Egyszer majd te is belekóstolsz
a borban úszó mélyebb borba

(„Vers a végtelen programokról”)

Szőnyeg a kolozsvári utcán

Zbigniew Milewski Szőcs Géza Költemények c. kötetéről

Ez a két sor azóta nem megy ki a fejemből, hogy elolvastam Szőcs Géza Költemények című válogatását, amit ez év elején a Studio Emka Kiadó jelentetett meg. Megdöbbentő, tartalmukban, nyelvi jelentésükben és formájukban is nagyon különböző versek ezek. Alkotójuk híres a különböző műnemek és műfajok elegyítéséről, versei kifinomult koncepciójáról és a félig kimondott, sugallt értelemről, melyeknek köszönhetően versei mindig sokrétűek, áttetsző kecsességük ellenére is, amely néha naivitásig fokozódik.

Különösen evidens mindez azokban a műveiben, amelyek a történelem pontosan körülhatárolható időszakaihoz kötődnek, aminek legjobb példája az 1956 budapesti októberének eseményeire utaló híres költői kollázs, „Az 56-os villamos”.

Szőcs Géza, túlzás nélkül elmondható, kiváló modern magyar költő. Nem fél a kísérletezéstől: nyelvi játékok, az irónia mestereként nem fél a Szótól. Lehet, sőt bizonyos, hogy ez összefügg a ténnyel, hogy Marosvásárhelyen, Erdélyben született (1953-ban). Annak ismerete, hol született, hol jelentek meg első verseskötetei – Romániában – rendkívül fontos nemcsak versei megértéséhez, de ahhoz is, hogy megértsük politikai életút- és sorsválasztásait is, függetlenül gazdag irodalmi munkásságától.

Ma az egyik legkiválóbb és legeredetibb kortárs magyar költőnek tartják, érdemes itt megjegyezni, hogy elnyerte többek között a Graves-díjat (1986), a Bethlen Gábor-díjat (1993) a József Attila-díjat (1998), valamint a Bécsi Európa Akadémia Nagydíját.

Honnan jött, a „bor a borban” felidézése? Talán onnan, hogy a verseket borospohár, vagyis inkább néhány pohár kitűnő ötputtonyos tokaji aszú mellett olvastam, az aszú pedig köztudottan a magyar kultúra remekeinek szimbóluma.

A költő, akárcsak a leggazdagabb tokaji fürtök, hosszan aszalódott és felejtésre ítéltetett a román valóságban. A benne felhalmozódott élmények együtteséből, a tehetségéből született verseit, (amelyek magyarul szólaltak meg, vagyis kisebbségi nyelven): e verseket a Balkánok forró Napja aszalta.

Itt emlékeztek arra, hogy XVI. századi török betörés komoly negatív hatással volt a tokaji szőlőtermesztésre. A háborús felfordulás jelentős károkat okozott az ültetvényekben, tönkretette a termést. Ekkor, a legendák szerint a bíró, Szepsi Laczkó Máté, félvén az idegen seregektől, a szüret elhalasztására adott utasítást. A szőlőfürtök a napos hegyoldalon októberig érlelődtek, míg szinte teljesen össze nem aszalódtak a napon. A szüret után, nem látva más megoldást, kiszemelték a legszárazabb szemeket, megtörték, és így adták hozzá őket a dúsabb szemekből kapott musthoz. Így keletkezett az egyik legmagasabbra értékelt tokaji borfajta.

Így kanyarodtunk vissza októberhez, a Költő és nyelve hazájának – Magyarországnak – a sorsfordulataihoz. A Költő nyelvezete látszólag édesded, pedig sorsának igen drámai alakulását rejtegeti. Pontról pontra fejthető fel a költői asszociációk frissessége alatt megbújó személyes élmények tragikuma és gazdagsága, és a poétikai gyökérzet, amely nem csak a magyar, hanem a világirodalom költészeti hagyományaiba nyúlik vissza.

Érdemes elolvasni, megismerni e nagy Költőnek az életművét, aki a legfájdalmasabb pillanatokat is képes átlényegíteni mosollyá és a sors vállalás méltósága érzetévé, büszkeségévé. Magasra értékelték ezt az egész világon, és példaként kell állnia a lengyel alkotók előtt is, főleg azok számára, akik úgy gondolták, hogy ami 1989 előtt történt, már nem része sorsunknak, ha egyszer azóta rendszerváltás történt. Azt állítják, hogy ezek a múlt hibái, vagy síri pátoszként előtörő emlékek. Aminek pedig élő ellenpéldája a magyar Költő életműve. Hadd idézzek itt egy Szőcs Géza életének legszomorúbb időszakához fűződő verset, amely azokra az időkre emlékezik, amikor tolltársai közbenjárásának köszönhetően börtönbe zárták, majd emigrálnia kellett: (itt a „Kompromittálás” című versből egy lefordított részlet következik az eredeti szövegben – szerk. megj.) 

A kötetet fordította Jerzy Snopek