Szorongó

A verset Keszthelyi György Három nő című grafikájával illusztráltuk

Agysorvasztó átkod elért,
megérkezett.
Talán már rég itt volt,
a bőröm alá kúszott,
a gondolataimba fészkelte magát, mint
bíborvörös, nyál lepte csúszómászó,
aki agyvelővel táplálkozik.
Rám telepszik, mint szerető
hűségre vágyik,
kezét a nyakam köré fonva pofátlanul irányít.
Hátra, oldalra.
Eléri az egyensúlyvesztést.
Zajáradtat dugítja el fülem.
Agyamtól a lábujjaimig végigtáncol testemen,
Repít, mint döglött lelket az éj a túlvilágra.