Az, hogy fundamentális alapmű a Nyugati Világ számára a Tibeti Halottaskönyv, sok különös véletlen sorozatának köszönhető csupán. Ezt sejteti a most megjelent, tegnap este bemutatott Tibeti Halottaskönyv új fordításának egyik kísérőtanulmánya. A könyv teljes és alapos fordítás, olyan kísérőtanulmányokkal, melyek már önmagukban is megállnák a helyüket. Megkerestem a bevezető tanulmány szerzőjét és a tibeti alapszöveg fordítóját: Agócs Tamást, továbbá a kísérő tanulmányok szerzőjét: Kelényi Bélát is, akik az új könyv kapcsán felmerülő néhány kérdésre készséggel válaszoltak.

 2009. november 26-án, este mutatták be a budapesti Semmelweis Egyetem impozáns Szalonjában Alexander Bródy Hét évtized illatai című új könyvét. A bemutatón beszédet mondott az egyetem rektora, a könyvkiadó vezetője, felolvasott Hegedűs D. Géza, és a könyvről Márton Lászlóval és Hovanyecz Lászlóval Krizsó Szilvia beszélgetett. Tudósítónk a helyszínen járt, Rózsa Erika pedig fotókat készített.   

80 év. Még tipográfiai értelemben véve is kerek szám. Az életmű egységes, a hatvanas évek óta témában, technikában alig változik, s ha mégis, finomodik. Minden más alkotónál ez önismétlést és ennek következményéül dögunalmat hozna. Gross Arnold különleges jelenség, vele más a helyzet, ő ebben a tekintetben kivétel.

2009. november 19-én sor került a gyönyörűen felújított Írók Boltjának, első könyvbemutatójára. Poós Zoltán A szív határai című regényét mutatta be Mészáros Sándor. Az égig érő könyvespolcok és az idézetekkel tarkított barna szőnyeg olyan hangulatot keltett, mintha csak egy könyvtár meghitt olvasótermébe csöppentünk volna.

Az est méltó befejezéseként pedig ismét Magyar Krisztina és Polonkai Zoltán táncában gyönyörködhettünk, amelyet egy svédasztalos beszélgetés követett. A lelkész úr mindenkihez odament, és megköszönte a részvételt, az egész estének családias hangulatot teremtve ezzel.Csodálatos irodalmi estnek lehettem szemtanúja, ahol megmutatkozott, hogy a zene és a költészet elválaszthatatlanok egymástól. Hiszen az olasz nyelv már maga is zenél, világított rá Baranyi Ferenc, és kifejtette, hogy a zene szeretete meghatározó mindannyiunk életében.

A vége az lesz, ha jól gyanítom, szenvedélyemmé válik az író-olvasó találkozók látogatása. Néhány hete éppen nem mentem el az esztergomi könyvtár Parti Nagy estjére (tervbe volt véve), két hete elmentem Böszörményiére, most pedig, 16-án: Kukorelly Bandiéra. Nehezebb időszakokban tíz év telik el, hogy akár egyetlent, egyetlenre. A sajátomra is alig.    

   Az Írók Boltja kulcsfontosságú tér az irodalmat olvasó, értő, szerető közönség számára. Tegnap ünnepélyesen átadták a megújult boltot. „A felújítás befejeződött, és mától fogva méltó körülmények között tudjuk fogadni a hozzánk betérő érdeklődőket, hiszen az Írók Boltja mindenkor a könyvek, az írók, az olvasók és a kultúra szolgálatában állt, ahogy annak idején az egykori Japán” – hangzott el a rendezvényen Balogh Edit, Nagy Bernadette, és a bolt munkatársainak sajtóközleményében, melyet most közlünk, Szőcs Tekla fotóriportja mellett, amely jól bemutatja a megújult Írók Boltját.  

 December 15-én eredményhirdetés! 

2009. november 14-én utolsó előtti megállójához érkezett a Gödörben szeptember óta futó 20 év New Wave,  vagyis „A rendszerváltás első 20 éve a volt keleti blokk térségében alkotó irodalmárok műveiben” című irodalmi sorozat. Ami azt illeti, mehetett volna flottabbul is, igaz, a novemberi „est” a maga nemében mindenképp rendhagyónak számított, lévén a sorozatszerkesztő, Karádi Éva szerint is „lehetetlen időpontban”, délelőtt 10 órakor kezdődött.

Teltek-múltak a napok, a hetek, a hónapok. Ekkor egy új ötlettel álltam elő, hogy ezen mesékből úgynevezett „Mesedélutánokat” szervezhetnénk nemcsak iskolákban és könyvtárakban, hanem öregek otthonában is. Így megszerveződött egy úgynevezett alapcsoport a következő résztvevőkkel: Monoki Kitti, Kocsis Kinga, Illyés Regina, Varga Noémi, Kovács Orsolya, Karikó Alexandra, Kovács Evelin és Ladányi Erika. Azonban ez a kis csapat kibővült kisebbekkel.

