„Olyanok vagyunk, mint a nagyon menő fröccs”

Megnyerte a debreceni slambajnokságot, megosztott első helyezést ért el Szegeden. Rádiós műsorvezető, de írónak készül. Mikos Ákossal beszélgettünk arról, mit jelent neki a slam, hogyan alakítja imázsát, hogyan viszonyul a költészethez, és mit kezd a nyereményként kapott verstankönyvvel.

Mikos Ákos

Debrecenben és Szegeden is első lettél a slam poetry bajnokságon (utóbbin Sipos Lacival megosztva kaptátok a legtöbb pontot). Mióta érdekel a „műfaj” és a verseny?

Tavaly decemberben költöztem Szegedre Nyíregyházáról, ahol már azt megelőzően próbálkoztunk egy „mozgalommal”: a Rímegyházával, de konkrét eredménye egy Facebook-felüleleten túl nem lett. Itt viszont Mészáros Péternek és a Slampoetry Szegednek köszönhetően bugyborgó életbe érkeztem. Elindultam az első engem is érintő versenyen, bár még a mai napig vannak kétségeim ennek versenyeztethetőségében. Hogy mióta érdekel a műfaj? Írónak készülök.
Hiszem azt, hogy a Jóisten mindenkinek ad valami ajándékot, nekem ezt adta. Szeretem használni.

Műfajnak tartod-e a slamet?

A slamet slamnek tartom. Egy ideig figyeltem azt a kritikusi „háborút”, ami a Revizoron folyt ezzel kapcsolatban, főleg azt taglalva: ez most hasznos vagy sem. A slamet egy eszköznek tekintem. Az első olyan eszköz, amivel a lehető legtöbb embert (fiatalt – régebben fiatalt) elérhetünk a költészet előszelével. Soha nem lesz költészet vagy irodalom, de soha nem lesz mentes Tőle.

Akit itt berántunk, nagyobb eséllyel fog egy verseskötet után nyúlni a polcon, vagy elmenni egy modern színházi előadásra, esetleg – és ez legyen a legszélsőségesebb helyzet – egyszerűen csak nagyobb eséllyel fog lamentálni bármin is. Például a legizgalmasabb része, amit tavaly is csináltunk Szegeden, amikor éppen a te novelláidból, tárcáidból készítettünk átiratokat. Tudom, hogy Budapesten filmeket dolgoznak át, így reflektálnak rájuk. Híd ez más művészeti ágak között is.

Miről slammelsz általában? Hogyan talál meg a téma? Nézed a híradót, és felhúzod magad, vagy inkább ülsz a kocsmában témára vadászva?

Ritkán ülök kocsmában. Újságíróként végeztem Nyíregyházán, közben pedig már 8 éve rádiózom. Valamilyen szinten a műsorokban mindig is slammeltem, előre készülve bizonyos blokkokat így tematizáltunk és tipizáltunk.

Most is Szeged legnagyobb rádiójában dolgozom, így nap mint nap látom, hogy mi lehet fontos, mi az, ami sok embert érinthet. Ha a témát nem is mindig így, de a tartalmat, az apró utalásokat jócskán innen veszem. A híradót viszont kifejezetten más szemmel nézem. Van egy kis bolond „gyermekünk” a legjobb barátommal, a Lények Produkció. Ez egy YouTube-csatorna, ahol kis híreket mond el a kollégám kicsit elferdített nyelven, egy híradószerű díszletben, én pedig az adott hírre írok, mondok egy slamet.

Megmutatod azt a szöveget vagy annak egy részletét, amellyel Szegeden megosztott első helyet értél el?

Kezdetben fontos kelléked volt a sálad, amelyet gyakran magad mellé helyeztél egy mikrofonállványra. Ez lenne az egyik védjegyed?

Még mindig megvan, de az is igaz, hogy nyáron elég nehéz volt létezni vele a színpadon, vagy annak környékén, így kompromisszumot kötöttem magammal, és lett belőle egy másik ruhadarab, amit levehetek a színpadon, és ez nem mánia. Az egész azért van, mert egyrészt, amíg leveszem a sálat és lerakom a színpad bármelyik másik pontján, addig belakom a teret, máris „szélesebb vagyok”, mintha csak a mikrofon és szűk környezetében állnék. Másrészt szimbolikus jelentése az, hogy a ruhadarab levételével szabadjára engedem a gondolatokat, a szöveget. Ez nem védjegy, de babonának sem nevezném. Legyen egy rituálé, ami segít ráhangolódni, de mostanra már a részem lett.

