Bodor Ádám bár szellemi és politikai értelemben is világéletében autonóm, öntörvényű ember volt, mégis azon, napjainkban egyre ritkább konszenzusos személyiségek közé tartozik, akik inkább összekötnek, mintsem elválasztanak szekértáborokat. Ízig-vérig európai ember, aki nemcsak beszél, de életével, írásaival példázza is a szabadság, a tolerancia, az elesettekkel való együttérzés fontosságát. Ahogy Bori Erzsébet megjegyzi a bevezetőben már említett interjújában: „Balla Zsófia… sajnos nagyrészt elette a kenyerét minden további interjúkészítőnek”, mégis Az értelmezés útvesztői számos új adalékkal járul hozzá az életmű és az író megértéséhez.

A valós és fiktív helyszíneken játszódó történetek egy pontban találkoznak: mindegyikben benne rejlik az elképzelhetőség potenciálja, hogy ez akár meg is történhetett volna valahol, valamikor. A kibontott témák a halál és a szerelem körül forognak, ami még banális is lehetne, ha lepusztult környékekkel és kilátástalan emberi sorsokkal nem szélesednék a spektrum. – Rimóczi László írása Bodor Ádám Sehol című kötetéről.

Bodor Ádám székelyudvarhelyi estjén egészen a perui úszó nádszigetekig kalandozott a beszélgetés, és az író azt is elárulta, hogy a többnyire unalmas interjúkérdések helyett mit szeretne egyszer istenigazából hallani.

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Andrássy úti fiókjában családias hangulatban került sor Bodor Ádám és Halász Margit beszélgetésére, amelyben a „csobogó patak és pásztorlánykák”-mentes Erdély-képek mellett az író fontosabb műveiről és alkotói módszeréről is szó esett.

Erdélyi születésű, Magyarországon élő közismert alkotókkal: Bodor Ádámmal, Dragomán Györggyel és Szabó T. Annával találkozhatott a székelyudvarhelyi közönség a G. Caféban. Bár a rangos rendezvényen személyesen nem tudtunk részt venni, Murányi Sándor Olivér, az est házigazdája rögzítette az elhangzottakat, és eljutatta szerkesztőségünknek.

Írásunkkal a 80 éves Bodor Ádámot köszöntjük

A székelyudvarhelyi G. Café vendége volt nemrég a Kossuth-díjas Bodor Ádám, akivel ugyanitt több ízben is találkozhattak már székelyföldi olvasói. A Pest és/vagy hegy? című rendezvény házigazdája Murányi Sándor Olivér volt.

... irodalmi közvéleményünk nem szereti, ha díjakat alapítok, úgyhogy mostanában nem dédelgettem tovább ezt a gondolatot. Ezzel szemben – hogy ne csupa évfordulós, születésnapos, eseményhez kötött, s így hivatalos ízű textusokba foglaljuk, amit gondolunk – most helyesnek vélem, ha néhány héttel Bodor Ádám 79 születésnapja után, nem szervezett, nem kollektív formában, nem a PIM-ben, hanem csak így, az Irodalmi Jelen köznyilvánosságának magányában poharam az egészségére emelem, újra átadva neki akkoriban írott szavaimat.

Lehet-e őszintébb egy köpés, mint egy gratuláció? Jót tesznek-e a közösségi oldalak a kortárs irodalomnak? Nyitottak vagyunk-e egymás véleményére, vagy mindenki csak a saját „igazságát” szajkózza? Jegyzetünkben ezekre keressük a választ.

A diskurzusnak ma nem arról kell, kellene szólnia, hogy értékes-e vagy értéktelen a közelmúlt s a jelen magyar irodalma, hanem arról, hogy mit kezdjünk a hovatovább szellemi képviselet nélkül maradt országgal.

Bodor Ádám számára Magyarország nagyon unalmas hely, írásra Erdély ihleti. Készülő könyveiről sosem beszél, és a medvéket nem kedveli – derült ki a székelyudvarhelyi G. Caféban tartott író–olvasó találkozón, amelynek házigazdája Murányi Sándor Olivér volt.

A nemzetelnémítás képei közt az egyik: szíjra fűzött gyerekek közt, amidőn csak néma ajakmozgás mímelte a szót, mert hangot se tűr a török, mert arcba csap ostor… Az élményt (…) – azt hiszem – ismerem. (Illyés) ment Budán hazafelé a kislányával, aki valamit mesélt neki. Egyszer csak a kislánya hangja elhalkul, beszél tovább, de suttogva. A kislánya már előbb észrevette: orosz katonák álltak az úton… (Hubay Miklós, 1970)

Biztos mindenki ismer legalább egyvalakit, aki ritkán szól, de ha mégis, nos, az üt. Sokkal tovább emlegetjük, mint a rendszerint a középpontban lévő viccgyáros poénjait. Bodor Ádám is ilyen, epitheton ornansa a „szűkszavú” lehetne, rettegett interjúalany hírében áll. November másodikai könyvbemutatóján is bizonyította, hogy betalált.

​​​​​​​Például: hogy a gyerek addig gyerek, amíg annak tartja magát. Vagy, hogy a feladatok elől nem lehet elmenekülni, mert gyorsabbak nálunk, utolérnek. Vagy, hogy: az állat az ember barátja. Vagy pl.: lopni, ha az éhség a tét, nem akkora bűn, mint ahová a Tízparancsolat sorolja.

Február - A bőség zavara

Bodor Ádám megnyugtatja az olvasót, pontosan középen állunk a tündéri valóság, a valóság tündérei és a gonosz mindent naturáló léte közt. Ha akarunk, döntünk, irányt választunk. De nem kötelező dönteni. Az élet függetlenül robog, dönt helyettünk.