-
Kupás Virág
A törött dolgokat halk szépség lakja
Olvad a most, a már, a rég, a közös és az egyedül, kinn olvad, legbelül. -
Kupás Virág
Szüntelenül énekeljetek!
Mikor eltemettük, szelíden szitált a hó. Alkonyodott, mire a gyászoló nép hazament. Anyámék is indulóban voltak. Én csak álltam a sírköve előtt, és énekeltem neki, hogy ne féljen az első éjszakáján odakinn.
