A magyar festészet legfontosabb alkotóeleme: a Nő

„Az indiai festő, Amrita Sher-Gil a szabadosságot képviseli és a féktelenséget. Csinszka nagyvadakra vadászik, Babitsra, Bárczyra, ez az ő szenvedélye. Ferenczy Károly elfojtja szenvedélyét, irányultságát. Gyereket nemz.” – Nyáry Krisztián Festői szerelmek című kötetéről a magyar művészeti életben egyre népszerűbb kritikaíró-páros, Deák Csillag és Kölüs Lajos írt.

Utazás saját magunkba

Ha valaki 2016. november 2-án este Budapesten a Szent István körúton a Margit-híd felé haladt, végtelennek tűnő, kígyózó sort láthatott a Kieselbach Galéria előtt. Nem a katasztrófaturizmushoz kapcsolható a jelenség, és csak csekély vonzerőt jelentett az is, hogy a sorban állóknak kürtös kalácsot osztogattak. Nyáry Krisztián Festői szerelmek című kötetét mutatták be.

A megjelenés napján sajtótájékoztató volt, másnap délelőtt visszatértem a kiállítóterembe, hogy még egyszer megnézzem a képeket. Mintha még tartott volna a megnyitó és a könyvbemutató is, a Festők, múzsák, szerelmek című igényes albumért és Nyáry könyvéért akkor is sorban álltak a vásárlók. Azt hiszem, ekkora sikerre (tizennyolcezer látogató) Kieselbach Tamás se gondolt, amikor szervezni kezdte a művészettörténeti csemegét, hiszen galériájában és aukcióin eddig is a 19.–20. század magyar festőinek jeles képviselői szerepeltek.

A Kieselbach Galéria Festők, múzsák, szerelmek című kiállítását Nyáry Krisztián bemutatójával egybekötve nevezhetnénk akár missziónak is. Kieselbach Tamás személyesen győzte meg a szerzőt a könyv megírásáról. Nyáry számos korábbi műve foglalkozik művészek, híres emberek életével. Az Így szerettek ők nagy íróink, költőink szerelmi életét mutatja be. Az Igazi hősökben és a Merész magyarokban példaértékű életutakról olvashatunk. Akárcsak az említett kiállítás, a Festői szerelmek is számos festőt mutat be a 19.–20. századból, és mindegyikük, sőt kedvesük, feleségük, liezonjuk is az Osztrák-Magyar Monarchia idején született.

A könyvet olvasva azonban nemcsak a boldog békeidőkre bukkanunk, hanem az első és második világháború szörnyűségeire, a munkaszolgálatra és a zsidóüldözésekre is. Ámos Imre mondja, miközben Anna Margit szökésre biztatja 1944-ben: Nem, menjen minden, ahogy a víz folyik. Nyáry munkájának egyik erénye, hogy a történelem nem marad a háttérben, zajlik, akár a folyó, sodrása van. Sodornak bennünket az események, és egyben láthatunk közel száz-százötven évet, benne a képzőművészet alakulását, festők magánéletét, a sors- és személyiségformáló helyzeteket, az életpályákat, alkotói korszakokat.

Erősítette egymást a könyv és a kiállítás. Eredeti kontra repró viszonyán elmélkedhettünk. Kép és szöveg találkozott, fonódott egybe a nyomtatásban és a falakon. A festészet változását, forradalmát követhetjük nyomon, ahogy a művészek programjaiban megjelenik a társadalom átalakításának igénye. Ahogy egy akt beállítása, egy tájkép foltossága, egy arckép merészsége egyszerre lesz festői és szemléleti probléma. Müncheni kitérővel rendre Párizsban vagy éppen a francia főváros után találnak saját stílusokra a művészek. Számukra ez a város a forrongó, kötöttségektől, szellemi korlátoktól mentes életformát jelentette.

