Laciferi viszonya a macskákhoz – Tóth Anna novellája

Pályázatunk díjazott írásai közül ezúttal Tóth Anna novelláját olvashatják.

Tóth Anna

Laciferi viszonya a macskákhoz

A kotyogósból bugyogott a sötétbarna lé, le a közepesen katasztrófa sújtotta területnek nyilvánított gáztűzhelyre. Eloltotta a gázt, Laciferi azonban nem sietett menteni a menthetőt, figyelmét túlságosan is lekötötte a bérház belső udvarának történése. Katika, a magát házfelügyelőként, kapuőrként és a nyanyariadólánc vezetőjeként aposztrofáló földszinti lakos éppen a macskahívogató táncát lejtette. Egy évtizedek óta egyedül élő nőnél senki nem kérdőjelezte meg a macskákból álló udvartartás jogosságát, így a munkás hétköznapokhoz tartozó természetes jelenségként kezelték, és majdhogynem közönyösen sétáltak a gangon és az udvaron a dolgozni igyekvők. Jóreggeltkatika, köszöntek, és már kint is voltak a kapun.

Laciferi azonban nem tudott elszakadni a látványtól. Minden reggel változatlan döbbenettel nézte végig a koreográfiát, amelynek részeként Katika bonyolult ritmust játszott a macskaetető bádogkanállal az állateledeles konzerv oldalán, és ez titkos üzenetet tartalmazhatott, mert pár másodpercen belül megjelentek a ház macskái. Valójában nem is Katika színvonalas előadása volt érdeklődésének tárgya, hanem a macskák.

Mindig titokzatos lényekként tekintett e faj képviselőire. Felis silvestris catus, mantrázta varázsigeként, mert önmagának sem merte bevallani, de félt tőlük. Nem a karmoktól és az elhullajtott szőrcsomóktól tartott, hanem a tekintetüktől. Elsőre úgy tűnhet, hogy csak átsiklik a pillantásuk rajtad, magyarázta Kopasznak, a kollégájának a lángosos bódéban, valójában a lelkedet analizálják, és azonnal észreveszik, ha meginogtál, és lecsapnak és széttépnek, mert akkor egy hónapig ehetnek a húsodból, és ilyen stratégiailag lusta dögöknél ez nem utolsó szempont. Kopasz egy kellemetlen baleset miatt már vállat sem rándított Laciferi összeesküvés-elméleteire, csak gyúrta tovább a lángostésztát.

Legjobban Katika vezérkandúrjától rázta a hideg, Mihálytól. Katika három óránként etette, mint a csecsemőket szokták, éjfélkor és hajnali háromkor volt ez a legkellemetlenebb a lakóközösségnek, de Katika elég keservessé tudta tenni az életét annak, aki megjegyzéseket tett a védenceire. Vagy nem szelektíven gyűjtötte a szemetet. A díszmacska elég viharvert példány volt. Kopott szürke és agyonmosott fekete váltotta egymást a bundájában, kicakkozott füle volt, ráadásul kancsalsággal is megáldotta a sors, hogy Laciferi véletlenül se tudja, melyik szemének pillantását kerülje jobban. Mihály állt a ház hierarchiájának csúcsán. Mindennek ura volt ő. A hajnalban érkezőkre a lépcsőházban lesett, a rajtakapottak pedig kezicsókolommal köszöntek, és igyekeztek nem elejteni a nehezen megtalált kulcscsomót. Egérfogási teljesítményéről nem számoltak be szemtanúk, de a rágcsálómentességet így is neki tulajdonították. Ha Katikán kívül bárki jóindulatába akart férkőzni egy jó falattal, megvető pillantásokkal lett csak gazdagabb, Mihály semmivel sem volt megvesztegethető. Ezzel a felsőbbséget sugárzó megvetéssel hirdette, hogy ő az embernél is különb macska. Hódolt hát neki mindenki a házban.

Hogy Laciferi mivel érdemelte ki a külön utálatot, azt képtelen volt kideríteni. Egyszer átvett mindent, a költözésétől kezdve, napra, órára, és halványan derengett egy nyári reggel, mikor éjszaka porverő zápor volt, a lángossütő segédek évi rendes pókerpartijáról tartott haza lapos tárcával és sáros lábbal, amit a kapuban nem törölhetett meg alaposan, és talán nem is köszönt elég hangosan Mihálynak, de egy olyan éjszaka után, ahol elnyerik háromhavi jattját, igazán nem lehet hibáztatni az embert. Végül mégis innentől datálta rossz viszonyukat, de nem próbálta feloldani a köztük lévő feszültséget, csak igyekezett elkerülni a kínos találkozásokat. Ezért is figyelte a reggeli etetést, mert akkor tudott észrevétlenül kisurranni, ha az evésbe voltak beletemetkezve Mihályék. Tudta, hogy ez az állapot nem tartható sokáig, nem bír hosszabb távon senkivel sem haragot tartani, még akkor sem, ha ő nem tekinthető szorosan vett értelemben felelősnek a helyzet elmérgesedéséért.

Kivárta az éjjelt. A holdfényben furcsa táncot jártak a gangkorlát árnyékai, mintha sejtették volna, hogy Laciferi elhatározta magát, nem settenkedik többé. Három körül sétált ki az udvar közepére, egyik kezét hanyagnak álcázott mozdulattal zsebre téve, másikban pedig kulcscsomóját csörgetve. Nem soká zörgetett, mikor az elsőről lenézett egy szőrös dög. Aztán kettő. Aztán több és több, mígnem mindkét emelet korlátrácsai közül macskaszemek villogtak rá. Laciferi hátán borzongás futott végig. Nem, ennek a végére kell járni, biztatta magát. Várt. Halk nyávogáshullám futott végig a gangon, Mihály kilépett az árnyékok közül, és szokásos megvető pillantásával mérte végig Laciferit. A végigmért egy bontott paradicsomos halkonzervet helyezett kettejük közé félúton. Zavarba jött, úgy gondolta, kis beszédet is tart a maga nagyszerűségéről és félresikerült kapcsolatukról, de nem volt benne biztos, hogy Mihály maradéktalanul érteni fogja őt. Inkább kulcscsomót szorongató kezét is zsebre vágta, és várt. Mihály nem foglalkozott a rá szegeződő tekintetekkel, a legnagyobb nyugalommal elindult Laciferi irányába, majd leült előtte olyan távolságra, hogy már zavaró legyen. A gesztus elérte célját, Laciferi nagyon feszengett, de érezte, hogy ez most döntő pillanat. Nem mozdult, csendben ültek ki homlokára a verejtékcseppek.

Végtelenül hosszú időnek tűnt, míg Mihály morrantott egyet, és a paradicsomos hal felé fordította figyelmét. Laciferi úgy érezte, elsimították egymás között a dolgokat, így lakása felé indult. Az útját szegélyező macskák vigyázban ültek, és tovább figyelték az udvart. Laciferi a szürreális jelenetre való tekintettel duplára zárta az ajtót. A fürdőbe indult, hogy lemossa arcáról az aggódást és az éjszakát. Sokáig engedte a vizet, hogy jéghideg legyen. Megmosakodott, és ébernek, újnak találta magát. Gondolta, igazolja az érzést a tükörképével is, azonban mikor belenézett a tükörbe, nem látott ott mást, mint kopott szürke és agyonmosott fekete bundát, cakkozott fület és kancsal szemeket. Felis silvestris catus, suttogta.