   Még az időjárás is kegyébe vette az alkotókat és a bemutatót. Az aznapi szél sem kapott bele a fotókba, az illusztrációkba, a megzenésített versek kiírt szövegébe, melyeket kézzel írtunk ki és tettük mindenki által olvashatóvá és elérhetővé. Kellemes hangulat, nagyszerű napsütés csak növelte a versek értékét, átérzését. Mondhatom, hogy a katarzisát.   Egy hely, mely sokaknak sokat jelent, mely megállítja az embert a mindennapi rohanásban, mely üdvözli az idelátogatót, a hitét vallót.

A rádiót tekergetve, napjaink műanyag-zenéjének dalszövegeit hallgatva meglehetősen ritkán juthat eszünkbe a művészet szó. Legfeljebb azon gondolkodhatunk el a „Szeretlek téged, kedvesem / Szeretlek téged, jöjj velem” kaliberű szövegek kapcsán, hogy a boldogult emlékű Szabolcska Mihály bizonyára nagyon foglalkoztatott dalszövegíró lenne a 21. századi magyar könnyűzenei piacon.

Szegvár büszkeségei, a Durbincs bábcsoport válogatott bábelőadásaiból színes csokrot készített a bábozást kedvelőknek „Négy évszak meséi” címmel. Az esemény 2009. október 25-én, egy borongós ám vidám vasárnap délután került megrendezésre a szegvári Művelődési ház nagytermében.

Valódi alakváltó hölgy kilétéről hullt le a lepel november harmadikán este, a szegedi Millenniumi Kávéház klubhelyiségében. A fotókiállítás-megnyióval kezdődő est irodalmi részének vendége ugyanis Sándor Zoltán, Muzslai származású, Szabadkán élő újságíró, író volt, akinek egy verses és két novelláskötete után Emese címmel megjelent regénye került górcső alá. A rendezvény koordinátoraként a szerzővel való beszélgetés során elsősorban azt igyekeztem kideríteni, kit, milyen entitástis is rejt valójában ez a talányos regénycím.

Dr. Praznovszky Mihály, aki a veszprémi könyvpremier előtt heteken át együtt járta Erdély településeit a szerzőpárossal, könyvbemutatókon közreműködve, szinte megrészegülve Székelyföld vendégszeretetétől, lelkesedve szólt arról, mit jelentett neki, hogy lépten-nyomon személyesen találkozhatott mindazzal a szellemi-lelki és épített művészeti értékkel, amelyről korábban csak tanulmányai során, s könyvekből voltak ismeretei.

Tisztelt Szerkesztőség!Mellékelten küldöm helyszíni tudósításomat abban a reményben, hogy formai okból nem utasítják el. Fénykép ugyanis nem készült az eseményről, és félek, Erémi úr ahhoz sem járulna hozzá, hogy pályázatomhoz - melynek benyújtásához nagylelkűen hozzájárult –a költőről készült egyéb felvételt csatoljak. Tisztelettel: Stummer Attila

„Dobog a szív alatti szív”, még nem késtem el. Vörösen ég a terem, lassan megtelik, „zubog az emberi beszéd, gyereksírás a napban”, majd elcsendesül. Tóth Krisztina, Pelsőczy Réka, Scherer Péter és Valaczka András foglal helyet velünk szemben. Költőnő, színésznő, színész, valamint egy „mezei irodalomtanár”, ahogy önmagát nevezte. Valaczka feláll, hogy feldobja a Magas labdát, és a Hazaviszlek, jó?-t. „Zuhog a szó alatti szó, / névtelen vízesés” a két kötet. S hatvan percig, egy ütemre:

A Harmadkor folyóirat huszonöt éves jubileumi estjére három teszkós tollat is vittem jegyzetelni, s ezt igen bölcsen cselekedtem, mert az első hamar kifogyott, a második az elsővel együtt eltűnt a félidei szünetben a székemről – nem tudom, tollsurrogásom kit irritált –, és fényképezni is tudtam a szép rózsaszín készülékemmel, sőt, még a párom sem lécelt le a műsorszünetben.

 A kolozsvári törvényszék melletti fegyház baljóslatú vaskapuja előtt fékezzük le az autót. Hárman vagyunk a kocsiban: Demeter Ferenc bábszínész és író, Árpi, az autóvezetőnk, aki egyben kellékes, hangosító, technikus, ültető-néni és díszletmunkás is egy személyben, illetve jómagam. Ez a megszokott felállítása a kolozsvári Excalibur Bábteátrum összeszokott csapatának.

Majd ismét Anikó olvas fel. Bozsik Péter remekbe szabott Sörszótárából csak néhány szócikket emelünk ki: a pikolót, a sertést, a sörszívet és a sörpoklot és ehhez kapcsolódóan megemlékezem a Debreceni Bölcs Férfiak Sertársaságának 1929-es kiadványáról, mely szerint „Boldog idő volt az és csodás valóban, víz helyett sör folyt a csendes folyóban”.