Nincs semmi hála

1937. április 11-én József Attila beült a Japán kávéházba. Rendelt egy feketekávét, és elkezdte papírra vetni a „Születésnapomra” című versét. Alig kortyolt bele a kávéba, egy fura úr jelent meg a kávéházban. József Attila rögtön felismerte volt egyetemi tanárát, Horger Antalt, aki szintén felismerte volt diákját, és gondolkodás nélkül odalépett a költő asztalához.

 „Attila, kérem, én azóta szeretnék Öntől elnézést kérni a történtek miatt, amióta miattam otthagyta az egyetemet. Tudom, sekély csecsebecse ez tőlem, de Hál’Istennek valóban nagy költő vált magából.”

 „Tisztelt Horger tanár úr – válaszolta József Attila –, ennél jobban nem is alakulhatott volna a történet. Én tartozom köszönettel Önnek.”

Majd így folytatta: „Ha nem bánja megemlékeznék magáról egy versemben.”

 „Megtisztelne” – válaszolta Horger úr.

 „De tudja, hogy nem lehet benne semmi hála.”

 „Annál jobb.”