Merre, magyar gyermekkultúra?

A közelmúltban jelent meg a PONT kiadónál Boldog kútásók és állványozók címmel Szávai Ilona írásainak immár második kiadása. A Fordulópont című folyóirat alapító főszerkesztője a lap jelmondatához hűen a gyermekekről, gyermekekért emel szót. Emellett nekik szól, abban az értelemben legalább is, ahogy Szávai Géza mondta egy találkozón nemrégen: „Hiszen hát valamennyien gyermekszármazásúak vagyunk”.

Mondhatnám most a szokásos fordulattal, hogy a könyv kiváló stílusú, érdekfeszítő írásai egyként megszólítják a szakembereket és a laikus érdeklődőket. De igaza van Szávai Ilonának, amikor azt írja, valamennyien Istentől (a sorstól) elhivatott nevelők vagyunk, akiknek megadatott, hogy gyermekünk született. És ezzel a közös hivatással közös a felelősségünk is, hogy belőlük milyen felnőtt válik, miként rendezik be, hogyan élik majd meg a jövő világát.

Szávai Ilona ennek a felelősségnek a tudatában hozta létre és szerkeszti már második évtizede a Fordulópontot, ezt a nagyon különleges, mondhatnám, egyedülálló gyermektudományi folyóiratot. A szerző hitvallásához tartozik, hogy a csöppségeket egész, teljes emberként kell szemlélni. Ezért szólal meg a folyóirat lapjain ugyanolyan természetességgel a gyermekpszichológus, a médiakutató, az óvónő, a középiskolai tankönyvszerző, a könyvtáros, a gyermekvédelmi szakember, a mesekutató, a szülő és a volt vagy éppen mostani gyermek.

Szávai Ilona nagyon ritka és nagyon különleges képességéről ad számot az esszékötet: arról, hogy kiválóan tud kérdezni, akár a könyv alcíme. „Merre, magyar gyermekkultúra?”

A Boldog kútásók és állványozók hat nagy fejezetre oszlik. Ha csak ezek címét futjuk át, akkor is előttünk áll az elmúlt két évtized valamennyi fontos, világunkat, kultúránkat és benne gyermekeinket érintő problémája. I. Tévé előtt védtelenül? II. Mindennapi agresszió; III. Bensőséges közbeszéd; IV. A fecskék visszatérése a szalmaszálhoz; V. Csodakazetta; VI. A gyermek a tét?

Ezek az írások kivétel nélkül problémafelvető, kérdező szövegek. Olyanok, amelyek valamelyik tematikus folyóiratszámnak vagy a Fordulópont mellett megjelent könyvsorozat egyik tagjának az élén álltak, elindítva a közös ügyben az együttgondolkodást. Az már az elmúlt két évtized kudarcairól és a magyar gyermektudomány jelenlegi helyzetéről beszél, hogy az ezekben az írásokban föltett kérdések ma ugyanolyan időszerűek, mint eredeti megjelenésük idején voltak.

Szávai Ilona nem is egy alkalommal kérdezett rá, miért van az, hogy míg a gazdag, prosperáló, nagy nemzetek (mint a németek, angolok) fontosnak tartják a kultúra nemzedékről nemzedéke való továbbadását, addig nálunk, ahol sokkal inkább érvényes, hogy nyelvében, irodalmában él a nemzet, ez szinte csak néhány elkötelezett kutató vagy publicista magánügyének számít. Náluk komoly, állami pénzből fenntartott intézmények foglalkoznak a gyermekirodalom kérdéseivel. Kívánjuk, legyenek egyre többen, akik a címadó írásban idézett Lázár Ervin-történet képével élve beállnak a „boldog kútásók és állványozók” közé. Kezdve akár éppen azzal, hogy kezükbe veszik ezt a Szávai Ilona „esszéit és jegyzeteit” tartalmazó, izgalmas és elgondolkoztató kötetet.

Szávai Ilona: Boldog kútásók és állványozók. PONT Kiadó, 2013.

Bárdos József