Irodalmi Jelen

Cipőkanál és szerelem – Erdős Veronika szócikkei

2017. november. 24. - 14:46

Miután megbizonyosodtunk arról, hogy mindenhol elérte a víz, tenyerünkkel végezzünk dörzsölő mozgást (vö. dörzspapír, súrlódás, „Még mindig fáj” ~ feminista antológia, 1999.), hogy az esetlegesen a héjhoz tapadt földtől vagy más piszoktól is megszabaduljunk. Fontos, hogy ha az egyik kéz tisztít, a másik ne tegye ezt, mert ha nem tartja az uborkát valamelyik kezünk, a zöldség hajlamos kiesni abból (vö. Gazdasági világválság, 2008.).

Szócikkek pajzán felhang nélkül

Cipőkanál használata

Vegyünk egy pár cipőt, rakjuk a földre. A lábbeli ún. nyelvét erősen meghúzzuk, a fűzőt enyhén kioldjuk, ez a továbbiakban megkönnyíti az elkövetkezendő tevékenységet. Az előmunkálatok után határozott mozdulattal belehelyezzük a lábfejünket a cipő belsejébe. Ha akadályt tapasztalunk a sarkunk, bütykünk, tyúkszemünk tájékán, és a behatolás folyamata megakad, segítségül szolgálhat a lábujjak ritmikus, gilisztaszerű mozgatása (vö. csúszómászók, „Kérlek, fogadj vissza!” ~ újplatonista levélregény, 1709). Amennyiben ez a tevékenység eredménytelenül zárul, vegyük elő a cipőkanalat. Ragadjuk meg a szélesebbik felével lefelé, majd íves peremét pontos figyelemmel simítsuk hozzá a cipőből kiálló sarkunkhoz, bütykünkhöz, tyúkszemünkhöz. Amint maradéktalannak tapasztaljuk az illesztést, markoljuk meg erősebben a cipőkanál nyelét, majd hatoljunk vele célirányosan lefelé, egészen addig, míg a cipő talpához nem ütközünk (vö. döfködés, gladiátorok, „Ne csináld, ez fáj” ~ feminista szonettkoszorú, 1896). Ebben a tevékenységben fontos figyelmet igényel a kifejtett erő kordában tartása, hiszen a túlzott nyomás hatására a cipő talpa, illetve a padló megrongálódhat. Utolsó lépésként a sarkunkat, bütykünket, tyúkszemünket lendületesen csúsztassuk bele a lábbelibe, majd a fűzőt szorítsuk meg és a cipő nyelvét is igazítsuk el. Egyenesedjünk fel, majd élvezzük a zárt lábbelink adta kellemes érzetet.

Kígyóuborka tisztítása

Vegyünk egy közepes méretű kígyóuborkát. Ha fóliába csomagolt uborkát vásároltunk, ekképpen válasszuk le a zöldségről a műanyag hártyát. Az uborka végén összeforrasztott fólia egy gubót képez, mely gombostűfej méretűtől borsó méretűig terjedhet (vö. termés, csomó, magvak, „Mióta van itt neked ez a bibircsók? Egyre sötétebb.” ~ orvosi szakkönyv, 2008). Ezt a gubót ujjainkkal ragadjuk meg, egy lendületes, függőleges irányú rántással ejtsünk nyílást a hártyán, majd ezt a nyílást kitágítva fejtsük le az egész fóliát. Végszükségletként beavatkozhatunk egy kisebb méretű késsel, ugyanakkor vigyázzunk, nehogy eközben sebet ejtsünk a zöldségen. Az immáron csupasz kígyóuborkát határozottan markoljuk meg, majd tartsuk hideg vagy langyos, folyó víz alá (vö. vizelési inger). Fontos, hogy eközben a zöldséget ne úgy tartsuk, hogy a vízsugárral derékszöget zárjon be, hanem törekedjünk arra, hogy az uborkát függőlegesen érje a víz, így nagyobb felületet tudunk egyszerre tisztítani. Miután megbizonyosodtunk arról, hogy mindenhol elérte a víz, tenyerünkkel végezzünk dörzsölő mozgást (vö. dörzspapír, súrlódás, „Még mindig fáj” ~ feminista antológia, 1999.), hogy az esetlegesen a héjhoz tapadt földtől vagy más piszoktól is megszabaduljunk. Fontos, hogy ha az egyik kéz tisztít, a másik ne tegye ezt, mert ha nem tartja az uborkát valamelyik kezünk, a zöldség hajlamos kiesni abból (vö. Gazdasági világválság, 2008.). Körülbelül tíz másodpercnyi tisztítás után a vizet állítsuk le, majd a kígyóuborkáról a nedvességet itassuk fel egy törlőkendővel, nyomkodó mozdulatok segítségével. A kendőt ezután dobjuk a toalettbe, majd élvezzük a tiszta uborka kínálta kellemes érzetet.

