Ugrás a tartalomra

 

A jázmin illata

A letehetetlen olvasmányok alapvető kétarcúsága, hogy miközben faljuk a lapokat, egyúttal lelomboz a tudat, hogy hamar vége szakad. Sándor Anikó Thaiföldi feleség című könyvében megtesz mindent, hogy a rohanó sztorit fékezze, amiért szintén egyszerre lehetünk hálásak és bosszúsak. A megkapó történet szálai ismerősen szövődnek, mégsem lehet előre kiszámítani, mekkora szerepet kap benne a reménykedő várakozás, a beteljesülés, a tragédia, a dráma, és végül happy end felé kanyarodik-e, vagy sem, már ha egyértelműen el lehetne dönteni, mi happy, mi nem.

Az író életében beállt fordulat, nevezetesen, hogy kiszállt az újságírás mókuskerekéből, legalább annyira megfog, mint az ember boldogságkeresése, ezért nem is meglepő vagy zavaró, hogy magát is a kerettörténetbe helyezi. Éppen visszatér az El Caminóról, melynek egyik tanulsága megfeleltethető az események váratlan fordulatainak is: az önmagát és a szerelmet keresővel, illetve a vele tartó olvasóval „nem feltétlenül az történik (…), amire vágyik, hanem amire az égiek szerint szüksége van”. Az elbeszélő a hitelességet azzal igyekszik biztosítani, hogy egyik szereplője, Ignác mintegy tollba mondja a történteket. Megismertet velünk egy thaiföldi feleséget, ám nemcsak egy, hanem két szerelmet is, melyek szép lassan a kirakós játék egymáshoz kapcsolódó elemeivé lesznek.

Ha a kanyarulatokat nem is látjuk előre, állomásai nem meglepetésszerűek, sőt már-már elcsépeltnek tűnnek a szappanoperák miatt: kóma, egymás elkerülése, fontos közlendő tologatása megfelelő körülmények híján, a férfinak magasnak és sportosnak kell lennie, a nő pedig mindenképpen gyönyörű. A Rómeó és Júlia tragédiahullámait idézi, amikor először a nőt hisszük halottnak, majd a férfi élete is veszélybe kerül.

A kétgenerációs szerelmi történetben először az időben hozzánk közelebbiről esik szó. Rejtély marad, hogy a lány, DaraWan miért beszél jobban angolul a neten, mint személyesen, miért más a természete, miért nem keresett kettőjüknek lakást, ha előzőleg ebben egyeztek meg, illetve miért nem ad minderre magyarázatot; bonyodalom mindenesetre szövődik mindebből.

DaraWan és Ignác kapcsolatának indulása nem kis kérdést vet föl: létezhet-e a hazugság hasznos formája, mely esetükben egyetlen megoldás egy előítéleteken nyugvó korlát megkerülésére, hiszen ha nem tanítónőt ír a foglalkozásához, hanem masszőrt, akkor Ignác az utóbbi munka láttán a bangkoki híres-hírhedt szexturizmusra asszociálhat, és nem ír vissza neki. A hazugság egy másik típusa ugyancsak alapja a könyv mondanivalójának: ez önmagunk becsapása a kapcsolat másik tagjának közreműködésével. Feladni az álmainkat a szerelmi beteljesülésről, és csak belepunnyadni egy semmilyen viszonyba. Az időben korábban bimbózó szerelem leírásában Péter éppen az utóbbi lehangoló élethelyzetben repül barátaival Thaiföldre. Társai a go-go bárokat látogatják, ő azonban viszolyog mindettől, értékrendje máshová irányítja a városban, így bukkan a szerelemre, azaz már-már feladott régi ábrándja valósulhat meg, találkozni az igazival.

Na de miért éppen thaiföldi lányba szeretnek bele a magyar férfiak? Az egzotikum nem merül fel szempontként Péternél, Ignácnál sem feltétlenül, csupán a szépség fogja meg, Pétert egy tekintet. Ugyanakkor a délkelet-ázsiai távlat rávilágíthat a saját házunk tája körüli problémákra, a válásba torkolló hitvány kapcsolatokra. Thaiföld egyfajta Paradicsomként vésődött belénk. Sándor Anikó „egzotikus kalandregény”-ének – legyen bármilyen jó – kevesebb esélye lenne, hogy elkeljen ha a „Laoszi” vagy „Kambodzsai feleség” címet viselné.

A két szerelem kibontakozásának fő gátja a pénztelenség, ami társadalomkritikának is felfogható. Ebben nem nagyon különbözik a két ország leírása. Amíg nálunk baráttól vagy nagymamától kell kölcsönkérni, és nehéz megtakarítani, Thaiföldön igyekeznek minél gyorsabban megszabadítani a turistát a pénzétől, a szegény vidéki családok pedig, egyéb választás nem lévén, olykor áruba bocsátják tizenéves lányaikat.

A szerelmi szálaknál is erősebben sikerült két testvér egymás felé vezető útjának megszerkesztése. Péter két lánya pár hónap különbséggel jött világra. DaraWan Ratree, avagy Jázminvirág és Péter szerelmének gyümölcse, míg Jázmin Kriszta és Péter elrontott kapcsolatából született. Ratree Magyarországról zeng ódákat lányának, Péter pedig Thaiföldről mesél Jázminnak. Egymás országáról ábrándoznak, a nyelvet is tanulgatják, mígnem egyszer fiatal felnőtt korukban tudomást szereznek egymás létezéséről. Találkozásuk a regény egyik tetőpontja.

Ratree és Péter egy-egy fényképet őriz magukról, melyek a lányok birtokába jutnak, Jázminé fölkerül a Facebookra, a thai kommentek révén DaraWanhoz is eljut a kép, és így amellett, hogy megtudja, van egy testvére, beteljesülhet régi vágya, végre láthatja az apját.

A könyv vége felé a történet ideje utoléri a mesélését, a jelenben, szinkrón halad, sőt rohan az eddigiekhez képest, hiszen a maradék tizenvalahány oldalon három fontos találkozás is létrejön: először a két testvér ismerheti meg egymást személyesen, majd a betegségéből épp fölépülő Péternek lesz része megrázó, óriási meglepetésben. Nem tudhatta, hogy Thaiföldön is született egy lánya, aki szakasztott mása a fiatal Ratree-nek. DaraWan híre, hogy Ratree életben van, előkészíti a végső találkozást, ám az író remek esztétikai érzékkel tudja, hogy az ekkor már egekig felspannolt érzelmeket nem lehet tovább fokozni, ezért nem számol be arról, mit mondanak egymásnak huszonhat év után. Ignác ugyanis nem volt jelen, csupán egy fotót látott a Facebookon, melyen ugyanaz a két ember ugyanabban az „ölelésben” látható, két és fél évtized különbséggel.

A Thaiföldi feleség sikerültsége talán abban áll, hogy merészen olyan anyaghoz nyúlt az író, melynek egyes elemeit elkoptatták ugyan a Júlia-füzetekhez hasonlók, visszafogottabb stílusának köszönhetően nem süpped azonban rózsaszín banalitások közé, az érzelmek felfokozásával szinten tartja olvasója érdeklődését. És nem mellesleg igyekszik az emberi kapcsolatok értékrendjébe is bevilágítani.

 

 

Sándor Anikó: Thaiföldi feleség. Jaffa Kiadó, 2018.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.