A honfoglalástól az utópiáig
Először járt Erdélyben Hász Róbert író, a Tiszatáj folyóirat főszerkesztője. Előbb Marosvásárhelyen, majd csíkszeredai estje előtt Székelyudvarhelyen találkozott olvasóival. A városi könyvtárban Lakatos Mihály beszélgetett vele.
A honfoglalástól az utópiáig
Lakatos Mihály bevezetőjében elmondta: Hász vérbeli író, nagyon jól tud mesélni. Amikor a Kortárs Kiadónál megjelent, A künde című regényét elolvasta, örömmel tapasztalta, hogy napjainkban is van olyan szerző, akinek műve szellemi kihívás és ugyanakkor lebilincselő olvasmány.
Az író először pályaindulásáról mesélt. Hász 1964-ben született a vajdasági Doroszlón. Már nagyon fiatalon vonzódott a tudományos-fantasztikus könyvekhez, sci-fi-író szeretett volna lenni, ebben a műfajban írt alkotásainak horvát fordítása is megjelent. A délvidéki magyar irodalmi lapok színvonalának azonban ezek az írások még nem feleltek meg. Másodéves bölcsészhallgató volt, amikor első novellája megjelent, később a Hídban regényrészletet is publikált. A délszláv háború azonban meghiúsította irodalmi törekvéseit, 1991 őszén feleségével együtt Szegedre költözött. Úgy gondolta, hogy néhány hónap múlva visszatérhet szülőföldjére, de sajnos másképp alakult.
Néhány év útkeresés után korrektorként, majd szerkesztőként dolgozott a Tiszatájnál, 2011 óta pedig főszerkesztője az irodalmi folyóiratnak. Meglepte, hogy határon túliként alkalmazták az irodalmi lapnál – utóbb kiderült, hogy azért, mert kívülálló volt, nem tartozott egyik politikai oldalhoz vagy irodalmi szekértáborhoz sem.
1995 őszétől állandó munkatársa a Tiszatájnak, azóta viszont nem publikál a lapban, úgy véli, nem etikus, hogy saját magát szerkessze be, annak ellenére, hogy máshol ennek hagyománya van. Vigyáznak arra, hogy a napi politika ne kerüljön be a folyóiratba. Kaptak már elismert irodalmároktól Orbán Viktort, Gyurcsány Ferencet vagy más közismert politikust dicsőítő verseket, ám ilyen jellegű műveket semmiképp sem közölnek. A Tiszatájban egyébként olyan szerzők is publikálnak, akik nem ülnének egy asztalhoz egymással. A Vajdaságra hangsúlyosan odafigyelnek, délvidéki szerzőket gyakran közölnek.
Hász elmondta, hogy szerkesztővé válása idején kezdett átállni a novelláról regényre. Akkoriban különböző lapokban publikált részleteket a készülő műveiből, de most úgy véli, csak akkor érdemes megmutatni, amikor kész. Mindig is az volt a vágya, hogy történelmi regényt írjon, s mivel a hódoltság előtti korról nem nagyon vannak nagy történelmi regények, ezzel szeretett volna foglalkozni. A künde a honfoglalás, a kettős fejedelemség korába röpíti vissza az olvasót. A gyula a hadak ura volt, a künde a szakrális fejedelem. Árpád idejében az utolsó kündét, Kurszánt megölték, de fiai életben maradtak, egy nyugati kolostorban nőttek fel. Egyikük, Pannóniai Stephanus veszélyes politikai küldetést kap: a civilizált világ határát átlépve kell elvinnie János pápa üzenetét a barbár magyarok földjére, szövetséget ajánlva a türkök fejedelmének Ottó császár ellen – ismertette Hász dióhéjban a regény cselekményét.
A kündét olasz, német és francia nyelvre is lefordították. Franciaországban különösen jó fogadtatása volt, a legrangosabb irodalmi lapok pozitív kritikát publikáltak róla. A német fordításának viszont alig volt visszhangja. A történelmi regényt a németek alacsonyabb kategóriaként kezelik, az ő szemükben inkább csak lektűr. Ugyanakkor Angliában az egyik legrangosabb irodalmi elismerést, a Man Booker-díjat szinte minden második évben történelmi regénynek ítélik oda. Magyarországon a meghívott szerint a némethez hasonló a történelmi regény helyzete. Az írók nem igazán mernek történelmi témákhoz nyúlni.
A Vénusz vonulása című regényének cselekménye Mária Terézia uralkodása idején játszódik. A kor tudósait a Nap és a Vénusz 1768-as együttállása foglalkoztatta, a jelenség révén próbálták meghatározni a Föld és a Nap közti távolságot. A főhősök a kor híres, létező személyei: Sajnovics János, fiatal jezsuita tudós és mestere, Hell Miksa udvari csillagász, akik Bécsből Európa jelentős városain át a kontinens akkori legészakibb lakott szigetére, a jeges-tengeri Vardőre utaznak, hogy a legpontosabb méréseket elvégezhessék. Az őket vezérlő Vénusz szimbólum, hiszen a szerelem is szerves része a regénynek – mesélte Hász a könyvről. A regény alapmotívuma azonban nem az expedíció feltérképezése, hanem az örök kételyek között vergődő, lelkileg is hosszú utat megtevő ember.
Hász legújabb, Ígéretföld című regénye utópisztikus történet, száz évvel napjaink után játszódik; a migráció, a bevándorlás problémája ihlette. Alapötlete akkor született, amikor feleségével tavaly nyáron beszélgettek a vendégmunkásokról, a bevándorlókról, és eljátszottak a gondolattal, hogy száz év múlva Európa centruma Athén. Másfél hónap alatt írta meg a könyvet, amelyben egy katasztrófa folytán Észak-Európa lakhatatlanná válik, Hollandiát elönti a tenger. Egy holland kolónia Magyarországon telepedik le, magas kerítést húznak maguk köré, visszatérnek a hagyományokhoz, nem érintkeznek senkivel. Egyébként nemcsak azért esett az író választása Hollandia „elmosására”, mert nagyon alacsonyan fekszik, hanem mert úgy látja, a túlliberalizált rendszernek is megvannak a hátulütői.
Bálint Kinga-Katalin