Fehérnemű meglesése

Vegyünk egy közepes magasságú, hosszú hajú, combközépig érő szoknyát viselő hölgyet (vö. bula, Mária Antónia 1774–1792, kabinetfőnök otthon). Kezdjünk rövid csevejbe vele, érjük el, hogy a hölgy nevessen a vicceinken, majd gyűjtsük be a jeleket, miszerint ún. szimpátiát érez irántunk. Fontosak ezek a jelek, a további tevékenységek elmaradhatatlan előzményét képezik. Ezután tapintatosan kérjük meg, hogy ültéből álljon fel, ha meg állt, akkor kérjük meg, hogy maradjon állva (vö. politikai diskurzus). Mondjunk egy kellemes bókot a nyaka ívességére, majd udvariasan vegyük rá, hogy terpessze szét a lábait körülbelül harminc centiméter szélesre (Amennyiben rendkívül széles fejünk van, számoljunk ötven centiméterrel). Ezután hanyatt feküdjünk le a földre, a hölgytől körülbelül egy méter távolságban. Eközben ne feledkezzünk meg a folyamatos gavallér jellegű megjegyzésekről sem, illessük dicséretekkel haját, arcát, ruházatát (vö. udvarlás, Meseautó, Szécsi Pál, „Mutasd meg, mennyire, Henrik!” ~ Canossai levéltöredék, 1077.). Minden ilyen felkiáltás után a vállunk és a derekunk ritmikus mozgatásával haladjunk egyre a hölgy két lába közé. Fontos, hogy a karunkat, lábunkat ne használjuk eme haladásban, tekintve, hogy a látványos mozgás felhívhatja a hölgy figyelmét arra, hogy már nem vagyunk egy méterre az ő terpeszétől. Kitartó és fáradhatatlan (vö. „Nem adom fel!”, dal, Locomotiv GT, 1978.) bókolás segítségével eljuthatunk a célpontig: a két fülünket összekötő tengely derékszögbe kerül a hölgy bokájától térdéig terjedő tengelyével. Itt nézzünk egyenesen előre, tekintsünk fel a magasba, és az ún. lebukás (vö. Nokiás dobozba zárt huncut édességek ~ süteményes receptkönyv, 2010.) kockázatossága nélkül vegyük szemügyre a hölgy fehérneműjét. Udvariassággal köszönjük meg a hölgy közreműködését, hívjuk meg egy kisfröccsre, majd élvezzük a meglesett fehérnemű nyújtotta kellemes érzetet.

Szócikkek elfogultság nélkül

Első szerelem (vö. tipli)

Engedetlen kutyafajta. Alighanem az összes példány kórságot terjeszt, amelynek jellege a bárányhimlőhöz hasonló. Cseppfertőzés (vö. méregpohár, herpeszvírus, „Kinek a poharába ittam bele, basszus”. Szókratész posztumusz epigrammái, Kr. e. 410.) útján terjedő betegség, amelyen a legtöbb ember gyermekkorában átesik. A két nem máshogyan viseli a kórság utóhatásait: a nők levágatják a hajukat és elveszítenek egy ún. hártyát, amely amúgy nem kellene nekik, nem tudják, hol van, de vigyáznak rá (vö. távkapcsolat), míg a férfiak az ún. életkedvüket veszítik el a betegség lefolyása után. Az eb által terjesztett betegség után az egyedek egymásra erőszakolják a kutya felügyeleti jogát, ennek oka, hogy az Első szerelem minden sarokba odapiszkít, rendkívül arrogáns csaholása és erőszakos törődésigénye a gazda agyi idegeinek működését korlátozza, szakszóval: megbassza az ideg (~Dr. Spock). A kutyafajtára jellemző a szökés tevékenysége, aminek a gazda először örül, de a legtöbb példány később ráeszmél ennek hátoldalaira, midőn a metrófeljárón összetalálkozik az ebbel, majd idiótán integetve meglepődést színlel (vö. színjáték, udvarlás, „Színésznők az ágyban” műfaj, soft-porn). Az Első szerelem más kutyafajtákkal nehezen barátkozik, nem társasági eb, ez a tulajdonság meghibásodást okozhat gazda további kapcsolatrendszerében, melyez ún. csalódásnak (vö. „A páromnak így is tetszek”. Kiszavazott szépségkirálynők életrajzi kötete, 2011.) nevezünk.

