1944. április 16-án kezdődött meg a gettósítás Magyarországon és Kárpátalján. Bálint Ármin nem íróember, banki tisztviselő, ám 1944-es naplójában megmutatkozik az a literátus készség, amely fiánál már tehetség és hivatás.

A fiú, Bálint György, a Nyugat szerzője, kitűnő költő, író, publicista, 1943 januárjában odaveszett a fronton. Halálhírét megvitték a családnak, de az édesapja képtelen volt tudomásul venni, tévedésnek tartotta.

Naplóírásba kezdett hát, hogy fiának tudósítson, mintha azzal, hogy részletesen beszámol a budapesti védett házban átélt eseményekről, a világpolitikai történésekről, valamiféle mágiaként életben tarthatná Györgyöt. A Feljegyzések Gyuri fiam részére megrázó dokumentuma a már-már eszelős hitnek, amely egyben hozzásegítette az apát ahhoz, hogy átvészelje a borzalmakat.

Az Irodalmi Jelen Életszilánkok címmel adta ki a Lezáratlan holokauszt című pályázatára beérkezett írások legjobbjait. A kötetet Hudy Árpád mutatta be a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

A klasszikus és huszadik századi magyar líra legjelentősebb zsidó és holokauszt tárgyú verseit szólaltatták meg zeneművekkel együtt a Vallai Kert Memento című estjén, Turczi István rendezésében.

Zahava Szász Stessel Hóvirágok című kötete irodalmi igényességgel megírt önéletrajzi és tudományos mű, amely a markkleebergi munkatáborba hurcolt magyar zsidó nők sorsát mutatja be. Ayhan Gökhan írt a felkavaró könyvről.

„Eltiporva” címmel május legvégén nyílt meg az Országos Széchényi Könyvtár kiállítása, amely az 1944-es könyvbetiltásokat, könyvmegsemmisítést, valamint a könyvtár Kézirattára akkori vezetőjének, Halász Gábornak az életművét és tragikus sorsát mutatja be. A tárlaton jártunk.