a planétámon nem élek egyedül velem
nem hal ki az itteniek közül senki sem
a hal álma nem a halál ma
(Faludi Ádám)

 

 

 

 

 

LASSAN HULLIK EL

 

 

 

 

 

 

 

TÓTH ERZSÉBET

napfüggő*

 

lám, lám  /  kilép a sorból, sántikál mintha fájna pedig most épp nem fáj, hurrá nap
bújdosik az árva madár  /  szervusz nap, látod napfüggő barátnődet? én látlak
napfürdőzik a napfüggő, napdrogos, napsütötte boldog bőre  /  te segítesz csak te
nem ér máshoz csak a naphoz  /   háta hűsöl a börtönfalhoz oltott mész szaga illat
bársonyfinom tűszúrások érnek mézpólyába tekernek  /  mindjárt megyek jövök
csak még egy percet így csak még egy másodpercet /  vissza a sorba, a sorba
miért nem lehet üvegcsébe zárva árulni a napfényt  /  azért hogy rend legyen
hogy legyen mivel büntetni a bűnösöket  /  séta közben is ér a nap, nyugi
hogy ne lássam többé Isten drága napját  /  ez a drágán kiporciózott drága
a  kintiek boldogok a napfény nem kerül semmibe  /  csak arra jó, hogy jobban
vagy ki tudja, lehet, hogy azóta már napadó is van  /  fájjon a hiánya, emlék legyen
ezektől minden kitelik mindent elvesznek tőlünk  /  legyen a sötétség a miénk
a kintiektől is, csak egy kis szánalmas tűzijátékot kapnak  / a poshadt fülledt
minden volt az csak nem tűzijáték na persze tévén  /  dögmeleg, estére nyirkos páncél
ki kéne lépni megint  / arcomon a veríték, az ostobáknak ott a tűzijáték a dobozba
elmegyek hozok neked egy szeletet a nemzet tortájából  /  zárt szemfényvesztés
mondom julinak, piát hozzál bazmeg, mondja  /   megigérted hogy ezt nem
különben is az ország tortája nem a nemzeté  /  mondod többé, ne csatlakozz
a nemzet kenyerével keverted össze és mind a kettő kinyalhatja  /  a hadhoz
egyáltalán, tudod mi a különbség a nemzet és ország között?  /  a bárgyú bánatos
persze, hülyének nézel? a nemzetet István király teremtette  /  barmokhoz
az országot meg gyurcsány, mondja juli, ennyit kapisgál /  ostobákhoz
én mégis hozok az ország tortájából  /  hanem választékosan káromkodsz
neked meg legyen elég az a ramaty tea, amit kotyvasztasz örökké  /  szenvedsz
neked is adtam nem?  /  ha már nincs semmid, legalább szókincsed legyen
persze olyan volt, mint a lóhúgy  /  kaptam egy marék mogyorót és egy marék diót
honnan tudod, ittál már lóhúgyot?  /  de nem tudtam megpirítani, sosincs hely
igenis ittam, mindennap azt iszom  /  a rezsón, ezt nem hiszem el
akkor egészségedre és edd az országpiskótádat  /  nincs hely a nap alatt sem
menjél, támaszd magad a napnak, nem vagy még eléggé megpörkölve / nem

*részlet a Kőrózsa c. versregényből

 

 

ACSAI ROLAND

A mocsári teknős

A Duna holtágában horgásztunk
Tekergő földigilisztával,
Amikor valami nehéz akadt a horgomra.

Először azt hittem, rozsdás lábas,
De egy mocsári teknőst emeltem ki a vízből –
Élő lantot, hínárhúrokkal.
 
Mintha Orpheusz
Teknősbékapáncélból faragott lantját
Próbáltam volna visszaemelni
Kölyök-Zeuszként a helyére,
Ahonnan lezuhant:

A csillagképek közé.

 

 

FALUDI ÁDÁM

 

 

 

 

 

 

 

nutópia kisbolygó

kompozíció verklire

a planétámon nem élek egyedül velem
nem hal ki az itteniek közül senki sem
a hal álma nem a halál ma

ez egy rikkancs újságokkal a karján
itt az esti hírlap a legfrissebb mészárlásokkal
mintájára kántál
megmaradt ő is ahogy hallod

planétám egén
minden csillag fényből csak fényből való
és csak az erekben folyik vér
természetesnek számít a mindörökké
nem unod mégsem

élhetsz összezárva az összes senkivel
észre sem veszed

 

lassan hullik el

a történelem szemétdombján keresgélsz kíváncsiságból
kezedben egy bot a végében szög
felszúrsz rá valamit
szemmagasságba emeled

még mindig mozog
alig hiszed
de hát szemmagasságban van veled
és látni hogy él

ez csak nehezen és lassan takarítható el
a volt meg a rég
légsarló légkalapács
a csillag a kereszt a hold
téboly vezér karnagyi keze
szüntelen elözönlést vezényel
ez csak nehezen és lassan takarítható el

a barnák a vörösök a kék
és élükön a szaporodó nullák
szemüreg nullák a koponyák hegyén
felhangzik az ámen a mindörökké és a bankbetétdal
no legvégül ez hangzik el a koponyák hegyén

a közelben tó halakkal
a történelem szemétdombja szemmagasságban veled

elmész inkább horgászni
felszerelés híján csak úgy fejben

 

vadásznaplókat porozva

beforrasztlak egy labirintusba
por lepi ezt a moleskine utánzatú
jegyzőfüzetet
hol járhattam a por óta
és ki lehet a megmondhatója

ebbe a moleskine utánzatú füzetbe
zárom be a költeményeimet
hogy ne bóklásszanak kedvük szerint
mert ha bóklásznak követhetetlenek

amikor lokálpátriárka vagyok
sokáig zárva tartom őket és akkor
pókvadász naplót vezetek
nincs túl sok rendszer abban a naplóban
magamat veszem alapul
példaként állítom magamat elém
ebben meg köszönet nincs túl sok
valahol mindig elvesztem közben
irántam az érdeklődésemet

egy ócska kis hatszáz köbcentis csotrogányt vezetek
vénül  körülöttem a tárgytalan
a por ezen a moleskine utánzatú jegyzőfüzeten
a kedvetlenség angyalának szárnyáról való
de minek ebbe a labirintusba beforrasztani bármit is

innen még nem tudott kijönni senki
nem talált ki amúgy sem
nem talált ki semmit hogy kitaláljon
aki ide egyszer bemerészkedett

 

ajándékosztó

ki az aki küldött és ki az aki hívott
nem tudom itt a cím
pizza pizzai ferdetorony
hivatalból vagyok vicces
ha lehet nézze el
a számla rendben

én amikor visszajöttem
megállni az ajándék világ ajtajában
nem voltam mikulás se madárfészek se ismerős

lucifer végigcibált a jelentétktelen porfészkeken
és az ördög sem tudja még min és hol
talán ócska kis nyögések otthonai voltak ezek
az is lehet hogy egy fenséges szép arcú nyitott ajtót
és térdre estünk egymás előtt
 
ments meg
ekkora összevisszaság van
ekkora összevisszaságban
 

A verseket Halmi-Horváth István műveivel illusztráltuk