Szerelem első látásra, háromszögek, gyöngéd kötelékek, érintkezések, kicsapongások, válás, és végül a halál, sőt gyilkosság követik egymást a lapokon, amelyekben szintén ott van a szerelem eufóriája, fájdalma, végzetes tettre csábító ereje.

Czigány Dezső négy embert gyilkol meg, köztük második feleségét. Első párja és két másik nő öngyilkosságba menekül. Amrita Sher-Gil, a világhírű indiai-magyar festőnő halálát feltehetően féltékeny férje, Egan Viktor orvos okozta, mivel felesége más férfitől volt terhes. Dénes Valéria tüdőgyulladásban halt meg, férje, Galimberti Sándor kedvese halála után két nappal szolgálati fegyverével szíven lőtte magát. Tragédiák árnyékolnak be, zárnak le egy-egy életművet. Nyáry Krisztián könyve utat nyit ebbe a világba, segít eligazodni az értékes és a még kiemelkedőbb életművek között, világos történetvezetéssel. Mindvégig a hús-vér emberre koncentrál a szerző, miközben nem felejti, hogy műve egyik fő célja a magyar festészet népszerűsítése, mindenki számára átélhetően.

Nő és férfi viszonyának, házasságának, élettársi kapcsolatának korrajzát is kapjuk. A nők gyakran modellek, majd szeretők, feleségek, akik akttá formálódnak a vásznon. Kevés női festőről olvashatunk, hiszen közülük sokan lemondtak saját karrierjükről, és férjük művészi pályáját támogatták. Czóbel Béla felesége, Modok Mária titokban festi képeit, ágya alatt, egy bőröndben tartja őket. Nem tudja megmutatni kedvesének. Az ellenpélda Vajda Lajos és Vajda Júlia, Dénes Valéria és Galimberti Sándor kapcsolata, ahol a két fél egymást segíti művészi törekvéseiben, egyenjogúak, nemcsak az egymás iránt érzett szerelemben.

A másságot, a homoszexualitást ebben a korban felvállalni majdnem lehetetlen volt (kivéve Párizst), rejtőzködni vagy titkolni kellett az érzéseket, akár Ferenczy Károly vagy Mednyánszky László esetében.  A párkapcsolat, a szenvedély, a szexus, az érzelem, a libidó azonos tengelyen van a művészettel – mondta Kieselbach Tamás. – A lelkesedés képessége valamiért, ami elragadja az embert, épp olyan, mint a szépség rabjává válni, vagy valamitől megváltozott tudatállapotban, energiával telítetten rohangálni. A szerelem élményében és a szenvedélyes alkotói attitűdben mindez analóg.

Felemelő látni, hogy festőink miként is voltak egyek Picassóval, Matisse-szal, Chagall-lal meg a többiekkel. Ám itt is vannak kivételek, Ámos Imrét kortársai sem értették meg. Értelmezésük napjaink égető kérdése is. A festők a kultúra apostolai, folytatói, teremtői. Nyáry Krisztián könyve a szabadságról szól, olykor a szabadosságról is, tényeket közöl és csoportosít. Azt mutatja be, hogyan lehet közel hozni egy-egy izgalmas életet, történetet, pornográfia és tabuk nélkül. Látjuk a Monarchiát, miként is van jelen összetettsége a festők világában, látjuk a zsidó kultúra erősségét, annak kényszerű és önkéntes asszimilációját.

Utazások ezek, belső utak. Párhuzamos és széttartó életeket látunk, időben és térben. Időutazások is. Múzsákkal. Hogy szülessen valami. Nyáry Krisztián könyve képet ad a korról: szerelemről, szenvedélyről és a fájdalomról, az akkori bajokról is. Mi, olvasók csak nyerünk, ha fellapozzuk a katalógust, és olvassuk a Festői szerelmeket.

