Vécsei Rita Andrea bírónőből lett költő. A jogi szaknyelv az Egy reggel futni kezdek című első kötetében is megjelenik. A néhol naplószerűvé váló versek egyéb titkokat is feltárnak az olvasó előtt. Kadlót Nikolett mutatja be a könyvet.

Vécsei Rita Andrea verseskötetéből kiderül a válasz a címben megfogalmazott kérdésre. A jelzőt is tőle kölcsönzöm, Egy reggel futni kezdek című könyvében áll az egyik szöveg elején: A legnőbb nő te vagy. Tetszik ez a teremtett jelző, talán az egész címeként is megállta volna a helyét, hiszen ez egy lírai, a női lélek titkos rekeszeit feltáró napló.

Vécsei első kötete a Műút-könyvek sorozatban jelent meg kabai lóránt szerkesztésében. Erőteljes személyesség jellemzi verseit, a naplóknál megszokott burok érezhető körülöttük: kissé zártak, sokszor kell elolvasni őket ahhoz, hogy közelebb kerüljünk hozzájuk. Néha úgy érezhetjük, elsősorban a szerzőnek szólnak.

A kötetben szereplő 51 vers három részre tagolódik. Az Egy reggel futni kezdek ciklus lendületesebb írásokat fog össze, rímes-rímtelen művek váltják egymást – a sorvégek néhol csengenek össze, véletlenszerűen. Ebben a részben az élet realista, borús oldala kap főszerepet, olykor könyörtelennek mutatkozik, a beszédmód a látottakat egyszerűen dokumentálja. A szerző aprólékosan rögzít, hogy az emlékdarab vizualitása eleven legyen. A súlyos szavak, az elsőre össze nem függő, látszólag önkényesen egymás mellé rakott sorok az olvasóban zavart keltenek, a fészkelődésre késztető képek nem hagyják nyugodni.

A ciklus másik felében felsorakozó versek a természethez kapcsolódnak, a futás is többször megjelenik. A címadó alkotás egyébként a kötet egyik legerősebb darabja, ars poeticaként is felfogható: 

 

Sütni fog a nap, tudom, és szél lesz.

Tiszták vagyunk már, megszenteltek,

mert elhiszünk mindent, amit magunknak találtunk ki,

hogy könnyebb legyen.

Szégyenlősségből húzunk kerítést

a szégyenünk köré, hátha nem látnak be,

de belátnak.

Nem fordítunk hátat annak, aki ránk néz.

Először az ujjongás van, hogy ráakadtál,

kiértékelése a véletleneknek,

szükségszerű volt, elkerülhetetlen stb.

Nem értünk semmit.

Később, szemtől szembe még annyit se.

Szét kéne tépni, megszüntetni ezt az értetlenséget.

Észrevétlenül szűnik meg egy folyóparton.

Árad éppen.

A teraszból, ahol állunk, tutaj lesz,

aztán ismét terasz, amikor megkérlek,

köss egy fehér szalagra, mint a kulcsodat,

hogy ne veszíts el.

Sütni fog a nap, és lehet, hogy szél lesz,

amikor összehúzod a madzagot a zsákon.

Onnantól sötét van,

a fényt az arcodon viszed,

növények illatát a hajadban.

Durva gyapjút veszek magamra

mások érintése ellen,

és futni kezdek, hogy megtaláljalak

Crna Gora körül,

a hegyekben.

 

A ciklusokra bontás ellenére némely versek önkéntelenül is összecsengenek, sőt akad két változatban, két eltérő füzérben is szereplő (Üvegkakas), pontosabban az egyik a másikba építve. Szerkesztési szempontból talán szerencsésebb lett volna ezeket ellenkező sorrendben szerepeltetni, akkor a kocsmaasztalon csőrén álló üvegkakas összetéveszthetetlen motívuma sokkal jobban kidomborodna, s erőteljesebben érvényesülne a két vers kapcsolata is:

 

Írok róla egy verset,

felteszem benne egy szürke kompra,

zsebében az üvegkakassal.

