Ugrás a tartalomra

7 bekezdés Szentestén

(1)

Tóth János őrvezető, az esztergomi császári és királyi 26. gyalogezred katonája ezeket a szavakat írja haza 1915. december 24-én: „Szeretett édes Szüleim! Kívánom a jó Istentől, hogy ezen soraim, melyeket a szent Karácsony estéjén igen szomorúan írok, a legjobb egészségben találja mindnyájokat. Én hála Istennek egészséges vagyok, más bajom nincsen, csak az, hogy ezen szent estén, mikor otthon boldogan együtt vacsorálnak és eszik a jó kalácsot, én meg itt éhezek, sem kenyerem, sem semmi ennivalóm nincs, a nagy napon böjtölni fogok igazán, mi itt dolgozunk egész nap, hányjuk a havat éjjel nappal. Minden jót és boldog új évet kíván szerető fiuk, János. Most jó lett volna megint egy csomag.”

(2)

Egy esztendő múltán, a Bihar megyei népfölkelők zászlóalj-parancsnokának 1916. december 23-án kiadott, 659. számú parancsa első pontjában ez áll: „A harmadik karácsonyi ünnepeket töltitek kötelességetek teljesítése közben távol a szeretteitektől – őket védve a harcmezőn. Háromszor szállt lelketektől fohász a Megváltó születésének fenséges ünnepén az általános béke után. Visszatekintve a küzdelmes múltra, az elmúlt szenvedésekre és Istenben bízva, erős hittel hiszem, hogy az idei imátok meg fog hallgattatni, s rövidesen örömmel fogjuk a békét köszönteni. Ha azonban a haza, királyunk s mindnyájunk jövője a további harcot kívánja, ismerve benneteket, kitartásotokat, erős lélekkel, bizalommal, tekintetek a jövőbe ma, a szeretet ünnepén, s egyben viszonozva a nehezen kívánt boldog ünnepeket, szívetekben e jelszó legyen: Kitartás a békéig a királyért és hazáért.”

(3)

A következő év decemberének végén Hegedős Károly, a 20. honvéd nehéztüzér-ezred 2. ütegének katonája az alábbi sorokat rója a naplójába: „Csendben telt el a karácsonyeste. Valami K.u.K. ajándékot is kaptunk, úgy hiszem, dupla adag cigarettát meg valami bort. Jó vacsorát csaptunk, s éjfélig eldiskuráltunk. Mindenki nagyon el volt szontyolodva, mert hát bizony a karácsony az az ünnep, amikor az ember a családja társaságában van, ha törik, ha szakad. Az emlékeink merültek fel, a sok szép karácsony este. A talján tisztességesen viselkedett. Lövés sem esett egész éjjel.”

(4)

Három háborús karácsony szavai ezek, három különböző embertől, három különböző hangnemben. Ami mindegyikben közös, az a család utáni vágy. Lám, a karácsony a család ünnepe. A szereteté, persze, ám annak legkézzelfoghatóbb, leginkább tapintható megnyilvánulása a család. (Egy évszázada legalábbis mindenképpen az volt.)

(5)

A karácsony a szeretet ünnepe. André Comte-Sponville kortárs francia filozófus szerint „a szeretet (…) az első, kétségkívül nem abszolút módon (hiszen akkor Isten lenne), hanem a morálhoz, a kötelességhez, a Törvényhez képest. Ez minden erény alfája és ómegája.”  Mi több, egyenesen azt állítja: az udvariasságra azért van szükség, hogy pótolja az erényeket, az erényekre pedig azért, hogy helyettesítsék a szeretetet, hiszen amennyiben képesek lennénk a szeretetre, nem volna szükség az erényekre. Az erények gyakorlása voltaképpen tehát annyit jelent, hogy az ember úgy tesz, mintha szeretne. Karácsonykor talán ezzel szembesülünk: a szeretettel, egyszersmind annak hiányával. S ha nincs körülöttünk a család, ez is, az is, szívszorító.

(6)

„Törekedjetek a szeretetre!” – írja Szent Pál a korinthusiakhoz címzett levelében. És ebben a felszólító mondatban fölöttébb lényeges a felszólítás maga, azaz: törekedjetek! Tehát nem törvénybe iktatva követeli meg a szeretetet (akik a szeretet törvényéről, parancsáról beszélnek, nem Pált követik), hanem ennél sokkal enyhébben fogalmaz – minden bizonnyal azért, mert tisztában van azzal, amit évszázadok múltán Immanuel Kant szintén fölismer: „A szeretet az érzés és nem az akarás ügye, és nem azért szeretek, mert szeretni akarok, még kevésbé azért, mert szeretnem kell, képtelenség tehát a szeretet kötelességéről beszélni.” Igen. Végtére is a „a szeretet az első”.

(7)

A háborús karácsonyokon fölértékelődik a szeretet, a család. Most is háború van. Persze nemigen akadt még olyan nap az emberiség történetében, amikor valahol a bolygón ne torzsalkodtak volna; általában nem is egy helyen... Ezúttal az egyik harc történetesen hozzánk közel dúl. És ha valaki két ajándékvásárlás közt eltűnődik azon, milyen szörnyű lehet lövészárokban, óvóhelyen, menekülttáborban, idegenben ünnepelni, hálát rebeg magában, amiért nem lapul lövészárokban, nem kucorog óvóhelyen, nem búsul menekülttáborban, nem kesereg idegenben. S akkor már csak a családot kell megtalálnia. Annak is, aki úgy hiszi, meglelte már, és annak is, „ki tűzhelyet, családot, már végképp másoknak remél”.

 

(A nyitókép és a három első világháborús szöveg forrása a nagyhaboru.blog.hu)

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.