Mennyit ér ma Esterházy?
Máshogy focizott, mint ahogy írt. Néha önmaga utánzójává vált. Pályájának indulása politikailag gyanús volt. Tolvajlásai mára elavulttá váltak. A rendszerváltás elvette kedvenc játékát.
Szegeden Esterházy Péterről beszélgetett Garaczi László, Ilia Mihály és Radnóti Sándor.
Mennyit ér ma Esterházy?
Kellenek a legendák, az Esterházy-anekdotakincs pedig elég gazdag – hangsúlyozta Ilia Mihály irodalomtörténész, a Tiszatáj egykori szerkesztője a szegedi „Hagyomány és fordulópont” című konferenciához kapcsolódó beszélgetésen a Grand Caféban 2017. április 27-én. A Szabó Gábor (a Szegedi Magyar Irodalom Tanszék oktatója) vezette kerekasztal másik két résztvevője Garaczi László és Radnóti Sándor volt, akik elég kritikusan viszonyultak a 2016-ban elhunyt Esterházy Péter életművéhez és személyiségéhez.
Radnóti Sándor, a Holmi egykori szerkesztője hamar bevallotta, hogy írásai elég tartózkodóak voltak Esterházy Péter korai műveivel kapcsolatban, sőt az író kezdeti, Kádár-rendszerbeli sikereit is erős politikai gyanakvással szemlélte. Elárulta, akkor érthetetlennek tűnt számára, hogy a három T rendszerében miként válhatott a Termelési regény írója a Magvető szerzőjévé. Ez egy „hihetetlen gesztus” volt a hatalomtól, de Radnóti nem talált arra utaló jelet, hogy Esterházy részéről felmerülhetne a politikai közeledés gyanúja. Megtudhattuk, hogy a rendszerváltás előtt nagyobbra értékelte Tandori Dezső poétikáját, aki kortársához hasonlóan szintén radikálisan változtatta meg az irodalmi nyelvet.
Garaczi László éppen a közös nyelvet emelte ki fontos kapocsként közte és a többször mentoraként emlegetett Esterházy között. Garaczi azonban hangsúlyozta, hogy amikor Esterházy műveivel találkozott, neki már ott lapultak táskájában azok a prózák, amelyekben ugyanúgy megjelent a nyelvjáték, a regiszterkeverés, az irónia és az avantgárd hatása, mint Esterházynál. Erre az egybeesésre a korszellemet említette magyarázatként. Azt is megtudhattuk, hogy a Termelési regény átütő erővel hatott rá, megváltoztatta az életét, a személyes találkozásokból pedig főként önbizalmat merített, miközben furcsa szemmel nézte kortársai karrierista törekvéseit. Garaczi emellett – egy novellát felolvasva – felhívta a figyelmet arra is, mennyire másképpen viselkedett Esterházy íróként és a pályán. „Esterházy állattá válik a pályán” – idézte Radnóti Sándor Bacsó Péter szavait, megerősítve a beszélgetőtársa felvetette gondolatot. Az esten ennek szellemében gyakran tértek ki az író személyiségére, amely főleg az úriember kultuszát finomította a durva, erőszakos focista jellemvonásaival.
Abban egyetértettek a beszélgetők, hogy a rendszerváltás új kihívások elé állította az Esterházy-prózát. Ilia Mihály felvetette, hogy nemcsak esztétikailag, szépirodalmilag mérendő az életmű, hanem figyelembe kellene venni annak közéleti vonatkozásait is. Ebből adódóan a publicisztikát és a kritikákat, az előbbihez kötődő szószóló szerepet is érdemes lenne bevonni a vizsgálatba. A beszélgetés során kiderült, hogy Esterházy publicisztikája hamarosan megjelenik könyvformában, amely Ilia szerint megfelelő választ adhat arra a kérdésre: mennyire aktuálisak ma az életmű ezen darabjai.
Radnóti Sándor úgy vélte, hogy 1990 után Petri Györgyhöz hasonlóan Esterházy Péternek is elvették a játékát, és újra kellett gondolnia legfontosabb témáit. Némileg érthetőnek nevezte, hogy Esterházy Péter a rendszerváltás után éppen a Hitelben, a népi mozgalom folyóiratában közölt egészen Csoóri Sándor sokat idézett, „zsidózó” cikkéig, amellyel már nem tudott azonosulni. Radnóti szerint ez is bizonyítja, hogy az „egyik legokosabb, gyors reagálású magyar író” volt, nem pedig egy „jelentékeny, léha író”, ahogy azt kérdésként Szabó Gábor felvetette. Bár – jegyezte meg – Réz Pál szavait idézve: talán a sokat emlegetett „dupla fenekű iróniában” rejlik az ő léhasága. Ilia Mihály szerint viszont az íróknak szükségük van a svihákságra, mert az nagyon furcsán hatna, ha kifelé is íróként viselkednének. Akkor ugyanis könnyen a kultusz áldozatává válhatnának, mint ahogy ma is gyakran tapasztalni ezt.
A beszélgetés során Radnóti Sándor gyakran kitért arra – szakdolgozati témákat ajánlva a jelen lévő egyetemi hallgatóknak –, hogy milyen irányba mehetne tovább az Esterházy-életmű kutatása. A kritikus szívesen fogadná a Termelési regény feminista olvasatát vagy a Csokonai Lili: Tizenhét hattyúk gender szempontú megközelítését. De ugyanilyen fontosnak tartja a műveltség és a vallásosság feltérképezését is. Mint ahogy az a kérdés sem kerülhető meg, hogy mit kezdjünk a jelöletlen idézetekkel – tette hozzá Ilia Mihály; véleménye szerint ezeket az intertextusokat fenyegeti leginkább az elavulás veszélye, hiszen az olvasó nem ismeri fel vendégszöveg jellegüket. Radnóti Sándor is kitért „Esterházy tolvajságára”, és elismerte, hogy nem jogtalan az a sérelem, amelyet a jelöletlenül idézett szövegek szerzői éreznek. Ez azonban nem jogi természetű, hanem főleg esztétikai, hiszen az eredeti írás így anyaggá minősül vissza.
A minősítésből a beszélgetés során egyébként sem volt hiány, a megszólalók bátran nyilatkoztak az életmű mély- és fénypontjairól. Radnóti Sándor például a két legnagyobb fiaskónak az Egy nőt és a Semmi művészetet tartja, ezzel szemben a legfontosabb műként emlegette az Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk változat címűt. Garaczi László is egyetértett az utóbbi gondolattal, és megjegyezte, számára azért is fontos Esterházy kései remekműve, mert megmutatja, hogyan lehet 60 fölött írni. Esterházy azonban sokszor önmaga utánzója lett. Radnóti Sándor szerint az Esti néhánydarabja olyan „estreházyádává” vált, amelyet csak maga a nyelv mozgat.
A fentiekből is látható, hogy az Esterházy-recepció fontos állomása volt a szegedi rendezvény. Megmutatta, hogy az életmű lezárulása felszabadítóan hat az értékelésre, bátrabb minősítésre készteti a kutatókat. Ennek adhat újabb lendületet, hogy a szegedi beszélgetés szerkesztett változatát a Magvető Kiadó hamarosan megjelenteti.
Nagy Zénó
Fotók: Garaczi Zoltán