Hogyan formálod még az imázsodat?

Korosnak számítok a 27 évemmel a szegedi slammerek között, ezen már nincs mit építeni, vén lettem, de ettől talán törekvőbb is. Három YouTube-csatornát is üzemeltetek, ebből a már emlegetett Lények és a saját nevemmel regisztrált oldal foglalkozik slammel. Az utóbbira minden előadásról az eredeti felvételt vagy egy replikát, egy stúdióban felvett szöveget teszek fel aláfestő képekkel (ennek mikéntjén a jövőben szeretnék változtatni). Bár tudom, hogy a slam pont az azonnaliságról szól, de van olyan, akinek az internet jelenti ezt az azonnaliságot.

Rádiós műsorvezetőként dolgozol. Mennyi előnyt jelent ez a többi versenyzővel szemben?

Nagyon sokat. Hálás is vagyok ezért! Sokkal könnyebben győzöm le az izgalmat, máshogy állok ki a színpadra, de a legnagyobb előnyt az jelenti, hogy sokszor könnyebben ráérzek, miről kell és lehet beszélnem, mi az, amit kicsettintgetnétek, kihujjognátok vagy kinevetnétek magatokból.

Műsorvezetőként

A költőnek mindig van apafigurája. Neked slammerként ki az?

Ha a kérdés arra vonatkozik, hogy van-e olyan, akitől tanulok, akkor nincs. Szoktam persze más, „nagy” slammereket nézni, de nem engedem, hogy elvigyenek magukkal. Saiid akkor volt az, amikor még Akkezdetet hallgattam. Nem is apa-, inkább anyafiguraként Kemény Zsófit tudnám emlegetni, pedig idősebb is vagyok. Nagyon szeretem, ahogy kis kedvesen pofozgat a magyar nyelvvel.

A nyereménycsomagodban volt egy verstankönyv is. Fogod használni?

Igen, volt, és nagyon örültem neki. Horváth Viktor A vers ellenforradalma című kötete. Az a baj velem, hogy nagyon rímcentrikus vagyok. Még Színész Bobnál is jobban. Nem tehetek róla, ez egyszerűen csak úgy robban. Soha nem tanultam az írást, egy ideig azt gondoltam, az ilyesminek ösztönösnek kell lennie, de mint említettem, tálentumként kezelem, amivel a bibliai történet alapján sáfárkodni lehet. Aki jól bűvészkedik, még többet kap. Előre érzem, hogy ez a könyv nagy hatással lesz rám.

Költő-e a slammer, vagy „csak” slammer?

Szerencsés vagyok, mert hónapról hónapra találkozhatok költőkkel. Budapesten a Magyar Nemzeti Színházban van havonta egy előadás, ahol műsorvezetőként kérdezhetem őket az életükről. Ez a Versek Szódával produkció, és ott megismerhettem olyan költőket, mint Szálinger Balázs, Szentmártoni János, Csukás István vagy Lackfi János. Ők mind-mind összeszedett, végletekig kiművelt emberek. Mi slammerek egy kicsit olyanok vagyunk, mint a nagyon menő fröccs. Kicsit felhígítva, de ugyanolyan finom módon adjuk meg az ízt. (Köszönöm a hasonlat alapját Szentmártoni Jánosnak)!
Azt tudom, hogy az irodalmi életben költők, kritikusok pálcát törnek a slam poetry felett, de anélkül, hogy bármilyen vitába bonyolódnánk. Be kell látni, hogy a magas irodalom felé az utóbbi húsz évben semmi nem terelt annyi embert, mint ez a mozgalom. Nekünk több dolgunk nem is lehet. Persze, ha valaki olyan szerencsés, hogy mindkét területen (klasszikus költészet és slam) megállja a helyét, az igazán üdvös, mert ő lehet a híd, a békítő, a mockingjay!

Mikos Ákos a Versek Szódával sorozat vendégével, Muszka Sándorral beszélget

Mikor tervezed betörni Budapestre?

Sipos Lacival beszélgettünk már arról, hogy egyszer mindenféleképpen el kell jutnunk abba a közegbe. De az igazság az, hogy csak nagyon kicsit vonz Budapest nyüzsgése. Már azzal boldog lennék, ha egyre többen követnék a YouTube-csatornámat. Már ez az interjú is nagyon boldoggá tett.
Köszönöm szépen!

Boldog Zoltán