Jelige: Radi – Gordonka az ígéret földjén

Jelige: Radi

Gordonka az ígéret földjén 

   Gordonka meghozta a végleges döntést. Kimegy Angliába dolgozni. Elege van a bizonytalanságból, a megaláztatásból. Idehaza nem az számít, ki mit tud, hanem milyen pártban van. Egyesek úgy cserélik a pártokat, mint mások az alsóneműjüket. Aki hatalmon van, azt kell támogatni. Erre Gordonka nem hajlandó. Az utcára került, ezért rákényszerült az idegenben megkeresi a kenyerét.

  Egyedül indult el a nagyvilágba. Senki ismerőse sincs ott, ahova igyekezett, csak önmagára támaszkodhatott. Szorongást érzett az ismeretlen világtól.

Amikor megérkezett, a munkaadója bevezette a szobájába, dehogy szobájába, egy pinduri lyukba, ahol az ágyon kívül egy szekrénynek kinevezett kis alkalmatosság csúfosodott, és semmi több.

  Az idegen országban az első éjszaka, óriási bizonytalanság kerítette hatalmába. Habár halálos fáradtság nehezedett rá, még sem tudott elaludni. Amikor megjelent előtte a lánya arca, remegő hangon rebegte: mindent megteszek érted, meglásd, neked jobb lesz az életed.

 Akkor még nem sejtette mi vár rá.

Pár nap alatt felkészítették a munkára, és bevetették a mély vízbe.

Nagyon nehéz feladat előtt állt. Nem hátrált meg. Úgy érezte, el kell fogadnia a tényeket, ha már ilyen sorsot mért rá az élet, vagy inkább, amit választott magának.

Dolgozott reggel hét órától este tizenegyig. Hajtotta a rozoga autót, ellátta a betegeket. Volt közöttük mindenféle, de a legtöbb rendesen viselkedett. Annyi ideje sem volt, hogy emberhez méltóan ebédeljen. Az autóban kapott be pár falatot.

  Eljött a fizetés elszámolásának ideje, amikor sírva hagyta el az irodát. Háromezer párszáz fontot keresett, amiből alig maradt neki annyi, hogy az élelmet megvegye magának, mert lefogták az autóhasználati díjat, a benzint, a biztosítást, és dolgozott hiába.

Így ment ez egy évig, amíg a szerződése tartott. Akkor hiába marasztalták, ígértek eget szelet, megköszönte, és otthagyta őket. 

Talált magának gerontológiai intézetben ápolói állást.

Itt sem fenékig tejföl az élete, de legalább nem kell autót vezetnie, kis híján balesetben meghalnia, mert ott, rossz, nyári gumikkal megcsúszott az úton, és a kilyukadt gumikkal az autó hármat fordult a levegőben.

Kimászott nagy kínnal, leült, hátát az összetört autónak támasztotta. Még véletlenül sem engedte meg magának a hangos zokogást, belenyúlt a zsebébe, rágyújtott egy cigarettára, és hitetlenül nézte a roncsot, tapogatta fájó testrészeit, de törést nem észlelt. A torka összeszorult, mintha vasabronccsal szorítanák, a kezei pedig úgy remegtek, mint a nyárfalevél. Önkénytelenül, a lelke mélyéről erősödő fájdalom lett úrrá rajta, és hangtalanul elkezdtek potyogni a könnyei. Akkor is kitartok! Kitartok! Csak innen szabaduljak meg- akarta kiáltani, de hang nem jött ki a torkán.

Kitartott.

Az új munkahelyén, a gerontológiai intézetben, ahol elhelyezkedett, idős embereket kell tisztába tenni, megetetni, kényük, kedvük teljesíteni. Itt sem fenékig tejfel az élete, de legalább van rendes munkaideje, nem kell autót vezetnie, Más a módszer, mint odahaza, illetve a hazájában. Nincs lekötözés, hangoskodás. Bekamerázva a helyiségek, hogy véletlenül se történhessen meg a betegekkel a durváskodás, vagy ne adj Isten szembeszállás.

Tolókocsis betegekről lévén szó, a fürdetést ketten végzik, mert egyedül egynek képtelenség tetőtől talpig megfürdetni a beteget.

Gordonka az éjszakai váltást vállalta.  Minden két órában fel kell kelteni a betegeket, és tisztába tenni őket. Ilyenkor, ütnek, vágnak, és kiabálnak. Az egyik beteg a férfi ápolót úgy nemi szervén bokszolta, hogy kis híján elájult. Máskor Gordonka kapott akkora pofont, hogy majd hanyatt esett. Verést szinte minden nap kapnak. Hol kevesebbet, hol többet.

  Gordonka elgondolkodott ezen az ápolási módszeren. Megkérdezte a főnökasszonyt, miért nem hagyják aludni az embereket. Szerinte több kárt tesznek bennük, mint segítséget. Nem gondolja, hogy az idegeiket is felkorbácsolják, amikor álmukból felzavarják őket tisztába tenni. Az volt a válasz: Itt ez a szabály.

  Nos, azért nem mindenki feledékenységben szenved itt sem. A keltegetésnek azzal vág vissza az egyik beteg, hogy elvégezi a dolgát, és kézzel, amit elér, szépen betapaszt a Pampers tartalmával. Jut abból még a falra is.

Muris dolgokból sincs hiány. Van a betegek között egy magyar ajkú idős ember, aki zamatosan tud káromkodni, de megesik vele az is, hogy hajlandó beszélgetni. Mivel a lánya kiadta a parancsot, miből, mennyit, mit, mikor ehet, nem valami bőséges az adagja. Ha éhes, kér, könyörög az ennivalóért, és a főnöknő csak az éjszakai váltásnak engedte meg a repetát, mert ha nappal betoppanna a hárpia, abból nagy baj kerekedne. A bácsi alig várja az esti váltást. Egy ilyen többlet-vacsora után, Gordonkához fordult. Megkérdezte egész természetes hangsúllyal.

Elmegyünk az ágyba?

 Eltolom, persze, ha ezt szeretné.

Melyikünk ágyába fekszünk? Az enyémbe, vagy a tiedbe?

Tatám! Egyedül fog a saját ágyában feküdni.

Gordonka nemsokára három éve lesz Angliában, ezért abban reménykedik, fizetésemelést fog kapni és kezd haladni a ranglétrán felfelé.

Úgy legyen!