Király Farkas

Kihoztuk a tengert a mezőre

2018. november. 05. - 16:14

szeptember 1.

eső van k.
végtelen eső
nem cseppekben hull
elfogyhatatlan masszaként zuhan

a súlyos légben
szorít a szív
szorít a gyomor
sűrűsödik a vér
és hígul a bélsár
a halántékon átszivárog
valami folyékony lüktetés
molyok és szenderek és pillangók
költöznek fejünkbe
szárazon tartani szárnyaikat
s kitúrják legszebb emlékeinket
melyek odakint belemosódnak
csermelyekbe patakokba tavakba
majd elpárolognak felemelkednek
s új felhőkké állnak össze
melyek zaggyá kevert
felismerhetetlen
nosztalgiát hullatnak ránk
talán már holnap talán holnapután

eső van k.

sűrűbb a vér
szorít a mellkas

most és mindörökké –

szeptember 2.

kissé este volt már
és egészen sötét
a General Juan Pequeño úton

két hideg sörért ugrottam le
Beatríz közeli boltjába
meg egy pakk Marlboróért
vagy amit épp kapni lehet

kissé este volt már
és szinte észrevétlenül
gördült a folyó felé
egy friss temetés
lúdbőröztető illata
a dombon álló kápolna felől
az örökzöldek levelei
elsárgultak-vörösödtek
és mind lehulltak az ágakról
kissé este volt már
és mindannyian
egy évet öregedtünk aznap
Beatríz boltjában
arról beszéltek a népek
hogy tizenhárom gyilkos bálna
feneklett meg aznap a parton

látod k., már a cetek is tudják
hogy hol kell keresni a pusztulást