugyanúgy, mint az emberiség egészét a tudás és technológia birtoklása megrészegíti és különféle rossz tettre ösztönzi.  Az ember tovább akarja gyarapítani a technológiai szintet, hogy több pénzhez juttassa, mely meghatározza a társadalmi rangsort. És persze ha több pénzünk lesz, még magasabbra emeli a szintet, és ez a két tényező pozitív visszacsatolásként hat egymásra. A felsőoktatás tagjai fejében hasonló visszacsatolási logaritmus játszódik le. Alkoholt keres, amit persze meg is talál, majd miután fogyaszt belőle, egyre többre és többre lesz szüksége. A bevitt mennyiség exponenciálisan nő, ahogyan az ilyen állapotban végrehajtható különféle káros cselekedet száma is.

Főként az ipari forradalom megindulása óta látható a leglátványosabban az, hogy az emberiség által használt fogyasztói társadalomnak nevezett életmodell, melynek működése végtelen nyersanyagkészletre van beállítva, máris káros hatásokkal jár. Nem csak, hogy magunkat kezdtük el szennyezni a levegőn, élelmiszereken, vízen keresztül, de már az 1800-as években is kiütközött befolyásunk a többi élőlényen. A szürke pettyes araszoló (Biston betularia) remek példa ennek szemléltetésére. Ezen lepkefaj nyírfák fehér törzsén kel ki a bábból, és mivel a törzs fehér, ezért a néha napvilágot látó fekete színű lepkékkel ellentétben a fehér színű lepkék számára nyújt álcát. Az elütő színűeket elviszi egy madár. Az ipari forradalomnak hála a fák fehér törzse bekormozódott, így szürkésre, feketésre változott. Mi történik ilyenkor? Az eddig menedéket élvező fehér lepkék sorra pusztulnak el, hiszen az éppen bábból kikelő egyedek nem képesek azonnal repülni, a fához igazodó rejtő színre támaszkodnak. De ettől nem haltak ki, hiszen a lepkék között, mint említettem olykor-olykor feltűnnek a szürkés-feketés típusúak is. Így most ők élveznek előnyt, nagyobb számban ők maradnak fenn és ők szaporodnak. Tehát a lepkék populációja nagyobbrészt szürkés-feketésre „változott”. Mindez csak egy enyhe példa arra, hogy az ember a durvább technológiai terjeszkedése hajnalán is beleszólt már az élővilág azon harmóniájába, mely leginkább nélkülünk lenne képes megvalósulni.

2, Magukat felnőttnek mondó gyerekek

Úgy érzem, senkinek nem kell magyaráznom, hogy 2044-ig mennyi fajnak ártottunk azáltal, hogy a Földön fellelt értékeket a saját valutánkká próbáltuk átváltani. Sokan kihaltak, erősen visszaszorultak, és nem csak az állatkertek létszáma csappant meg emiatt, de az ökológiai rendszerek is felborultak. Még emlékszem arra, amikor gyerekkoromban egy filmet nézettek velünk a 2036-os olajkatasztrófáról. Mit takar ez? Egy 2000-es évek elején élő ember egyből arra gondolhatna, hogy elfogyott az olaj, de nem. Sokkal inkább az a baj, hogy túl sok lett belőle hirtelen. A Mexikói-öbölben található Chicxulub-kráter, melyet 65 millió évvel ezelőtt egy meteorit ütött a földbe, az olajmérnökök szerint remek utánpótlást biztosíthat a megvékonyodott aljzaton. Ez így is lett, egy hatalmas fúrótornyot építettek rá, mely egyben feldolgozó üzem is volt, szinte korlátlan mennyiségű kőolajat volt képes tárolni. Ez leginkább akkor tűnt fel a szakértőknek is, amikor egy emberi mulasztás végett történő balesetben ez a mennyiség a nyílt vízre került ki. De az ember okos volt, és azt képzelte magáról, hogy képes kezelni a helyzetet. Eleinte felégetéssel próbálkoztak, majd miután a Mexikói-öböl és a Karib-tengeri térség szén-dioxid szintje a normális többszörösére nőtt, egy új módszer után kellett nézniük. Mivel az ember okos, és képes istent játszani, ezért egy genetikailag módosított olajfaló baktériumot engedtek a vízbe, hogy intézzék el helyettük a piszkos munkát. Persze azzal nem számoltak, hogy ekkora mennyiségű baktérium populáció, ha elkezd szaporodni, akkor rengeteg nemzedék születik idővel, és a mutációk jelentős változást idézhetnek elő. Ennek következtében megjelent egy olyan baktériumcsoport, mely az adott tengerrész táplálékláncának alapjait képző tengeri moszatfajokat kezdte el pusztítani az olaj helyett, és így a Karib-tenger élővilágának jelentős hányada kihalt alig pár év alatt. Mindez persze a messzebbi vízi élővilágot is megrezzentette. Minő irónia, hogy a folyamat a Chicxulub-kráterből indult el, mely szintén egy másik tömeges kihalással hozható kapcsolatba, csak korábban a dinoszauruszok megannyi faját törölte el a Föld felszínről. Ez csak egy példa arra, hogy milyen pusztító az emberi eszme. Analógiánkat folytatva az alkoholtól megrészegült egyetemista barátunk még több italt igényel, ám mint a mi egykori társadalmunk, ő is a szinte korlátlan nyersanyagforrásra van programozva. Tör-zúz, pusztít a környezete körül, ha nem talál többet, és ami a legrosszabb, hogy ha másnak még van, elveszi az övét. A nyersanyagért mindig is nagy harc folyt, háborúkat, gyűlöletet, szenvedést generálnak és fajunkat frakciókra bontja.

