A kötet a költő és ujságíró Woroszylskit mutatja be a magyar olvasónak. A versek fordítója, Gömöri György főleg a költő magyar tárgyú verseit válogatta be a kötetbe. Fordította: Gömöri György.

Wiktor Woroszylski

A határ átlépése

(Részletek)

Itt

Csupán a fák patétikusak
ahogy arany sodronyingben
útját állják a vonatnak

Minden más megszokott
rothadó leveleken tapos
letörli a szemerkélő esőt
átvergődik álldogál és motyog
közeledik és távolodik
és száz emberi hangon beszél hozzám
jó hogy visszajöttél
milyen volt ott na mondd
barátságosan de nem nagyon meglepetten
mert minden olyan megszokott
a kihívó trombiták és a táskák
a tömlöcök meg az országút
tehát semmit sem megtagadva
a jó öreg mindennaposság
tipeg táncol koccint velem
és nyugodtan dobogó szívéhez
szorít a maga megbocsájtó
mosolyával

Az Orvos és az Isten

Amikor a betegek meghalnak az Orvos
homlokát az évszakokhoz a horkoló városhoz szorítja
és azt mondja: ez volt Isten akarata

De ezen a reggelen
az Orvos sír és lázad Azt ígérted kiáltja
hogy legalább addig él amíg vissza nem tér az a férfi
és még egy keveset élhet szerelmének visszanyert házában
miért tagadtad meg a csoda alamizsnáját
szegény tüdejétől azt a csöpp levegőt

Isten az égben
nem haragszik a lázadozó Orvosra
Csak rajtad keresztül – magyarázza
a te érintéseddel és álmatlan éjszakáddal
tudok csodát tenni
és hát megtettünk mindent mind a ketten
ez a két elmúlt hónap talán ez a miénk

És mind a ketten
az Orvos és az Isten
siratják a fiatalasszonyt
akinek számára kimerítették a csoda lehetőségét

Utoljára

Annyi dolog közül amit nem ismerünk
a legérzékenyebben érint
hogy soha
de sohasem tudjuk vajon most nincs-e
utoljára

kikíséred a lépcsőházba
(vagy nem kíséred ki)
felgyújtod a villanyt
nézed a lefelé menő hátat
de már csak
ez minden

Beszélsz vele telefonon
elhalasztod a találkozást
– na jó mondja
majd hívjuk egymást
és
többé nem hallod már ezt a hangot

szórakozott érintkezés
egymás elkerülése
és
mint évszázados titkosírásban
hiába kutatod majd
az eltakart jelentést