Deák Csillag

Szellemek és testek igézetében

Magyar festők sorsát eleveníti fel a szerző, olvasmányosan. Nőkét, férfiakét. A férfiak túlsúlya látványos, de az ismert francia szállóige szerint: Cherchez la femme. Keresd a nőt! Minden esemény, cselekedet mozgatórugója az esetek elsöprő többségében a NŐ-vel kapcsolatos. Számos példát látunk, hogy a festő élete, művészete általa változik meg. A kor nem számít, a nő hol szemtelenül fiatal, hol néhány évvel, akár több mint egy évtizeddel idősebb a szeretett festőnél. Szerelmek lobbannak lángra, sírig tartóan, de lehet, hogy csak néhány évre vagy évtizedre. És mindig van másik. Vajda Júlia esetében is, aki mégis idővel volt férjét érzi olyannak, aki kitölti magányos életét, sőt programmá válik, hogy egykori párja művészetét közkinccsé tegye. A kapcsolatok elhalnak, marad a kép mint tárgy, mint bizonyíték, tanúság, hogy valami nem volt hiábavaló.

Hazajönnek. Ha el is mennek, visszatérnek, itt telepednek le. Munkamánia és örökös önképzés jellemzi őket, a társadalmon kívül alkotják meg önmagukat tehetségük révén. Látjuk a zsidó vonalat, miként tudnak érvényesülni, és hogyan lesznek később áldozatok. Nyáry Krisztián érték-átörökítést végez a történeti rálátás biztos tudatában. Tisztán szemlélteti, hogy a modernitás miként helyezkedett szembe a klasszikus hagyománnyal. Tendencia könyvében, hogy a tehetséget rendre egy másik tehetség ismeri fel. Nyáry Krisztián nem hallgatja el, hogy milyen kulturális válság zajlott az adott időben akár Párizsban, akár Budapesten. Azt is említi, ki lehet a legkiválóbb festőnk, vagy ki lehetett volna, ha művei közül számos nem semmisül meg.

A festők arcéleit objektíven, a tények és események alapján rajzolja meg, hol mindjárt a közepébe vágva, hol felcsigázva az olvasó érdeklődését. Nem egészen egy oldalon fekete, már-már gyászszínnel vezet be bennünket a festő világába, életébe. Nyitótánc ez, melynek révén hol a pokol fenekére kerülünk, hol a földi világ valóságába. A pénzről is olvasunk, a megélhetésről, mert a képzőművészet nem olyan foglalkozás, hogy bármikor meg lehet belőle élni.

Nyáry Krisztián könyve közönségsiker, igény van ilyen művekre, amely kordokumentumokon és tudományos kutatásokon alapszik. Szerkezete arányos felépítésű, egyik történet sem kap nagyobb terjedelmet a másiknál. A keményfedeles borító jelzi a kiadás szellemiségét, a kiválasztott reprók és fényképek, képaláírások a történet megértését szolgálják.

A világ forgandó, a művészek élete is, van, aki nem is készül festőnek, és azzá lesz, akár korosan is. Koszta még negyvenévesen is tanítvány, tanul, Ferenczy Károly huszonhét évesen dönti el, festő lesz. Az úri és a nagypolgári család még elfogadja, hogy valaki piktor lesz, a szellemi szabadság, a szabados élet azonban távol esik a mindennapok világától. Még a művészi körök sem ismerik fel Vajda Lajos tehetségét, századot meghatározó jelentőségét.      Az életművek szétszóródnak, töredékek maradnak ránk. Ez is magyar sajátosság, olykor a véletlen műve, de többnyire a közöny, a meg nem értés, a fel nem ismerés, hogy értékekről lenne szó. Galimberti Sándor műveit nyersvászonként bocsátják áruba a Képzőművészeti Főiskolán. Márffy Ödön képeivel gyújtanak be az orosz katonák.

A testigézeté a könyv, a férfi és női szexualitásé. A nő a szabadságot jelenti, a választást, hogy azzal él, akit elfogad vagy szeret, ha nem is szerelemmel. Ha némelyikük nehezen is viseli el, hogy már nem ő a központ, nem hisztizik. Az indiai festő, Amrita Sher-Gil a szabadosságot képviseli és a féktelenséget. Csinszka nagyvadakra vadászik, Babitsra, Bárczyra, ez az ő szenvedélye. Ferenczy Károly elfojtja szenvedélyét, irányultságát. Gyereket nemz. A személyiség teljes dezintegrációja ellen folytonos a küzdelem, nála is, másoknál is. Vágyakat és konfliktusokat mutat be Nyáry Krisztián.

