Rendszerváltás és irodalom

Ács Margit író, kritikus, a konferenciakötetek sorozatszerkesztője és szerzője bevezetőjében a tanácskozások felértékelődéséről beszélt. Míg korábban jórészt az előadók hallgatták egymást, újabban sokkal nagyobb a közönségük és a médiaérdeklődés is. Ezért nagy öröm, hogy – ha évekkel később is – sikerül nyomtatásban is megjelentetni a konferenciák előadásait.

Ács Margit

Az első kötet a rendszerváltás irodalmi megjelenését járja körül, húsz év távlatából tekintve vissza a történelmi fordulatra. Az ezzel foglalkozó konferencia szervezői, köztük a jelen lévő Pécsi Györgyi irodalomtörténész arra voltak kíváncsiak, milyen a lenyomata az egykori eseményeknek és következményeinek a kortárs magyar irodalomban. Maguk is meglepődtek, mennyi anyagot találtak. A kritikai fogadtatás meghökkentő mértékben maradt el annak idején, aminek alapján azt hihettük, nem is létezik a valóságábrázoló irodalomnak ez a szelete. A téma kapcsán 2009-ben rendezett konferencia nagy visszhangot váltott ki, olyan vélemény is elhangzott, hogy a megközelítések támadások a szuverén irodalmi ízlés ellen.

Pécsi Györgyi

Bár öt év telt el azóta, a mára elkészült tanulmánykötet időtálló, aktuális maradt – hangsúlyozta Pécsi. Ma már nem botrány, ha azt firtatjuk, hogy egy-egy műben hogyan jelenik meg az élet, a szerző tapasztalatanyaga. A gyűjtemény javára vált, hogy a szerzők még dolgozhattak előadásuk anyagán, így például Vasy Géza tanulmánnyá bővítette akkori hozzászólását.

Filep Tamás Gusztáv művelődéstörténész egyetértően idézte a harmincas évekből az erdélyi Balázs Ferencet, aki szerint a szaktudományoknak, irodalomtörténetnek, filozófiának, kritikának nagyobb szerepet kéne kapniuk a szépirodalom mellett. Véleménye szerint a rendszerváltás és az ellenzékből kikerült értelmiség sem termelt ki azóta jobb elitet. Hiány van viszont elemző munkákból és olyan olvasói felmérésekből, mint amilyen például Nádas Péter Egy családregény vége című művéről készült még a rendszerváltás előtt. Filep pozitívumnak tartja, hogy a tanulmánykötet átvágja a szekértáborok határait, itt valódi párbeszéd jött létre. A tanulmányokat két csoportba sorolta: vagy egy-egy műfajt, műnemet elemeznek, vagy határon túli műveket boncolgatnak.

Filep Tamás Gusztáv

Pécsi Györgyi irodalomtörténész szerint a szakmai konferenciák tőkesúlyt jelentenek az Írószövetség számára. Külön kitért a rendszerváltás irodalmi megjelenítéséről rendezett tanácskozás nagy sajtóvisszhangjára, beleértve a vehemens támadásokat is. 2009-ben vetődött fel ugyanis először széles körben, hogy kell-e, és hogyan kell társadalmi, nemzeti kérdésekkel foglalkoznia az irodalomnak. Ami 2009-ben még provokatívnak számított, három évvel később az Édes hazám antológiában, és a körülötte támadt jelentős kritikai visszhangban csapódott le. Pécsi személy szerint Esterházy Pétertől kapott bírálatot, különösen egy mondatáért – „Talán csak egyetlen dolog nem változott: az, hogy az előző rendszer nomenklatúrája a gazdasági hatalomban megerősödött, és visszakerült a politikai hatalomba is.” A kritikus erre magánlevélben válaszolt, mert nem akarta a konferenciatémától elkanyarodva gerjeszteni az indulatokat. Pécsi Györgyi úgy látja, ha egy éven belül jelent volna meg a kötet, folytatódhatott volna a nagyon élénk szakmai diskurzus. Vasy Géza irodalomtörténész, az Írószövetség korábbi elnöke a szervezet imázsának kérdéséhez kapcsolódva elmondta: a kétezres években válságba került Írószövetségnek azt kellett igazolnia, hogy szükség van az általuk képviselt értékekre, jelentős írók a tagjai. Sokat elmond, hogy a Magyar Írószövetség ugyanannyi támogatást kapott 2010-ben, mint 1986-ban, és ezekkel a konferenciakötetekkel is többször kellett pályázniuk a támogatásért – ez a magyarázata a viszonylag késői megjelenésnek.

Vasy Géza és Pécsi Györgyi

Elek Tibor irodalomtörténész, kritikus ismertetőként felsorolta a kötetben olvasható tanulmányokat, majd saját területéről, a kortárs drámáról és színházról beszélt. E műfaj kevesebb publicitást kap, mint a líra vagy a próza, mert sokan úgy gondolják, hogy végső értelme a színházi előadásban van. Elek Tibor tanulmányában és előadásában is igyekezett ráirányítani a figyelmet a határon túli színházművészet fontosságára, valamint kiemelte, hogy sokkal több kiadott drámakötetre, recepcióra lenne szükség.

Miklóssy Endre író az este másik „főszereplő” kötetéről, a Bibó István emlékezete című válogatásról beszélt. A születésének centenáriumán, 2011-ben tartott írószövetségi tanácskozások anyagából készült összeállítás a tudós és politikai gondolkodó előtt tiszteleg.

Miklóssy Endre

A szó és tett mindig egy volt Bibó Istvánnál, aki az értelmes és morálon alapuló politikai konszenzusra törekedett – emelte ki az előadó. Bibó hazai recepciójában sajátos hullámmozgást figyelhetünk meg. A rendszerváltás mintha az ő tanításai mentén haladt volna, később félretették szavait. Sokat idézett mondata – „Demokratának lenni annyit tesz, mint nem félni” – csak az idézet egy része. Pedig fontos a többi is: „Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvéstől, az ellenség gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük.” Ma is érvényes, hogy imaginárius veszedelmekkel riogatnak, hangsúlyozta Miklóssy Endre.

Bibó bízott a mindenható Istenben, és úgy gondolta, Európát nem a gazdasági integráció, hanem hagyományai teszik egységgé – mondta Miklóssy. Gondolatai sokban harmonizáltak a harmadik út programjával. Ez a célkitűzés a népi mozgalom sajátos útját jelentette, melyben a magántulajdont csak egy határig tekintették a szabadság alapjának, azon túl a másokon gyakorolt hatalom eszköze. Salamon Konrád történész – maga is a kötet egyik szerzője – ezzel összhangban kifejtette: a népi gondolat ma is időszerű, a harmadik út pedig nem zsákutca, már kipróbált forma, az egykori NSZK-ban is sikerrel alkalmazták. Három pillére a nemzeti gondolat, a demokrácia és a szociális igazságosságra törekvés.

A bemutató után a szerzők – akik között ifj. Bibó Istvánt is láthattuk – kötetlenül beszélgettek tovább, az érdeklődők pedig ajándékkötetet kaptak.

Szöveg és fotók: Csanda Mária