Az ember azt hihetné, hogy a 2036-ban lezajló incidens kellő mértékű figyelmeztetés arra, hogy valamit rosszul csinálunk. De nem, hiszen mégis csak emberekről van szó. Ugyanúgy, ahogy a rosszul tanuló hallgatók is próbálják magukkal elhitetni, hogy nem baj most megbukott, de legközelebb átmegy a vizsgán, így az emberek nagy része is nyugtatgatta magát, és egymást is. A vezetők leszögezték, hogy több ilyen nem fordul elő, és a rendszerrel minden rendben van, amit ők uralnak. De természetesen az ember önző egyén, úgy gondolja a saját szórakozása és jóléte a legfontosabb, hogy mi lesz a következő nemzedékkel, az már kevésbé lényeges. Az egyetemista, ki (tisztelet a kivételnek) szórakozni van ott ahol, nem törődik a tettei következményeivel. Nincs meg benne a felelősségtudat és nem gondolkodik előre, hogy azért kéne keményen tanulnia, hogy a jövő fiatal nemzedékének ő nyújtson anyagi, morális alapot, míg az felnő. A jelen nemzedék jólétének ára, hogy egy bizonyos pont után az utódnemzedék összevont szemöldökkel ül az iskolapadban, amikor a történelemórákon tanulják felmenőik baklövéseit.

3, A fordulópont

Az egyetemisták jó része első éveiket arra használják fel, hogy kiéljék magukat kicsit. Ám végül a legtöbben rádöbbennek arra, hogy: „Hoppá, én nem véletlenül vagyok itt”. Mikor jött el ez a pillanat az emberiség történelme során? Az olajkatasztrófánál is nagyobb bajnak kellett beütnie. Az olaj keze persze újból benne van a dologban, az érte folytatott versengés következtében az Eurázsiai és Észak-Amerikai régió között háborúig feszült helyzet alakult ki. De 2041-ben már nem lett volna jellemző a korábbi világháborúk arculata. Akkor már gombok vívták a csatákat. Meg kellett nyomni egy irányítóterem legnagyobb piros gombját, ami kilőtt egy rakétát, és perceken belül milliók halnak meg. Az egész egy háború villámgyorsan lezajlik.

Pontosabban mondva lezajlott volna, de szerencsére nem történt komolyabb gond. Egy atomrakéta azonban elindult. Azóta se tárták ki a publikum elé, hogy melyik fél indította el, de egy biztos, hogy szerencsénkre meghibásodott. Grönland felett felrobbanva az ott található jég és hó mennyiség elolvadt, elpárolgott és végül folyékony vízként bekerült az óceánba. A nukleáris fertőzés, az ott lakó legtöbb élőlényt eltűntette, és a tengerszint globális megemelkedése, mely több vízparti nagyvárost lakhatatlanná tett, végül hasznosnak bizonyult. Egy szerencsés véletlen volt, de az egész bolygó sorsát jobb irányba terelte.

4, A késői hajtás, avagy mentsük még a menthetőt

Pár év múlva, miután a társadalmi káosz lecsillapodott, tudósok és vezetők garmadája ült össze, és konferenciákat tartottak világszerte több hónapon keresztül. Minden addigi tudást, mit felhalmoztak a tudomány több ágán, próbáltak beleilleszteni egy problémamegoldó folyamatba. Végül 2044. január 25-én megszületett az egyezmény. És hol írták alá? A lap alján, méghozzá az Antarktiszon. Azért választották azt a helyet, mivel a Föld egyik legérintetlenebb helye, amit csak azért nem hódítottunk meg, mert drága a fűtés. A jégtől és hótól fehér fényben úszó tájai a tisztaságot és a békét szimbolizálják, ráadásul évtizedeken keresztül jól megfigyelhetőek voltak itt az antropomorf hatások a kutatók számára.
Ezen a napon pedig a Green Day még élő tagjai létrehozták a környezetvédelem himnuszát, melynek címe: A természet harmóni(k)ája

