Átjárások / Megnyitások…

Ki- és beállítás, rezonancia-hangosítás, hullámhossz, füljárat, dobhártya, gége, torok, tenyér, homlok-megnyitások… Csakra, belső szem, hasfal, gerinc, talp, nyelv, porckorong, gyomor-tumor megnyitások… Csontvelő, agyvelő-kicsordulások… Átjárások, áthallások! Tárlat, távlat-boncolások, belső hang- és tér kifordítások, benső ének, bensőségek, analitikus megközelítések…

(Ny)el(v)méleti zárkák feszegetése, definíciók csapolása, tény-szerkezetek összezavarása, avagy:

Az intramundális sorsvezetés lehetetlenné válik – nyilatkozza a leíró (egyik) elvi kísérője. Borostyán-sűrűség a félálom üres szobájában… A nyelv episztomológiai csődje, fortyogás sárgája, fehérje csöndje… Ó, az örökös apprehenzió! Íme, egy mikroszocietás (sors?) közösség, melynek autogén logoszból kellene élni, táplálkozni… Ó, a szeretet-princí(ó)pium disszolúciója! Oldás, bomlás, szétmállás… Ki- és befejezések stilisztikai (nem)oldásai:

(Ny)elvészünk álláspontja konzekvensen krisztológiai – vezeti tovább (félre) az olvasót a leíró nyelvi kísértete. A bizonyos titkok: heterodoxiák szaftos táptalajai. Neuropata diszkurzus. Díísz-kurzus, animál-habitus, zoorális züllöttség!

Animalitás! Állati érdekes vonása ez a nehezebb, érettebb vörösboroknak. A Bretannomycesek azok az élesztők, melyek az ún. egér ízért is felelősek. Sokszor egy paraszthajszál választ el különben egy borhibát, betegséget attól, hogy erénynek minősítsük, ez nemegyszer konvenció kérdése, főleg az ilyen nem átütően kellemetlen jellemzőknél (az egér íznél, a kénhidrogén-szagnál vagy a feketetörésnél nem merül fel, hogy félreismert erények lennének)…

Rezo-nász a zavarom! Avagy: félre-hallások, hangzat(tan)áttörések… Ó, a bennfentesen-legendásan hermetikus Kripta és egyéb pince-rendszerek: Budapest, Bécs, Prága, Drezda, Berlin, London, katakombák, mint „szórakozóhelyek”, zajzenei performance-ok, hangköltészeti elme-feloldások… Krakkó: Alchemia Bar & Experimental Jazz Club, Kazimierz… Álmatlanságban kúszó-rezonáló hangindák, folyondárok, fém- és üveghang-víziók, üvöltés-fragmentumok… Insomnia… Fellép a Fixateur Externe!

Na, na, súlyosbodó hipertónia! I-e-ó-i-a… Ten-sio-min: szétrágva… Co-Valsa-cor: áztatva… Közben a Tanatológia sajátos nézőpontjait is figyelembe véve, lelki bárdokkal, szellemi szikékkel operálva próbálom át- és túlélni napjaimat, a halállal, holtjaimmal túlzsúfolt, nyomasztó hónapokat… Sok, sokk, sokkk! Ü! Kotta, kudora, kotta, ü!

A folyó-álmok, sodródás-lebegés motívumok, cselekvések is visszatérő, múlt-idéző jelen-folyamatok… Víz alatt, hódvárak között, hínárok, állat-tetemek, hajcsomók, szárny-darabok, emberi végtagok között úszva… Rejtekhelyek, gyermeki mély-élmények, rozsdás hordók és karók, hurkok és különféle csapdák között úszva, örvényektől szédülten, kábulva, a Hármas-Körösben úszva, visszafelé úszva…

Ön-hipnotikus regresszió. Gyermekkor előtti, születés előtti opál-ködös tájak, sötéten gőzölgő vizek… Az én egzakt (kvintesszenciát óhajtó) kísérlete…

Monoton csönd, csőd… Okkult-hiányos fátylak… Nem-ismerés, ki-ismerés, át-ismerés, be-ismerés: tom-pán… Pán-szofisztikusan…