Kétféle alvás

Akinek lakása a szeme, így alszik el. Ágyat
vet benne a sötét, megvárja, míg belső
horhosaiban felnő a gaz, hogy belőle
semmit ne lásson. Aki nem lakik a
szemében, így. A sötétség táplálja,
mint egy anyaméh, amiben
méhen kívüli az alvás.

Az üvegszemű babák

Az üvegszemű babákat minden városból
gyűjtötte, helyek, ahol járt, helyek, ahol
nem járt. Üres tekintetek jelezték, hogy emlék
és hiány között nincs különbség – pedig
amit magáról tudott, csak ebben a különbségben
létezett. Sokszor leült a vitrin elé, és farkasszemet
nézett a fénylő, minden tárgyat más, visszavert
színtörésben mutató gömbökkel, néha mogadishui
szemek kísérték a napját, néha a Trinidadból
érkezett szuvenír vallatógyöngyei. Harag,
csodálat, lemondás, keserédes beletörődés
napszakok és fénytörés szerint váltogatva,
kiszámíthatatlan hullámban csábították, delejezték –
olykor elűzték maguktól, de előbb még
lelke aknájába fúródva feltártak egy rejtett
járatot, maga elől is titkolt ösztönterveket. Hogy
aztán éjszaka, mikor minden redőnyt lehúzott,
és az ásítás sötétjénél is sötétebb tér
deszkázta körül, a vallatószemek ítéletére
bízza mindazt, amit koporsókonform
életéből vallani, megbánni, felejteni
egyszerre lehet.

A leander

A leander mandulaillatú virágzárványai
jól leplezett méregszigetek. Rilke azt
hitte, a fügefa úgy hoz gyümölcsöket, hogy
kihagyja a virágzást, rögtön a gyümölccsel
kezdi. Ha nem lenne nemi szervem, megjönne
az önbizalmam? Hiszen rögtön a gyümölccsel
lehetne kezdeni. A fügefa levele is azért
kellett, hogy a szemérmet eltakarja – kitakarta
a kiűzetésből a bűntudat helyét. De hogy
magunk helyett másokat hagyunk itt –
az áll a bűntudat köré? Ami mindenek
fölötti értelem – sorsfolytatás, az a bűntudat-
foglalat? A bűnömet átadom fiamnak, ő
a foglalata – miféle éktelen ékszer
ez? A leander mediterrán bágyasztása szavatolja,
megmérgeződik örökség és érdem. A virágcsúcson
nyíló öt sziromlevél az óramutató járásával egyező
irányban csavarodott, ettől a virág kis kerékre
emlékeztet. Méregkerék. Képzeljünk testeket
nemi szervek nélkül: csak játékbabákból
ismerünk ilyet. Nem játékból élünk. Mérgeinket
lenyeljük, megérdemeljük. Úgy vakítana egy
ilyen test, mint egy ujjak nélküli kéz –
azzal csak úgy integetnék, mint egy rossz
evezővel. Hajós a sziréneket elkerülné –
s ez az uszonykéz, amivel fogni sem lehet –
foghatatlan kegyelem lenne, de bárkitől
simítva lenni vakrémület –