Gyorsan süllyed, sokkal gyorsabban,

mint elképzelek süllyedni hajókat.

Végül nem a szokásos történik.

 

(Üvegkakas)

 

Vécsei kötete nem egy strandolós, vízparton olvasható mű. A szövegek sűrűsége, a merész, egymást követő asszociációk alig adnak időt a befogadónak az olvasottak megemésztésére. A sorokban erő van, szókimondási vágy, ezért csak néha gyengülnek el. Főleg a kötet középső részében, a Párzási vers ciklusban olvashatunk a testiségről szóló, nyers, az intimitást legtöbbször nélkülöző, ösztönszerűséget imitáló írásokat.

Ritka az olyan verseskötet, amelyik igényli a szótárazást, ez viszont épp ilyen. Az értelmezést ugyanis tovább nehezíti, hogy a szerző által jól ismert jogi szakzsargon beszüremkedik a versekbe – Vécsei Rita Andrea korábban bírónőként dolgozott. Ha valaki nem mozog otthonosan a római jogban, egy idő után kényelmetlenül érezheti magát az ismeretlen szavak láttán vagy egy-egy szöveg értelmezésénél. Jó példa erre a mel ramos quidproquo című vers, amely merész párhuzamra épül ugyan, de az ötletességből sokat elvehet az ismeretek hiánya. Ha valaki nincs tisztában Mel Ramos amerikai képzőművész tevékenységével vagy az elcserélés latin jogi megfelelőjével, aligha élvezi ezt a rögtönzött, igencsak szenvedélyes tárlatvezetést a pop art egyik ismert alkotójának szexis műveiről.

 A kötet gyenge pontja a végére marad – a Ház címet viselő ciklus rejti óvó csigaházként az otthonról, családról szóló verseket. A „csigaház” különböző női szerepeket sorakoztat fel: többek között anya (Bevágások), gyermek (Stációk, Vissza-vissza, Mucur), unoka (Nyaralok, A konyhaablakból, Órások) váltják egymást.

 

Van

egy rózsaszín plédem,

az egyetem idején vettem,

Tolbuchin sugárúti Domus,

így hívták akkoriban.

Szőnyegek, párnák, plédet kerestem,

mert az albérletben szúrt,

amivel a díványt letakarták, és poros is volt,

én meg hogy jövök ahhoz, hogy kimossam.

Egy eladó segített, először azt hittem,

a fésűfogakon is szőnyegek,

de plédek voltak, túl virágosak.

Lapozgattam, egy rózsaszínt találtam,

vastag, a szegélye nejlon,

halvány téglalapok, laza szövés, megvettem.

Melegséget vártam tőle, úgy van, melegít.

Viszem magammal, lakás, másik lakás, és másik,

nem ritkul, nem foszlik, változatlan.

Meglebbentem, öblítő illatú,

a paplanomra terítem, rá a paplan tetejére,

mert fázom, nyitva az ablak, és közben tél lett,

hozzáér a nyakamhoz, hason alszom,

hátul, a szegélye,

csigaházam.

 

(Ház)

 

Érdemes szót ejteni a borítóról is, amely Dobos Tamás 42. hét című fotójának felhasználásával készült, s rímel a fentebb már említett naplómotívumra. Bizonyára nem véletlen, hogy röntgenfelvételre is emlékeztet. Ez pontosan fedi a tartalmat, vizualitásában erősíti azt. Ugyanolyan tényszerű, nem kertelő, kemény, nyers, mint a szövegek. Megmondja-megmutatja, milyen a legnőbb nő. Olyan élesen, ahogyan csak egy mindent látó röntgenfelvétel képes.

 

 

Vécsei Rita Andrea: Egy reggel elkezdek futni. Műút-könyvek, Miskolc, 2016.

 

Kadlót Nikolett