A részeg hajó
Le bateau ivre

Hogy vittek lefele közönyös, nagy Vizek, 
Éreztem, mi sem köt már a vontatókhoz,
Céltáblaként kiket lármás Rézbőrüek
Meztelen szegeztek rikító póznákhoz.

A legénység sorsa nem érdekelt immár,
Angol kelmét-e, vagy flamand búzát viszek.
S hogy vontatóimnál elült a hűhó már,
Hagytak, hová vágytam leszállni, a Vizek.

Múlt télen Én, az ár dühödt morajában
Rohantam konokon: űzött vadóc tudat,

1965 és 1970 között a Franciaországi Lille egyetemén magyar lektorként dolgoztam, és a tanítás mellett a francia új regény témájában végeztem kutatásokat. Hazaérkezésem után az akkori Művelődési Minisztérium Nemzetközi Kapcsolatok Főosztályára kerültem. 1971-ben a Minisztériumhoz érkezett egy meghívás a július 20. és július 30. között Cerisy-la-Salle Nemzetközi Kulturális központjában rendezett az Új regény: tegnap és ma című tudományos konferenciára.

Az irodalmi műben Plutarkhosztól Balzacig alapvetően a klasszikus személyiségkoncepció érvényesül – az a felfogás, amely személyiségünket lényegében állandónak, változatlannak tartja. Innen van az, hogy amint megismerkedünk Balzac hőseivel, csupán cselekedeteikre vagyunk kíváncsiak, de jellemük viszonylagos mozdulatlansága miatt e karakterek mintegy előre látni engedik, milyen cselekedetekre képesek. Ha okoznak is meglepetést, ez nem mond ellent jellemük alapvető vonásainak.

Jean-Paul Sartre Az undor (1938) és Albert Camus Az idegen (1942) című regénye a franciák legolvasottabb művei közé tartoznak, és mindkettőt a világ minden táján lefordították. Mindkét regény hőse eljut az abszurd életérzés felfedezéséig, ám a műveknek akad még egy sajátos, közös vonásuk: mindkettő álnapló.

Jean-Paul Sartre: Az undor