„Maga bizonyára francia” – mondják lépten-nyomon Hercule Poirot-nak Agatha Christie regényeiben, aki udvarias biccentéssel helyesbít: „Belga, ha szabad kérnem”. A filmfeldolgozásokban remekül érvényesülnek a válaszpillantások – féloldalasan felszaladó szemöldök, egy alig hallható kis „oh”, furcsálkodva kérdő tekintet: számít ez valamit?

„Napszemüvegben az eget is lehet közben bámulni: vízágy alul, felhőpaplan felül. Itt kezdődik a szabadság.” – Laik Eszter tárcája.

„– Tényleg, a Sanyika most lenne százéves! – csapott a homlokára az írónő, és felélénkülve hallgatta, mi történt azon a megemlékezésen.” – Laik Eszter tárcája.

A belváros szívébe költözött TAT Galériában mutatta be az Irodalmi Jelen a 45 költő műveit felvonultató Verstörténés-antológiát, mely az Ünnepi Könyvhétre jelent meg. Mányoki Endre az antológia szerkesztőjeként beszélt a költőcsoport történetéről. Beszámoló Hegedűs Gyöngyi fotóival.

A szombati napot a Könyvhéten Medárd uralta: délután kétszer is leszakadt az ég a Vörösmarty tér felett. A hatalmas zuhéban a pavilonok keskeny eresze alatt családias hangulat alakult ki, de legalább volt idő alaposan megnézni a könyveket. Mi pedig foglyul ejtettük Kányádi Sándort.

​​​​​​​A szag. Az maradt meg bennem a leginkább. A kellemesen áporodott dohány, az ananásszal töltött Melba kocka meg a ropogós borítékok illatának keveréke, és ehhez még az utánozhatatlan öregszag, ami a nagymamám szekrényéből is áradt, ha kinyitottam. Trafikszag. – Laik Eszter tárcája.

„Mióta Lanzarote-ra rákerestem, üldöznek hirdetéseikkel az utazási irodák. Mi több, dokumentumaim, minden könyves és irodalmi vonatkozás a leveleimben annak a súlyos bizonyítéka, hogy egzotikus tájakra vágyom.”

„Mindez most elég jelentéktelennek tűnt a barátnő őrlődéséhez képest, aki a hátralévő egy napját szívesen elcserélte volna bármelyik szolgáltató packázásával, de még az egész adóhivatallal is, mert ez így összevéve is még mindig sokkal jobb volt, mint a kiszolgáltatottsága…” – Laik Eszter tárcája.

A Városmajor kedvenc helyem hirtelen havak idején. Manapság már a havazás is gyorsan zajlik, ahogy jön, úgy megy, hullik és olvad, és ha az ember egy kicsit is élvezni akarja a lába alatt a puha ropogást, szaporán kell bakancsot húznia. – Laik Eszter tárcája.

Ajándékba vettem, december 23-án, a Fény utcai piac felső szintjén, ahol az asszonyok meg az emberek hatalmas virágosvödrökből árulnak az asztaloknál. - Laik Eszter tárcája.

Az év vége a nagy összegzések, listák, „legek” ideje. Álljon itt most néhány fontos mondat, melyek az idei év irodalmi-művészeti eseményein hangzottak el. – Laik Eszter tárcája.

„Annak, aki ezt kitalálta, valami fiskális profizmus álarcában, valójában fogalma sincs az élet leglényegéről.”

„Véget ért a klasszikus nyelvművelés kora; nincsenek többé útmutató írástudók, csak teret és egyenrangúságot követelő megnyilvánulások özöne.” – Laik Eszter jegyzete.

Másképp nem is lehetne. Mármint nem rómaivá válni, ha egyszer megérkezik az ember oda, ahová, azt mondják, minden út vezet. És csakugyan: mindenki Rómában tolong. – Laik Eszter tárcája.

"De miért jó a népnek, ha van egy-két leharcolt kis mozija? Azért, mert az a néhány ember, aki bemegy egy-egy előadásra, együtt ül be, és együtt is jönnek onnan ki." – Laik Eszter tárcája.

„Az utazó maga sem érti, hogy miután hivatalosan utasítják, hogy pakoljon össze, míg visszajönnek érte, miért az jár cihelődés közben a fejében, hogy a kullancsvédő tablettákat mégiscsak otthon hagyta.” – Laik Eszter tárcája.

„Elég a házmesterszellemből, az éber figyelemből, hogy mindenütt ott áll látványosan vagy láthatatlanul a felügyelő, a smasszer, az ellenőr, a biztonsági őr…” – Laik Eszter tárcája.

​​​​​​​Strandon találkozni pikáns. A strandon nincsenek rég dédelgetett álmok és fájdalmak, nincsenek átszínezett emlékek és illúziók, csak a (majdnem) pőre valóság. – Laik Eszter tárcája

Az itt következő összeállításban néhány írást válogattunk ki a „sokhúrú cimbalomként” játszó, hol komoly, hol kacagtató, hol elgondolkodtató Karinthy műveiből.

Már gyermekkorában átutazott a Föld középpontján, később saját koponyája körül kelt útra, és amiképp a humorban nem ismert tréfát, úgy filozófiája is elképzelhetetlen a humor nélkül. Idén június 25-én 125 éve annak, hogy megszületett.