Azóta minden év januárjában nyilvános konferenciákat tartanak, hogy figyelemmel kísérhesse mindenki, hogy halad otthonunk megmentése, összegzik a tapasztalatokat, új eredményeket publikálnak, mely a mentőakciót továbblendíti ezen a nehéz emelkedőn. Harminc évvel ezelőtt, 2064-től, szolgálatba álltak az első fúziós reaktorok, így a kőolaj-felhasználást apró hányadára tudtuk redukálni. A levegőszennyezés világszerte csökkent, a nemzetek közti feszültség már majdnem megszűnt a Közel-Keleten is. Ennek legfőbb oka, hogy az olaj értéktelenné vált, a többi nemzetnek nem volt rá szüksége. Az ott lévő országok élelemért és vízért cserébe hajlandóak lettek napsugarakat kihasználó energiatermelő telepeket felhúzni és üzemeltetni, melyek valljuk be, hogy egészségesebbek az olajfinomítóknál.

A hajógyártás új fejezete nyílt meg. Igény lett az úszó mesterséges szigetek létrehozására, melyeken dús vegetációt növesztenek üvegházakban. Mindennek több haszna is van. Ökológusok e zárt ökoszisztémák segítségével könnyebben megérthetik az élőlények és az éghajlati változások közti összefüggést, pótolható az elmúlt több évtizedben kiirtott erdőfelület, valamint remek kirándulóhelyek a fiatalság számára, hiszen ma már sokaknak nem adatik meg csak úgy kirándulni egy erdős részen. Érdekes tény, hogy a 2000-es évek elején az embernek köszönhetően szintén mesterséges szigetek járták az óceánt, csupán ők a hanyagabb felünket tükrözték. Ez a sziget hulladékból, főként pet palackokból állt. A vadállatok kitömésével pedig nem vártuk meg a halálukat, már életükben elkezdtük. Főleg tengeri madarak pl. a sirályok voltak kitéve annak a veszélynek, hogy a palackok kupakjait és egyéb műanyag vackokat szedtek össze, majd végül ebbe belehaltak, mert nagyobb százalékuk volt műanyag, mint madár.

Fontos lépés volt az oktatás megreformálása. Többé nem sablon szerint tanulnak az iskolákban, rengeteg a hangsúly a kreativitás kihasználásán. Minden januárban a diákság természetvédelemmel kapcsolatos programokon, pl. erdőtelepítéseken vesz részt. Rengeteg innovatív pályázatot hírdetnek, melyek elsősorban új találmányok létrehozására ösztökél azért, hogy az energiát minél gazdaságosabban használjuk fel, vagy minél kevésbé káros módon állítsuk elő.

Az utóbbi negyven évben a figyelmünk nem csak a saját bolygónkra összpontosult, hanem kiterjedt az űrre is. Habár a Föld megmentése miatt sok pénzt megvontak a NASA-tól, ESA-tól és egyéb űrszervezetektől, ez jótékony hatással volt rájuk. Jobban átgondolt, eredményesebb és hasznosabb projekteket futtattak, mint valaha. Az ember kikerült a Marsra, még ha csak kis populációként is. Mindez az Antarktiszi-egyezmény óta rengeteg haszonnal jár. Két bolygónk áll így rendelkezésre, ahol éghajlatkutatást hajthatunk végre, képesek vagyunk jobban előre jelezni a klíma viselkedését, megfelelőbb módszereket alkalmazhatunk annak jó irányba terelésére.

Sokat javult a víz és élelmiszer hiány problémája is. A marsi telepesek forrásai szűkösek és folyamatosan fejleszteniük kell a technológiájukat ahhoz, hogy olyan körülmények között képesek legyenek fenntartani magukat. Mivel rájuk ott nyomás nehezedik, ezért sokkal hatékonyabb kutatásokat bonyolítanak le a témában, melynek eredményeit természetesen a Földdel is megosztják. Ennek köszönhetően Afrikában az éhezés már 25 éve erősen visszaszorult, a tengervízből pedig megtanultunk gazdaságosan tiszta édesvizet előállítani.