Ezeket a nőket, férfiakat nem kellene elfelejteni. Elfelejtettük mégis, nem egyet. Most Nyáry Krisztián tesz róla, hogy újra emlékezzünk rájuk, akár szeretjük, akár nem szeretjük valamelyiküket. Vonzódások és taszítások tárulnak elénk. A festők hús-vér alakok, és hétköznapiak is. Nem maradnak rejtve kapcsolataik, ha szemérmesen hallgat is a köz, mert tudja vagy tudni véli, hogy mi történik a háttérben.

A lélek, a szerelem hatalom is, mert erről is szól Nyáry Krisztián könyve. Lélek és hatalom: mindkettő erőket érvényesít, mindkettő mozgásba hozza a létezőket, mindkettő kitermeli a valós létezés részleteit, mindkettő tudásformákat és rivalizáló ágenseket kapcsol össze – olvashatjuk Sutyák Tibor „A lélek a test börtöne” – Foucault lélekfelfogása című művében. Nyáry Krisztián szövegei láttatják az olvasóval az egyik lélek hatalmát a másik felett. Ez olykor kiszolgáltatottságot, sőt alávetést jelent, az egyik osztozik a másik sorsában, átveszi, sorsot cserélnek. Többnyire a nő teszi ezt. Ő a legkiszolgáltatottabb.

Nyáry nem írja felül az életművet, sorsot, művészi alkotásokat, hanem hivatkozik rájuk, úgy szemléli őket, mint egy kívülálló. Nem árulja el, melyikük művészete, sorsa, élete nyűgözte le leginkább, mégis jelzi, kik állnak elől a sorban. Könyve a mai kánont is megidézi, amely hektikus módon emeli ki a festőt a korábbi homályból, elfedettségből. Ezzel olyan mozgóképet fest a művészeti életről, amelyből megtudjuk a 19.–20. századi kulturális élet eseményeit, a befogadást, az elfogadást, a díjakat, az utókor ítéletét.

Különös térképet is rajzolhatunk, ha összevetjük, ki kit ismert, ki kivel találkozhatott a húsz történet szereplői közül, és kik voltak azok a művészek, akikkel kapcsolatba kerültek (költő, zenész, balett-táncos, énekes, stb.). Ez a láthatatlan, szándékosan háttérbe szorított kapcsolati háló ismét kultúránkat idézi meg. A szolidaritásról látunk számos példát, és azt is, hogy valaki nem fogadja el a segítséget. Ennek következtében az a vélekedés alakul ki róla (konkrétan Derkovitsról), hogy éhen halt.

Mi a siker mércéje? Munkácsy korának legismertebb magyar festője, Európában népszerű. Az indiai származású festőt (Amrita Sher-Gil) alig említik hazánkban, de a világon Frida Kahlo ismertségével rendelkezik, huszonnyolc évet élt. Világhírű festőnk alig van, ha tudjuk is, hogy kiemelkedő tehetségről van szó. A felemás történelmi helyzet, a hivatalos kultúrpolitika, a bezárkózás, a polgárság hiánya jelzi, a falat nem lehetett áttörni. Hazatérve nem lehetett kitörni. Aki Párizsba emigrált, mint Reigl Judit, Hantai Simon, Csernus Tibor, ott megadatott az ismertség, a világhír. A könyv izgalmas képet fest a művészeti életről, miként igyekeztek szinkronba kerülni Európa haladó szellemű művészetével, és miként igyekeztek hazájuk elmaradottságát leküzdeni.

 Kölüs Lajos

Nyáry Krisztián: Festői szerelmek, Corvina, 2016.