„Szerencséje a legújabb kori irodalomnak, hogy ennyi kitűnő költő használja a haikuformát (a közelmúltban elhunyt Fodor Ákostól a játékos-filozofikus Pető Tóth Károlyon át a posztavantgárd Nagy Zopánig). Biztosan állítható, hogy a Tűtükör szerzője egyike a legkiválóbbaknak ebben a műfajban.” – Boldogh Dezső írt Babics Imre kötetéről.

Az Irodalmi Jelen TOP10-es januári ajánlója három kategóriában. A műveket alfabetikus sorrendben közöljük.

„Olyan, mint egy spirituális tanítás nehéz napokra. És Vasadi Péterben meg lehet bízni annyira, hogy alkalmasint készpénznek vegyük a szavait, feltételek nélkül elfogadjuk iránymutatásait.” – A Csönd születik című kötetről Simon Adri írt.

„Nem hozzáadnia kell írásművészetéhez, új dolgokat tanulnia, hanem elvenni belőle, leépíteni az alapokig, hogy aztán csak a legjobb elemekből tudjon építkezni.” – Légrádi Gergely Szemben című könyvéről Molnár Dávid írt.

„Az idő, a múltba nézés, a gyermekkori emlékek, helyszínek utáni nosztalgia a kötet egyik kulcsmotívuma, a szonettkoszorúkat tartalmazó ciklust leszámítva a verseskönyv összes fejezetében visszatérő elem.” – Vesztergom Andrea Szünet a semmiben című kötetéről olvashatnak.

Az idén kilencvenedik születésnapját ünneplő Magyar PEN Club történetét két kötetben, több mint másfélezer oldalon dolgozta fel Csapody Miklós. A hatalmas vállalkozást dr. Réti György tekintette át.

„A háborús tapasztalat egyik formája az elhallgatás, a könyv filmszerű epizodikussága is ezt a nyomot hordozza.” – Sirbik Attila St. Euphemia című regényéről Dominka Ede Harald írt.

Az Irodalmi Jelen TOP10-es decemberi ajánlója három kategóriában. A műveket alfabetikus sorrendben közöljük.

„Az indiai festő, Amrita Sher-Gil a szabadosságot képviseli és a féktelenséget. Csinszka nagyvadakra vadászik, Babitsra, Bárczyra, ez az ő szenvedélye. Ferenczy Károly elfojtja szenvedélyét, irányultságát. Gyereket nemz.” – Nyáry Krisztián Festői szerelmek című kötetéről a magyar művészeti életben egyre népszerűbb kritikaíró-páros, Deák Csillag és Kölüs Lajos írt.

Hiánypótló nagyregény Beregi Tamás tollából a tizenkét éven át írt Noctambulo – Egy alvajáró története. A hangulatosan mesélő prózát a regényírás nagyjainak szellemisége lengi át, ugyanakkor antiutópisztikus társadalomfilozófiai hang ember és természet viszonyáról. – Az izgalmas kalandok hőseinek nyomába Juhász Kristóf szegődött.

„Valóságos detektívmunka, ahogyan a kivételesebb sorsú dedikált Radnóti-kötetek nyomába ered a kutató.” – Bíró-Balogh Tamás Könyvvel üzenek néked – Radnóti Miklós dedikációi című kötetéről Tarján Tamás írt.

„Az egzisztencialista filozófiai irányzat költészetbe csempészése a Böszörményi-líra egyik újdonságértéke. Nem véletlenül ismétlődő motívum mindkét, illetve mindhárom kötetben a semmi, a végesség felé irányuló lét, a létezés, a létező, az Isten, a szubjektum, a szabadság, mint filozófiai fogalmak.” – Esszé Az irgalom ellipsziséről.

„A szöveg átlényegül a főszereplő összetett személyiségének köszönhetően, így valóban egy rovarkutató akkurátus, minden részletre kiterjedő figyelmével fürkészhetjük a világot.” – Géczi János Kívül című könyvéről Kadlót Nikolett írt.

„Minden során, minden szaván érződik, hogy átélt, megszenvedett és igaz.” – Orisek Márta Pünkösd felé, pünkösd után című könyvét Bárdos József mutatja be.

„Az a benyomásom, hogy mindez költészet, ugyanakkor a címmel ellátott szövegfoszlányok nem versek.” – Hartay Csaba Fényképavar című kötetéről Simon Adri írt.

„A sokoldalú személyességben rejlik a Nyers titka, ezzel fogja meg az olvasót, s lesz erőteljes, figyelemreméltó bemutatkozás, amely képes bizonyítani a szerző technikai tudását.” – Balogh Ádám verseskötetét Kadlót Nikolett mutatja be.

Purosz Leonidasz A városnak meg kell épülnie című debütkötete „a fájdalmas szakítások és az önmítoszteremtés felől közelít a magyar irodalmi élethez”. Toroczkay András értékelését olvashatják.

„Novák ebben a művében is szinte minden eszközt bevet: meghökkentő szókapcsolatok, látomásözön, álomturbinákra kapcsolt monológzuhatagok, hirtelen eltűnő, majd más idősíkokban új személyazonossággal előkerülő szereplők.” – Az Álomtourbináról Boldogh Dezső írt.

Bíró-Balogh Tamás az ország egyik legtermékenyebb és egyre megbecsültebb irodalomtörténésze, aki képes véget nem érő hajszát indítani egy-egy különleges könyvpéldányért. Az irodalom személyessége című kötetét Molnár Dávid értékelte.

„Magyarok vagyunk, szeretünk inni. Gerlóczy Márton Elvonókúra című regénye nem egyetlen ember függőségével, hanem egy ország állapotával, lelkületével foglalkozik. Mit jelent kelet-európainak lenni? Mi ez az össznépi, alig-alig kezelt lelki kór, az alkoholizmus?” – Korányi Mátyás könyvajánlóját olvashatják.