Egyszerre volt hagyománytisztelő, származására büszke szerb - és elkötelezett, hazáját, s különösen a magyar nyelv gondját szívén viselő magyar.

ó istenem csak ennyit érek kezeim immár hullafehérek ablakra tapad a hajnali pára eleget féltem eltűnök nemsokára

Jónás próféta eledel lett a cethal gyomrában, amikor megszökött a küldetése elől. A mi Jónásunk nem ott kötött ki, hanem a transzcendencia csipkebokránál. és világít körülötte minden jambus.

Olyan költő beszél itt, akinek mintegy anyanyelve a költészet. S olyan tüneményes versben, hogy óva hajolunk fölé: szinte attól tartunk, közeledtünkre megriad, s elrebben.

Kemény Judit innovatív személy, aki képes időlegesen kitörni, adekvát kifejezési formák keresésével és megtalálásával a kor adott keretei közül. Ennek ellenére a kortárs művészet perifériáján létezik.

Elérhetetlenek számunkra
a szó rejtélyei. És mégis e kudarc gyönyörűsége
kínoz folyton, az idők zúzódásában.

Mert fény van minden tárgy fölött.
A fák ragyognak, mint a sark-körök.
S jönnek sorban, derengő végtelen,
fény-sapkában 92 elem,
mind homlokán hordozva mását –
hiszem a test feltámadását.

S mert kívül gyakran elidőz,
kihordja lassan, ami kincs,
s összegyűlik benne a fény,
a végtelen megtartó titka.

mi lesz, ha újra földre száll
a Megcsúfolt és Megfeszített,
s mert jósága, hite, imája
egyszer már mindent elveszített

A harmadik napon a legnehezebb, a harmadikon.
Csütörtök este van.
Nem átkozom magam.
Nem siratom.

 
Korszakos alkotó Kemény Judit? – tesszük fel magunkban a kérdést. Egyedülállóvá tudása, elszántsága, következetessége és a megformált művek teszik.

Ha nagyon akar az ember, tényleg tud
repülni, ha nagyon akar, akár, nézheti
a világot felülről, folyókat, mezőket,
dombtetőn templomot, napfény széttört
tükörszilánkjait a vízen, hangyaembereket
levéltutajon, sajnos nem ez a természetes

A magyar nemzetnek egy főkívánata vagyon, melyből egyéb kívánatai természetesen és szükségképen következnek. E főkívánat abban áll, hogy e haza, melyet az Isten legszebb jótéteményeivel áldott meg, teljes épségében a magyarnak szabad és alkotmányos hazája maradjon mind örökké. S ki merné kétségbe vonni ezen kívánat tökéletes és megcáfolhatlan igazságát?

 
Vándorolnak Budapest utcáin, mindennap. Elvesznek a  járókelők között. Néha feltűnik egy-egy batyuját cipelő, rosszul öltözött ember, de nem mindenkinek... Ám ha valaki megáll egy időre, megfigyelheti: sohasem fogynak el. 

Az utolsó esély szorításában
készül a kép
egy végsőkig csupaszított világról,
ahol az ember egyedül van.

SZÓKÉP

Az elhívás gesztusa, ténye, állapota minden művész számára ismerős. Hiszen megélte a hivatás választásakor, megéli napra nap, alkotás közben – és megtapasztalja akkor is, amikor azt szemléli, vajon a műtárgy, amit létrehozott, elhív-e másokat: együtt.járásra, önmagunk és a világ formálására.

Az Élet-Hintát kilendítették nyugalmából. A világegyensúlyt nagyon megbontották a nagy lendítéssel. Az Élet-inga most mindkét irányban végletekig lendül, mig folyton csökkenő hinta-palilintázással el nem éri, ha elérheti, ha lesz ideje hozzá, újra a nyugalmat.

Szemem redőnye leeresztve, fáj a fény.
Fogam puhul. Ököl a mellkasban a remény.

SZÓKÉP

Teszek egy nagy sétát, géppel a kezemben a Létminimum utcában, ahol a rongyok mögött, tönkrement emberi életek mellett megtalálható mindaz a pici, mindennapi öröm, ami miatt emberek még embernek érezhetik magukat.

A himnuszok közül a dinasztiát dicsőítők (a román és a szerb) és Magyarország hagyományos himnusza számított kényes kérdésnek a hivatalos ideológia számára. Kölcsey versében a haza laudációja Istenhez forduló imádság formájában jelenik meg. Ezért nyilvános alkalmakkor – különösen az 1956-os forradalom leverése után – gyakran mellőzték a szövegét, csak a zene hangzott föl.