Jelige: Levélbomba – Látlelet

Jelige: Levélbomba

Látlelet

Az idős férfi a bejárati ajtó előtt ül a körfolyosón, egy háromlábú sámlin. Mariska, az új szomszédasszony szerint, fejőszéken. A szék két lába a küszöbön áll, a harmadik a folyosó kövezetén és mégse inog, a háromlábú székek stabilak. A férfi árnyékban van, nem lehet kivenni az arcvonásait. Mintha attól tartana, valami titkot árul el.

Mindenki tudja a házban, Gábor majdnem vak, csak a kontúrokat észleli, a fal mellett tapogatózva le tud menni a ház alatti kocsmába és a közértbe, ha nincs, ki bevásároljon. De most van. Mióta ide költözött Mariska, segít az idős férfinek. Kezdetben csak apróságokat vásárolt be, Gábor egy ideig nem engedte be az asszonyt a lakásba, hogy megfőzze az ebédet, inkább hozatott a szomszédos kifőzdéből meleg ételt. 

A férfi magas, szikár, ősz haja nem ritkás, mindig jól öltözött, ha kiül a küszöbre, cipője fényes. Hát még ha látna is, jegyezte meg Zsófi, az első emeleti fiatal szomszédasszony, ez nem hagyna ki egy nőt se, mindig érzem a tekintetét a hátamban, amikor elhaladok előtte. Még csak az kéne, hogy lásson, kiáltott fel Mariska, meg is halnék. Zsófi értetlenül nézett az özvegyre, de Mariska csak elpirult és hallgatott, majd beszélni kezdett. Minket másként neveltek, Zsófikám, az én uram a másfél évi házasság alatt, mert szegénykém csak ennyit élt, egyszer se látott meztelenül. Igaz, akkor lett volna, mit mutassak. Ennek van már negyven éve. Aztán jött az özvegység és minden úgy maradt, és így is marad. Gábor kedves hozzám, veszélytelen. Mikor kitakarítom a szobáját, gyakran leveszem a ruhámat, mert mindig nagyon befűt, fázós szegény. Szívesen megmelegíteném, de egy öregasszony ne álmodozzon ilyesmiről. Pedig fess férfi ez a Gábor. Kezdetben féltem, hogy mivel nem lát, majd tapogatni fog, de sose tett ilyet. Eddig. Képzeld el, ha utánam nyúlna és észrevenné, hogy egy szál bugyiban állok ott tollseprűvel a kezemben. Rögtön meghalnék a szégyentől. Most aggódom érte, a múltkoriban eltűnt két napra, erről semmit se szólt, de nem faggattam, hol járt, majd elmondja. Tudja, hogy bennem megbízhat, a postáját is én bontom fel, a leveleket felolvasom neki, de semmi személyes nem jön, csak a sok számla.

Este a mentőket az egyik földszinti lakó hívta ki. Gábor hason, mozdulatlanul feküdt a hóban az udvaron, arca nem látszott. Zsófi, a zajokat hallva, kiszaladt a folyosóra és meglátta a földön fekvő férfit, a szomszéd mellette térdelt, próbálta élesztgetni. A körfolyosó rozoga korlátja sérülten lógott, Gábor lakásának ajtaja tárva nyitva. Zsófi odaszaladt, hogy hozzon egy takarót. Mariska a szobában a fejőszéken ült, merev derékkal, bugyiban, a tollseprű a földön. Mariska, kezében egy levél. Tekintete a papírra meredt, mintha ezredszerre olvasná. Zsófi elkapott egy mondatot: zárójelentés a szemészetről, szürke hályog műtétről. A padlón egy recept hevert. Mariska nem szólt, nem ellenkezett, mint egy álmos kisgyerek tűrte, hogy Zsófi ráadja a levetett ruhát.