Irodalmi Jelen

Jász Attila: Tíz tétova tanács Egy Szerkesztőtől – 2007 augusztus

2009. december. 15. - 14:00

Ne várj díjakat,
hisz akkor a külvilág megerősítésére szorulsz, újabb és újabb díjakra ácsingózol,

mintha anélkül nem lehetne élni,
lehet, hidd el,

és bízz önmagadban,
és ne feledd, a díjakat emberek adják,

tehát esetleges, esendő és kicsinyes szempontok alapján döntenek,
ha mégis kapnál, örülj neki, de tudd,

sosem derül ki, miért épp neked adták,
hisz annyi más is megérdemelné…

Jász Attila

Tíz tétova tanács

Egy Szerkesztőtől

Megjelent 2007 augusztusában

Azt kérdezed, jók-e a verseid. Tőlem. Előzőleg megkérdezted másoktól is.
Folyóiratoknak küldözgeted. Egyéb költeményekkel hasonlítod össze őket és
nyugtalan vagy, ha némely szerkesztőség visszautasítja kísérleteidet. Nos
(mivel megkértél, hogy adjak tanácsot), én arra kérlek, hagyd abba mindezt…
(Párizs, 1903. febr. 7., Rainer Maria Rilke)

[I. NE ÍRJ]

I. 1

Ne írj,
ha mégis, csak akkor, ha nagyon muszáj,

különben fabatkát sem ér, amit csinálsz,
eldobhatod,

és senki sem hozza vissza,
mert

teljesen esélytelen vagy az ismert, nagy nevekkel szemben,
de éppen ez az előnyöd is, hogy ne olvasatlanul süllyesszenek el

a folyóiratok havi szövegzúzdájában,
hanem esetleg olvasatlanul van esélyed megúszni mindezt,

hidd el, ez nem kevés.

I. 2

Ne írj verset,
nem éri meg, árából, a honoráriumból még egy rosszabb minőségű mosóporra

(hisz olvastad a Költőt!)
se telik,

ne írj verset,
aki verset ír, sérülékenységét deklarálja, sőt, lelkileg sérült,

defektes, deviáns, nem e világra való, tehát a többi ember eltapossa,
ne írj hát verset,

ha mégis, az elviselhetetlen fájdalomról írj,
hogy nem e világra való vagy,

ez tetszeni fog a többi embernek is,
miközben eltaposnak,

megtapsolnak majd.

I. 3

Ne írj prózát,
ne hidd el, hogy ma a próza ideje van, és csak azt érdemes,

mindig érdemes, egyébként, gondolj csak Cervantesre,
és van, amikor meg is térül, meg is éri, gondolj szintén őrá,

vagy Máraira, aki közel 30 ezer embernek írt a harmincas években,
és közel hetven évnyi olvasatlanság után világnyelveken is hozzáférhető lett,

és sikeres, olvasott szerző,
és ne felejtsd el, hogy őt ez már nem boldogítja,

ne írj tehát prózát csak azért, mert a legkelendőbb irodalmi portékának tűnik,
a tisztességesen művelt irodalom soha nem kelendő,

nem is volt és lesz,
számolj le az illúziókkal,

a próza nehéz műfaj, kitartást, seggelést, sok szöszölést kíván,
nem fiatalembereknek való foglalatosság,

ne írj hát prózát,
csak ha nagyon muszáj, és ha vállalni tudod a prózaírással járó nehézségeket.

I. 4

Ne írj drámát,
a dráma a leghálátlanabb irodalmi műfaj,

ahhoz, hogy bemutassák a drámádat, ismert drámaírónak kell lenned,
és ahhoz, hogy ismert drámaíró legyél, számos bemutatott drámával kell rendelkezned,

ne írj tehát drámát,
a színházi világ a legzártabb maffia, bekerülésed lehetetlen,

amennyiben mégis bekerülsz, rögtön gyanússá válsz,
hogy kerülhettél körön belülre,

színházi támogatás nélkül pedig reménytelen drámát írni,
a folyóiratok szerkesztői kimondottan rühellik a drámákat,

mondván, a színházban, a színpadon a helyük,
ne írj tehát drámát, nem éri meg,

csak ha magadnak írod, senkivel nem foglalkozva.

[II. NINCS SEGÍTSÉG]

II. 1

Nincs segítség, ezt jobb, ha az elején tisztázzuk, s ha már voltál olyan makacs és önfejű,
hogy nem hallgattál idősebb pályatársad bölcs tanácsára, és írásra adtad a fejed, tudnod kell,

miként a jó pszichológus, csak azt tanácsolhatom neked, jó szívvel,
keresd magadban a problémákat, és annak gyökereit, hisz azt senki más,

csupán te magad oldhatod meg,
én csak rámutathatok, hogy hol, merre keresd,

ezt pedig bármikor megteszem,
ha kéred.

[III. ÍRJ]

Hát írj, de csak akkor,
amikor már nem tudsz nem-írni,

hisz jól emlékszel te is,
amikor verset ír az ember, nem írni volna jó…,

ez pontosan így van,
és amíg ezt nem érted meg, nem érzed, nincs értelme írnod,

inkább ülj ki a teraszra egy üveg borral, hívd meg a barátaidat egy-két korsó sörre,
vagy fuss néhány kört, esetleg menj le a térre focizni,

s ha mindez nem segít,
akkor írj.

[IV. ALKALOM]

Keresd az alkalmat,
hisz a tolvajt és a költőt is az szüli, ahogy költőelődöd (Tolnai Ottó) mondja,

az alkalom pedig ünnep
legyen számodra.

[V. DÍJAK]

Ne várj díjakat,
hisz akkor a külvilág megerősítésére szorulsz, újabb és újabb díjakra ácsingózol,

mintha anélkül nem lehetne élni,
lehet, hidd el,

és bízz önmagadban,
és ne feledd, a díjakat emberek adják,

tehát esetleges, esendő és kicsinyes szempontok alapján döntenek,
ha mégis kapnál, örülj neki, de tudd,

sosem derül ki, miért épp neked adták,
hisz annyi más is megérdemelné…

[VI. SZERÉNYSÉG]

Ne legyél álszerény,
tudd, hogy pontosan mennyit érsz,

se többre, se kevesebbre ne tartsd magad,
mert előbb-utóbb tévedésed rád üt vissza elsősorban.

[VII. NAGYKÉPŰSÉG]

Ne legyél nagyképű,
csupán önismereted hiányáról árulkodnál.

[VIII. TÉMÁK]

Ne írj olyan témájú szövegeket, melyek lealacsonyítanák mondanivalódat,
óvakodj a szexualitás szövegbe emelésétől, a te dolgod az erotika sokrétű megfogalmazása,

óvakodj a felesleges okoskodástól, ez nem az író dolga,
a filozófusok évezredek óta csomagolják érthetetlen szavakba egyszerű mondanivalójukat

az életről,
hagyd meg nekik,

és arról írj, amiről te is szívesen olvasnál.

[IX. KRITIKA]

Ne foglalkozz a kritikával
különösebben,

ám arra figyelj oda, amit használni, hasznosítani tudsz belőle,
ami épülésedre szolgál,

pontosabban, a művedre vonatkozó észrevételekkel,
ne sérülékeny éned sértődési lehetőségeit keresd benne.

[X. HIT]

Ne higgy el mindent,
ne hidd el mindezt,

lépj túl
e vázlatpontokon is,

magadnak higgy
az érzéseidnek, gondolataidnak, bővülő tapasztalataidnak,

és legfőképpen magadban higgy,
anélkül nem megy,