Annak ellenére, hogy rengeteg erdőség tűnt el, a kertvárosok sokkal zöldebbek lettek. Mindez az építészet és a botanika szerelemgyerekének köszönhető, a bioépítészetnek. Úgy is mondhatnánk, hogy nem csak az embergyerekek, de a facsemeték oktatását is megújították az iskolákban. A faiskolák száma megnőtt, ez pedig annak köszönhető, hogy keresett árucikk lett nagyon sok fás szárú növény. Bútorokat, kerti kellékeket, szobrokat, komplett épületeket készítenek élő fákból. Mérhetetlen tudásunkkal sikerült rájönnünk, hogy mindenki jobban jár, ha nem halott deszkadarabokból, hanem élő növényekből alkotunk házakat. Nem csak hogy szebb, stílusosabb, és megnyugtatóbb, de a ház plafonjáról reggelente friss gyümölcsöt szakíthatunk le az aznapi turmix adaghoz, tisztítja a levegőt, és mivel rugalmas élő szövet, ezért ellenállóbb a környezeti hatásokkal szemben. Csak, hogy egy egyszerű példát mondhassak, a házak ezáltal a földbe gyökereznek és földrengés biztosak lesznek. És még az ízeltlábú kártevőktől és tűztől se kell tartanunk. Előbbiek ellen a növények emberre ártalmatlan toxinokat termelnek, míg az utóbbi esetén egy különleges tűzálló fehérjeréteget termel a bőrszövetük. Mindez a genetika terén elért sikereinknek köszönhető.

5, Bizonyítványunk szégyenfoltja

Az atomtámadás sújtotta Grönland sürgette az emberiséget, hogy megtanuljuk kezelni és ártalmatlanítani a nukleáris sugárzást. Messze vagyunk még a biztos módszertől, de mindenképpen hasznosnak bizonyul a megoldás a későbbiekben is. Semlegesíthetjük a nukleáris temetőket, és akár újra lakhatóvá tehetjük a Csernobilhez hasonló helyeket is. Jelenleg Grönland „élőanyag-tartalma” messze elmarad az újonnan kolonizált Marsétól, így érezhető mekkora pusztítást hajtottunk végre. De még így is lehetett volna rosszabb, hiszen igencsak gyenge volt a felrobbant rakéta. Sajnos az állandó versengés a nagyobb hatalmak között ahhoz vezetett, hogy trófeákat kezdtek el gyűjteni. Mint a hallgatók, kik az alkoholos italok üvegeit a polcra téve kérkednek a másik szobában lakóknak, úgy a nagyhatalmak is büszkeségérzetből halmozták fel a nukleáris tölteteket. Pár évtizeddel ezelőtt minden amerikai kertvárosi szomszédra jutott már kettő. Szomorú, hogy az embert az nem zavarta, hogy ez a pusztító erő már bőven meghaladta a Föld kapacitását, így ha mindet felhasználtuk volna, akkor ezt a cikket a Nap felé száguldozva írnám több darabban. 

6, Államvizsga, avagy elég volt-e a késő bánat?

Mind nagyszerű intézkedés, de vajon honnan tudjuk, hogy jó úton haladunk-e? A választ ma tudhatjuk meg. Anno elástak az Antarktiszon három időkapszula-komplexumot. Ezek több különböző tartályt tartalmaznak, melyekben a Föld rengeteg tájának és nagyvárosának levegőjéből és vízéből vett minta található. Élő adásban vizsgálják meg geológusok , hogy az akkor vett levegő- és vízminta mennyiben volt szennyezettebb a mára elért állapottól. A szennyező anyagok mennyiségét látványosan ki lehet mutatni meghatározott kémiai eleggyel átitatott szűrőn. Az eredményt este tekinthetjük meg a televíziókban és interneten „Dohányzás előtt és után” címszó alatt.

A kapszulákat ötvenévente nyitják fel, melynek első felvonása mára esik. Online lapunk videókat készít, melyben elbeszélgetések láthatók szakértőkkel, újságírókkal, írókkal, vezetőkkel, komikusokkal és gyerekekkel. Vendégeink olyan világszerte ismert egyének, mint Gida Péter, a „Banánzabálással jobban jártuk volna” című bestseller írója, vagy Tóth Alexandra hazai orvosi Nobel-díjasunk, ki először mutatta ki, hogy az egyezmény óta az átlagéletkor világszerte nő, valamint ennek mechanizmusait is világosan feltárta. Velünk lesz még többek között John Smith magyar származású amerikai patológus, ki előadásokat tart világszerte „Halálod haszna a Földnek” címmel. Végül, de nem utolsó sorban nagy kár lenne kihagyni az ismertetőből a Bolondok Balladája Ballonkabátban társulat  „A szomszéd nemzet mindig zöldebb” című komikus előadását.

Úgy tűnik az arrogáns emberi nép végül képes a tanulásra. A feltűnően önellentmondásos faj, mely annak ellenére, hogy a legélesebb elmével lett megáldva, mégis a legostobább módon viselkedett, talán képes lesz lediplomázni a Világ Egyetem Földtudományi karának Környezetvédelmi szakán. Az államvizsga, mely a diákságot is mindig egy zászló alá egyesíti, még csak a kapszula felnyitásával kezdődik. Reméljük, később se derül ki, hogy a diplomát csalással szerezte társadalmunk. A helyes cselekedetek mögött  úgy néz ki, végre nem valamilyen önös szándék húzódik meg.  Vagy mégis? Végtére emberek vagyunk, és az embertől bármi kitelik…