Ugrás a tartalomra

A másik fél – Szabó Janka versei – Debüt

a másik fél

Szabó Janka versei

 

 

„Székelyudvarhelyen sírtam bele magam a világba, ott követtem el középiskolai tanulmányaimat is, és belemásztam mindenféle Szabó Janka portrészervezésbe. Majd feljöttem Kolozsvárra színházat tanulni a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Karára, ahol azt a fajta aktivitást, amit középiskolában ’lógásként’ értelmeztek félre, itt szakmai gyakorlatnak hívják. Tehát minden a legnagyobb rendben.”

A szerzőnek ez az első komolyabb irodalmi publikációja.

 

 

 

A MÁSIK FÉL

mostmár mindegy.

összehordtuk a szerelmünk,

buckát raktunk belőle.

majd máglyát.

fele-fele.

most meg fösvényen

marakodnánk felette, mint az őrültek,

akiknek csak a hamuvá égett

hús emléke maradt.

mindent elégettünk.

de mi lett a "nővel"?

és mi lett a "férfival",

aki mellettem voltál?

talán nem tűnt el teljesen,

vagy nem is volt.

félőlények lettünk.

ölőlények. akik már

csak tombolni tudnak

eszüket vesztetten

az eltékozolt suttogásokon.

de ajtót nyitok mindnek.

ahogy tetszik, gyerünk,

csőstől beronthat hozzám

háztűznézőbe az összes

át nem adott virágod illata,

még az a girbegurbára hordott

tornacipőd is, amit utáltam.

az egyik pár még itt van.

itt maradt, mint a

féligazságaink és félhazugságaink.

azok még a fejem felett

lebegnek, csapódnak

a szoba egyik sarkától a másikig

félig kimondatlanul,

ezeknek ilyen a természete.

félig ittmaradtál, mint az a

pár nélküli cipő.

mostmár mindegy.

fele-fele.

 

 

ÁRNYÉK  

 

Összevarrtuk az árnyékainkat,

egymás gondolataiba kapaszkodtunk,

szálakra bontottuk a valóságot,

majd koszorút fontunk belőle.

Csendet próbáltunk parancsolni

a viharnak, de csak a magány

visszhangzott a dombok felől.

Úgy viseltük magunkon,

mint valami trófeát.

Ebben a másik térben

nem látszik sem az összefont

koszorú, sem az összevarrt árnyék,

csak az elviselhetetlen

hiábavalóság.

 

 

CINEVA*


A kalauz ordított.

"Este cineva fără bilet?".

Én nem értettem,

nem tudok románul.

De te lefordítottad nekem.

 

Azóta tudom, hogy a

Cineva én vagyok.

 

Én vagyok Cineva,

akinek nincs jegye,

aki még románul sem tud,

és akinek nincs joga

itt lenni, veled.

 

Cineva, akivel utazol

pár megállót, de akinek aztán

le kell szállnia.

Akinek végül biztosan

le kell innen szállnia,

a földre.

 

*cineva [csinévá] – román szó, jelentése: valaki

 

 

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.