Bölcsészlány (vö. legenda)

Rendívül ritka madárfaj. A zoológia legújabb kutatásai szerint a meggyűrűzött példányok száma drasztikus hirtelenséggel fogyatkozott meg az elmúlt években (vö. hajadon, élettársi viszony, „Hagyjál már, csak barátok vagyunk”. Tanulmánygyűjtemény korunk politikai koalícióiról, 2008.). Gyakran előfordulnak vízlelő helyeken, mint például Szabó Ervin könyvtárának vízforrásainál, vagy az egyetemi épületek mosdójában. Ilyenkor egy műanyag flakon segítségével vesznek magukhoz vizet, mellyel 5-7 percenként nedvesítik meg ajkaikat, az etológusok szerint ennek e tevékenységnek semmi köze nincs a szomjúsághoz (vö. orális fixáció, „Lajos, ha még egyszer jódlizva vallsz szerelmet, megütlek a gecibe”, Autentikus népi frazémagyűjtemény az Alpokból, 1999.) A flakon párzási rítusok elengedhetetlen eszközét is képezi: midőn a hím egyed megszomjazik, a bölcsészlány ezt érzékelvén élvezettel nedvesíti be ajkait a flakon segítségével. Ezt a tevékenységet többször is megismétli, miközben arasznyit közeledik a hím egyedhez, míg az meg nem kéri őt, hogy ossza meg vele italát. A tevékenységet egy ún. feromonrobbanás (vö. viselkedéshormon, Old Spice, bundakabátban erjesztett Vörös Moszkva) zárja, mely létrehozza az egyedek közt az ún. bizalom nevezetű daganatos betegséget, melynek ellenszerét a jelenlegi orvostudomány még nem találta fel. Midőn a bölcsészlány érzékeli eme kórságot a szervezetében, aprólékossággal feltérképezi (vö. stírölés, „Láttad a kufferját?!” Elégiák a talált poggyász osztályból, 1840.) a számára nem kedvező tulajdonságokat a másikban, majd megpróbálja a hím egyedet megváltoztatni. Ez a fajta jelenség tapasztalható az őt meggyűrűzni kívánó zoológusokkal való kapcsolatukban is, megnehezítve ezzel a meggyűrűzés folyamatát. A bölcsészlány etológiai kutatása a napjainkban még gyerekcipőben (vö. gyermekáldás, „A vajúdásodtól nem hallom a Szabad Európát, Jolán”, sláger, 1955.) jár.

Bölcsészfiú (vö. rövid ujjú ing)

Történelmi személyiségek. Egy ősi népcsoportból valók, akik rendkívüli bátorsággal leszúrták a tanulmányaikat ellenző, gonosz magyartanárukat, és fehér pej lovukat felnyargalva beügetettek a Trefort-kertbe a hátsó bejáraton, hogy ne vegyék észre, hogy késtek. Rendkívüli szívósság és szerencse jellemző rájuk, alighanem az egyetlen olyan gerinchúros élőlény, aki képes ingyen macifröccsből, kevertből és nógrádi ropiból megélni. Két fajtáját különbözhetjük meg: az ún. nagyevőt és a kisevőt. Midőn a nagyevők a menzán kikérik a nagy adag tyúkhúslevesüket körülbelül 400 Ft értékben (a karalábét nem fogyasztják el), a kisevők lányok szendvicséből harapnak markáns falatokat, miközben grimaszolva keresnek a zsebpiszokban egy cigarettaszűrőt. A nagyevőkhöz sokszor fűszeres, egzotikus jellegű izzadságszag társul, a kisevőkhöz pedig acetonra emlékeztető, diákcsemege bukéval rendelkező savanyú szájszag (vö. „Én járnék veled, Quasimodo, de nem.” Interjúkötet Esmeraldával, 1842.). Körmüket nem vágják, néhány példány a metszőfoguk segítségével lerágja a felesleget, majd ízleli azt. A társasági életük rendkívül sűrű, gyakran láthatunk egyetemi épület előtt ún. bölcsészfiú-csoportosulásokat, akik jellemzően egy diót akarnak feltörni, azonban nem tudnak megegyezni abban, hogy schopenhaueri vagy spinozai filozófia szerint kell-e a csonthéjashoz viszonyulni. Ezt a tevékenységet egy ellentétes nemű példány tudja felfüggeszteni, aki „Lehet, hogy hülye vagyok, de ennek mi értelme?” kérdéssel felszabadítja őket a probléma terhe alól, majd egy követ eszközként használva feltöri a diót. A bölcsészfiúk a csoportosulás közben heves táncot (vö. páros tánc, „Így csinál Michael Flatley” in Véletlenül sípcsonton rúgott spanok, sláger 2001.) járnak, amelyet a végtagok rángatásával valósítanak meg. A gesztikuláció nem merül ki a kezek ritmikus mozgatásával (vö. hevesség, szenvedély, „Most meg akartál ütni, vagy csak álcázni akartad, hogy véletlenül ujjongtál a Reál gólja után?” in Futball és a tolerancia, szerethető feleségek monológgyűjteménye, 2017.), majdnem miden bölcsészfiú stressz hatására rángást tapasztal a lábában, ez a legújabb etológiai kutatások szerint egy újkeletű kór jele, melynek betegeit ún. idegbeteg állatoknak nevezzük.